Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-30
30. országos ülés uoTemljer 18. 1S75. 351 a mint azt általam felfogottnak méltóztatik szinleni. Harmadszor, mi soha sem állítottuk azt, hogy adóemelést átalán nem tartunk lehetségesnek és szükségesnek, de a jelen helyzetben, a jelen .... {Hosszas zaj és felkiáltások a középen: Jbz nem személyes kérdés, ez már polémiái) Elnök: Kérem a t. képviselő urat, ez már vitatkozás és sem félremagyarázott szavainak helyreigazítása, sem személyes kérdés {ügy van! a középen.) Méltóztassék magát szorosan a ház szabályokhoz tartani. (Helyeslés a középen.) Zichy Nándor gr: Az én beszédem állítása az volt, melyet jelenleg constatáltam és ez állitásom a pénzügyminister által félremagyarázatott. (Ügy van! a jobboldalon,) Negyedszer és ennek kiváló fontosságot tulajdonitok, — méltóztassék határozottan felismerni azon álláspontunkat, hogy mi jelenleg a napirenden lévő kérdéshez szólunk, mely a pénzügyi bizottság jelentése; itt tehát mi sem a költségvetés tárgyáról, sem pedig megszavazásáról határozottan nem nyilatkoztunk; de a pénzügyi bizottság jelentését a tárgyalás alapjául el nem fogadjuk. (Élénk derültség a középen.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sem lévén már feljegyezve, az általános vitatkozást ezennel bezártnak jelentem ki. Szólásra jogosultsággal birnak a bizottság előadója és a különvélemény beterjesztője. Ordódy Pál előadó: T. ház! (Zajosfelkiáltások : Eláll! Eláll!) Ha méltóztatnak parancsolni — elállók, (Éljenzés!) Elnök: Minthogy a bizottság előadója nem kivan nyilatkozni; a szólás joga a különvélemény beterjesztőjét illeti. Helfy Ignácz: T. ház! (Felkiáltások Eláll! Eláll!) Elnök: T. ház! Nem lehet kivání, hogy a különvélemény előadója elé ne adhassa nézeteit B a t. ház kötelessége őt meghallgatni. (Helyeslés a baloldalon. Felkiáltások: Halljnk! Halljuk!) Helfy Ignácz: T. ház! Ha egy idegen ember, a ki Magyarország viszonyait — (Nagy zaji) mondom Magyarország viszonyait — részletesen nem ismeri, véletlenül jelen lett volna az imént felszólalt igen t. pénzügyminister ur beszédének végszavainál: okvetetlenül azt kellendett hinnie, Magyarország egy nagy háború előestéjén, egy roppant nagy calamitás előtt áll, hol rendkívüli megfeszítéseket kell tenni, akként festette a most adandó szavazatnak rendkivüli fontosságát, hogy attól Magyarország jövője, Magyarország létele függ, értvén természetesen az adóemelést. Meglepő valóban és szomorú egyszersmind, a legmélyebb béke idején ily beszédeket hallani; ez magában szomorúan jellemzi a mi helyzetünket Elhiszem, elismerem, magam is azt, hogy rendkivül fontos lesz azon szavazás, melyet a t. többség adni fog; de nem azért, mintha Magyarország e perczben csakugyan oly helyzetben volna; de fontos azért: mert ezáltal a többség oly politikát sanetionálna, mely Magyarország jövője fölött végleg döntene. Senkisem fogja tőlem várni azt, hogy e perczben reflektáljak azon részletekre, melyeket a t. pénzügyminister ur harmadfél órai beszédében elmondott; lehetetlen azonban, hogy néhány szóval már most is ne reflectáljak némely dolgokra, miket a különvéleményre , vagyis annak benyújtóira nézve mondott. A t. pénzügyminister ur elősorolván azon fontosabb rovatokat, melyekben megtakarításokat hozunk javaslatba, azt monda, hogy elég ezeket felolvasni, hogy a t. ház belássa, hogy ezekben komolyság nincs; mert nem lehet komolyan állítani, ,hogy a rendelkezési alap ne szavaztassák meg. Óhajtanám tudni: miért nem? En azt hiszem, hogy a t. pénzügyminister ur komoly embernek tartja a mi igen t. elnökünket, a ki pedig évekkel ezelőtt benyújtván egy különvéleményt , szintén javaslatba hozta a rendelkezési alap törlését, mely szerinte az alkotmányos fogalmakkal nem egyezik meg, minthogy nem adatik róla nyilvános számadás. Tehát épen csak mi nekünk nem volna ez komoly dolog? A közbiztonsági alapot akarjuk törülni: ez sem komoly dolog? De már bocsánatot kérek, komoly dolog-e az, hogy a kormány részére oly összeg kéretik, mely egy egy árva betűvel sincs motiválva? (Helyeslés a szélső bal felül.) Megbotránkozik rajta a t. pénzügyminister ur, hogy a lótenyésztésre szánt veszteséget, oly rögtön akarjuk megszüntetni. Engedelmet kérek, méltóztassék megnézni a jelenlegi mimsterelnök ur igazi programmbeszédét, február 3-iki beszédét, a melyben keserű szemrehányásokat tett az előbbi kormánynak azért, hogy mint a kártyás, ugy s azért tartja fenn a régi üzleteket, hogy a máielvesztett pénzét visszanyerje, ha bár ujabb veszteségek koczkáztatásával. Vajon csak a mi beszédünk nem komoly-e? azért: mert ugyanazon érveket hangoztatjuk? Felhozta a pénzügyminister ur, — és valóban népszerűség vadászati szempontból igen alkalmas eszköz az, — hogy mi a közgazdászati, ipar és culturalis czéloknál akarunk törléseket eszközölni. Igen, mi törléseket akarunk tenni itt is; mert oly mérvben, mint minőben javaslatba vannak hozva: semmit sem érnek, 35,000 frton akarni emelni Magyarország iparát: hiszen ez valóságos gúny; törölni kivánjuk; mert tényleg tudjuk, hogy nem az ipar emelésére, hanem néhány kedvencz egyénnek kegy adománynyal ellátására szolgál; ezért hoztuk javaslatba a törlést, (Helyeslés a szélső balon)
