Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-30

30. országos Illés november 18. 1875. 341 bet megtakarítani: mint vagy 18—20,000 frtot, a mit megadni, vagy meg nem adni egyéni apreciatio dolga. Lehet-e ily körülmények közt arról szólni, hogy a pénzügyi bizottság a költségeket és a budgetet megváltoztatta? És ez természetes, máskép nem is történhetett; mert a hol végre is nincs: ott hiába is keres az ember. De t. ház! mondatott még a fedezetet illetőleg több oly dolog a mit a magam részéről hallgatással nem mellőzhetek. Ürményi t. képviselő ur, a ki, sajnálom, hogy jelen nincs, egy beszédet mondott, a melyet, hogy nem hallottam, magam is sajnálok, valamint sajnálom mindig, hss nem hallhatom beszédeit, — azt monda, hogy ő Bujanovics képviselő urnák számítását fogadja el ez arányok ellenében azért: mert azt hiszi, hogy 26 millió frt lesz a deficit. Nincs semmi kifogásom a föltevés ellen; ő igy gondolja, ez fölfogása és erre az ő álláspontjából joggal bir. He ebből, engedelmet kérek, már azután nem az következik, a mit ő belőle következtetett, azt mondván, hogy mert ezen deficit 10 millióval nagyobb lesz, nem szavazza meg az adóemelést. Ez annyit jelent, hogy mert még nagyobb lehet az ő fölfogása szerint a deficit: ennyit se adjunk meg, ennyit se fedezzünk, hogyjgy a deficit évről-évre még nagyobb legyen. (Elénk helyeslés a középen.) Zichy Nándor képviselő ur, és itt áttérek ő reá, — kivel hosszabban kell foglalkoznom — nem helyesli azt, hogy a költségvetés tervekre állapittatik ; mert nézete szerint nem egyes, mint ő magát kifejezte, apreciatiókra, hanem a tényeki'e kell azt alapítani. Itt mellesleg kénytelen vag}

7

ok a t. képviselő urnák azt jegyezni meg, hogy ezen kijelentése által, a melyet én a magam részéről teljes mértékben elfogadókra legfényesebben épen azon t. elvbarátait czáfolja meg, a kik tőlünk folytonosan azt követelik, hog}^ mi még meg nem alkotott institutiók, törvények nélkül, sőt megalkotott törvények daczára vegyünk fel a költségvetésbe bizonyos megtakarításokat. De hát a t. képviselő ur nézete szerint az én költségvetésem terveken alapszik ? Es mivel indokolja ő ezt első sorban ? azzal hogy a fedezetet én egy még a képviselőház által nem is tárgyalt törvényjavaslatra alapítom. Őszintén megvallom, nem igen hittem — személyesen, felszólalásakor jelen nem lehetvén — szemeimnek, midőn ezen állítást beszédében olvastam. Kérdem at. képviselő urat: lehet-e valamely fedezeti módot másként indítványozni, mint javaslat alakjában? Hiszen létező törvényre adóemelést, mint fedezetet, csakugyan nem lehet alapítani. Ez csak nem hibája az én budgetemnek ? Azért csak nem érdemlem meg azon szemrehányást, hogy tervekre van alapítva az én egész költségvetésem, mert én egy, adóemelést javaslat alakjában proponálok, a melyet a ház még nem tárgyalt. Ha méltóztatott volna a t. képviselő urnák distingnálva átvizsgálni a költségvetést : azt tapasztalta volna, hogy az általam proponált adónemeket: az általam javasolt adóemelést nem is vettem fel a költségvetésbe; de igenis felvettem a mérlegbe. Hogy pedig fel kellett azt vennem az én mérlegembe: az nagyon természetes, mert hiszen ez az én mérlegem — Ha a t. ház elveti az én javaslatomat, akkor az az ország mérlegében nem lesz benne; de addig, míg el nincs vetve : addig a proponáló minister mérlegében joggal foglalhat helyet. Ezt csak el nem fogadhatom komoly érvelésnek. (Helyeslés a középen.) A t. képviselő ur előadásának folyamában ennél sokkal komolyabb és fontosabb indokokkal támogatja állítását. A t. képviselő ur azt mondja, hogy a pénzügyministernek személyes reputátióján, gondolom azt mondta személyes hitelén, — alapszik az egész költségvetés. En, t. ház, bár mennyire hízelgő legyen is ez reám nézve : még sem fogadhatom el azon állítást. Nem akarom, nem követelem, és nem követeltem soha, hogy az én személyes hitelemre méltóztassék a t. háznak bármikor is alapítani valamit. Hát nem számokkal, nem-e kötetekre terjedő indokolásokkal illustráltam-e a budgetet? Nem-e részletes adatokkal állok elő? Ez mind azt mutatja, hogy nem személyes hitelre, nem subjectiv bizalomra akarok építeni. Midőn ezt a t. képviselő ur állította: ezt azzal bizonyitá, hogy hiszen nem is mondtam meg, mi lesz a pénztári készlet 1875 végéig ; s akkor midőn esst állítja : elfelejti, hogy épen közvetlen azelőtt néhány perczczel maga számította ki azon zárszámadásokból, melyeket annak idején a ház elé terjesztett a niinisterium s melyeknek kinyomatásáról magam gondoskodtam, hogy mennyi ez a pénztári készlet ma, a mennyiben a múlt évi és az idei kezelési eredményeket mind ő, mir.d Bujanovits képviselő ur levonván: rájöttek, hogy ma ennyi és ennyi milliót tesznek ezen pénztári készletek. Azt hiszem tehát, hogy midőn én a kezelési kimutatást nem vontam meg a háztól, nem vontam meg a zárszámadásokat: akkor nem lehet engem azzal vádolni, hogy titkolódzóm. Hogy én arra nem adhatok választ, hogy mi lesz a cassa készlet deczember 31-én: ez a dolog természetében rejlik, Ezt sem én, sem a t. képviselő ur nem tudjuk; s az ur istenen kivül nem is tudhatja senki. Ezt tehát nem mondtam meg, mert nem mondhattam, s mert nem akartam e tekintetben ma még biztossággal nem bíró számításokkal sem rontani sem javítani hitelünket. Lesz annyi a mennyi a hátralevő két hó kezelése után fenmarad. (Elénk helyeslés a középen.) Ezzel tehát nem lehet bebizonyítani azt, a mit a t. képviselő ur állit; de nem lehet a másik argumentummal sem. Azt mondja ugyanis a t. képviselő ur, a pénzügyministert, kinek pusz-