Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-30

150 országos Ules november 18 1875. 333 megtakarítás; ez avatatlan kezekkel széthányása, szétszabdalása a költségvetésnek illetőleg az administratiónak. Ily kritika nem kritika, nem komoly kritika. (Élénk helyeslés a középen.) Azon képviselő urak, kik ezzel állnak elő mint különvéleménynyel : nem várhatják meg, hogy a magam részéről a különvélemény elleni védkezés czéljából komolyan szóba álljak velők. (Élénk hosszas helyeslés a középen.) De elfeledtem, hogy egyetlen egy eszmét mégis mondottak íárczámra vonatkozólag a pénzügyi bizottság tanácskozásai közben s ez Helfy képviselő ur eszméje; eszmének eszme, de hogy milyen eszme: azt ítélje meg akárki; ez eszme pedig abból állott, hogy t. i. nem lehetne-e az adóhivatalokat a postahivatalokkal egyesíteni. {Derültség.) Egyéb eszmét nem hallottam tőlük, a mint nem hallottam tőlük kérdést, vagy indokolást. A bizottságban hallgattak, — itt azonban előállnak azzal, hogy 1.300,000 frtot lehet megtakarítania csak példaképen. De, t. ház, nem fogom tovább folytatni a különvélemény elleni vitát; ámbár még tudnék róla sok érdekes dolgot mondani. Jellemzésül m/g csak egyet. A t. képviselő urak azt állítják, hogy azok a megtakarítások, melyeket a rninisterium tett, semmi egyebek, mint a dolog kárára, a személy előnyére tett megtakarítások. És ezt mivel bizonyítják a t. képviselő urak? Felhoznak három kis tételt, ezen három kis tételnél az összes megtakarítás kitesz 8000 frtot, és ezen 8000frttal 8 millió ellenében akarják nekem bebizonyítani, hogy a dolog kárára és a személyek előnyére eszközöltettek a megtakarítások. És ezen §000 frtos három tétel közül kettő nem is áll, mert e kettőnél nem történt semmi megtakarítás. (Derültség a középen.) így áll a különvélemény, és ily alapokon mond kárhoztató ítéletet a ministerium költségvetése fölött. Higyék el a t. képviselő urak, nem lehet oda vetett gondolatokkal, aphoristicus ötletekkel, alkalomszerű tervekkel megtakarításokat tenni az állam organismusában a nélkül, hogy ez azt meg ne bánná. Ez, az emiitett megtakarítások után hangyamunkának az eredménye , s midőn ezen hangyamunka felett, mely tudott 8 milliónyi megtakarítást felmutatni: pálezát törnek és oda állítanak oly különvéleményt, a minő a beadott: akkor a képviselő urak megmutatják, hogy e téren legalább nem tudják, mit tesz a komoly munka. (Elénk hosszas helyeslés a középen.) Higyjék el nekem a t. képviselő urak s ez önöknek is szól ott a szélső jobbon, hogy a ki csak egy futó pillantást vet a mi költségvetéseinkbe; az nem fog amúgy fél vállról szólni erről a 8 millióról. Nem akarom azt mondani, hogy a lehetetlenséggel küzdöttünk meg. Isten mentsen. Megmutattuk, hogy lehető a dolog, tehát nem emberfölötti, nem valami rendkívüli dolog; de azért mégis csak érdemel egy kis tekintetet és mindenesetre alaposabb bírálatot. (Élénk helyeslés a középen!) Mikor 1873-ban még ugy állott a mi budgetünk, hogy azon kiadások, mely kiadások ezúttal a megtakarítások által egyedül érinthetők, tudniillik a nem fixe kiadások kitettek 110 millió forintot, midőn a rendkívüliek ugyanakkor kitettek 43 milió forintot: akkor az idén kitesznek ezen kiadások 88 millió forintot a rendes rovatban, tehát egész 22 millió forinttal kisebb összeget, mint 1873-ban kitettek és a rendkívüliek 23 milliót tesznek ki: tehát kevesebbet 20 millióval; pedig a rendkívüliekhez hozzájött a catasteri munkálatra szükséges 2 millió kiadás, és 8 millió forint vasúti garantia többlet. Mit tesz ez? Azt teszi, hogy már ezen költségvetésben az államháztartás akkép lesz fentartható, hogy 43 millió forinttal fogunk kevesebbet kiadni, mint kiadtunk csak két évvel ezelőtt. És 1874-ben hogyan állottunk. 1874-b en a kiadások, a melyekről itt szó van, kitettek 106 millió forintot, most kitesznek 88 milliót: tehát 18 millió az előrehaladás; a rendkívüli kiadások kitettek 1874-ben 37 milliót, ma kitesznek 23 milliót, daczára a catasteri kiadások, daczára a garantia-összeg emelkedésének, a mi hozzá jött és igy 1874-hez képest itt 14 millióval, összesen pedig 32 millióval kevesebbet adunk ki. És ha egyenként vizsgálják a tárczákat és a tárciák költségeit: azt fogják a t. képviselő urak találni, hogy addig, mig 1873-ban kitett a a pénzügyministerium költsége 53 millió 500 ezer forintot, ma kitesz 40 millió 761,000 forintot; mig 1874-ben tett e tárcza költsége 50 millió forintot és 1875-ben 44 milliót: most kitesz 40 millió 761,000 forintot; mig a földmivelési ministerium tárczájának költsége 1873-ban kitett 10.873,000 forintot: most kitesz 10,478,000 forintot; addig, mig 1874-ben kitett a vallás- és közoktatási ministerium tárczájának költsége 4,411.000 forintot: most kitesz 4 millió 12,000 forintot; mig az igazságügyi tárczának költsége mindig a rendes kiadásokról szólva, mert a rendkívülieket nem lehet összehasonlítani, kitett 1874ben 11.500,000 forintot: most kitesz 9 millió 800 ezer forintot; mig a honvédelmi ministerium összes költsége 1874-ben 9 milliót tett: ma nem tesz ki többet hat milliónál. Ezen számok — azt hiszem — eléggé világosan beszélnek, ezen számok eléggé bőven mutatják, hogy igenis történt e téren, az összeszoritás terén, a takaritás terén igen sok azóta, mióta felismertük bajainkat, azóta, mióta beláttuk, hogy lehetetlenség azon nagy költségeket elbírnunk, a mely költségekbe^ magunkat az első években 1874-ik vetettük. (Élénk helyeslés a középen.) Hanem az ellenvetés nem csak az, hogy a létező rendszer keretén belül lehetett volna töb-