Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-30
330 30. országos ülés november 18. 1875. történt, a mi az ország anyagi erejének és adóképességének erősbitésére raeginditva van, s a minek megtörténnie kell. A mi az első szempontot illeti, igen különböző variatiókban hallottam a megtakarításokról szólani. Mégis, körülbelül két irányban foglalható össze az, mi e szempontból támadáskép hallatszott. A felszólalt képviselők egyik része azt monda, hogy nem tettük meg kötelességünket az adott viszonyok közt sem: mért a most létező rendszer keretében sem mentünk el a megtakarításokban azon határig, a meddig elmenni annak idejében megígértük és meddig elmenni állítottuk. A második az, hogy a létező viszonyok közt ezek oly apró megtakarítások, melyek bajainkon nem segítenek; sokkal nagyobb szabású s rendszerváltozással járó megtakarítások szükségesek. A mi az első szempontot illeti: igen relativ fogalam az a megtakarítás. A ki csak a költségvetésbe betekint, s egyszerűen nézi azon nagy sommákat, melvekből kiadási rovataink legnagyobb része áll : az igen könnyen mondhatja, hogy mi ahhoz a 200 milliós budgethez képest 8 millió megtakarítás? A ki azonban közelebbről vizsgálja a dolgot, máskép fog ítélni; és már azon körülmény is, hogy az én igen t. ellenfeleim ezen a téren, a vita folyamán nem igen nagy dolgokat mutattak ki: azon álláspont mellett szól, melyet én jeleztem, midőn költségségvetésemet beterjesztettem, hogy t. i. ezen megtakarítások elérték az ez idő szerint elérhető megtakarítások legszélsőbb határát. Mit mondanak? Egyik t, képviselő ur nem tartja azt, hogy 8 2 ; 4 milliót takarítottunk meg; hanem szerinte szoros számítással a tiszta megtakarítás összege sokkal kisebb. Nem akarok vele vitázni a felett, mi a tiszta megtakarítás? Tény, hogy a költségek apadtak 11 millióval, amiből az átfutótételek kihagyása mellett 8 és fél millió a megtakarítás, a melylyel a kiadások leszállitattak. Egy másik képviselő ur tovább menve azt mondja, hiszen csak 3 millió mindaz, a mi megtakarítás, a többi csak elhalasztás, a megkezdett s befejezett beruházások összegeinek kiesése a költségvetésből. Már akkor, midőn beterjesztettem a költségvetést: megmondtam, hogy ilyen megtakarítások is vannak benne ; hanem azok nem tesznek többet, mint körülbelül egy és 3 : 4 millió forintot. Míg tehát Zsedényi Ede t. barátom engem arra buzdít, hogy takarítsak meg többet az doknél, a bányáknál, az államvasutaknál, szorítsam mega termelést és vele a költségeket: addig azzal az ellenvetéssel találkozom a háznak másik oldalán, hogy hisz azon milliók, melyekt ezen téren meggazdálkodunk, nem képeznek megtakarítást, nem képeznek úgynevezett productiv megtakarítást s hogy a termelés megszorításával elő sem kellett volna állni. Kállay Béni t. képviselő ur megtakarításokat hisz lehetségeseknek a központnál, az irodai, az uti átalányoknál, a közművelődési czéloknál, az erdőknél és bányáknál ; egy másik t. képviselő ur ugyanazon az oldalon, Bujanovics t. barátom azt hiszi, hogy a megtakarítások terén tul mentünk már azon határon, a meddig mennünk szabad volt; mert megtakarításaink már részben a r s igazságszolgáltatásnak, részben az administratiónak kárára szolgálnak. A központi kiadások apasztásánál azok utáö, a mik a minlsterelnök által ép azon tétel ellenében válaszul adattak; nem szándékozom tovább időzni, ct,ak egyre akarom a t. képviselő urat figyelmeztetni, hogy ezen költségvetés a központi igazgatás költségeinek kiindulási pontjától számítva már körülbelül 400,000 forintnyi megtakarítást mutat fel, tehát eléri azt az öszszeget, melyet komoly tanácskozásban, igen buzgó, lelkiismeretes és hozzáértő férfiak még csak 1877-re helyeztek kilátásba, mint megtaritandó^ összeget. És nem-e megmondottuk, azt hogy a megtakarítások terén itt is tovább akarunk menni; megmondtuk azt, hogy mindaddig azonban nem lehet tovább mennünk: mig az agendák egy részének ellátására más orgánumokról nem gondoskodunk ; mert megszorítni a munkaerőt, miután azon tétlen személyzet, tényleg nem existál, melynek a képviselő ur tartja a tisztviselőinket. De nem gondoskodni a teendők ellátásáról : az administratiónál egy destructiv irány kezdeményezése és folytatása lenne, melyet pedig én nekem azon oldalról is felvetették, s a minek néhányszor kifejezést is adtak. A mi a közművelődési megtakarításokat illeti: 400,000 fortot meghaladó összeggel apasztattak ezen közművelődési kiadások az utolsó két esztendő alatt. Nem elég e ez beladministratiónk ezen ágazatánál ? és hogy a költségvetés ezen közművelődési kiadásoknál nem mutat fel megtakarítást : azt én e költségvetés érdeméül rovom fel. (Helyeslés.) Nem hittem, hogy midőn kimutatok 8 és fél milliónyi megtakarítást a budgetten, de be fogom vallani, hogy van egy ág és ez a közművelődés ága, ahol nem akarunk megtakarítani semmit: hogy váddal fogok találkozni a t. házban, (Elénk tetszés a középen) váddal, hogy a közművelődés terén is miért nem engedtem a veres plajbászt jobban működni. (Élénk tetszés a középen) Én azt hittem, hogy midőn anélkül, hogy közművelődési kiadásainkat érintettük volna, tudunk 8 és fél milliót megtakarítani : ez nem megrovást, hanem inkább talán helyeslést érdemel. (Elénk helyeslés a középen.)