Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-29

29. országos ülés november 17.1875. 3Q9 tak: ezekből egyátalán nem láthatjuk azt, hogy a közigazgatás költségei apadni fognak; sőt inkább igenis méltán attól tarthatni, hogy a közigazgatás költségei még inkább fognak növekedni. En tehát azt hiszem, hogy' abba. hogy majd 1877-re és a következő években, a most fenálló rendszer szerint a kormány által beadott törvényjavaslatokban nyilvánult intentioik szerint, tovább is fogunk a megtakarítások utján haladhatni : egyátalán nem lehet bizni. Tahin a cataster utján remél a kormány jövőre többet bevenni? Azon jövedelem szaporulat, melyet egyelőre a cataster utján várni lehet: már ben foglaltatik a mostani fedezetben; s a mi azontúl foly majd be, ahoz évek kellenek. De akkor is, ha meg fog jönni ezen várt eredmény, ha nem akarjuk a cataster kiigazítását egryedül csak adófelemelés ürügyéül használni : akkor t. ház az igazság azt fogja magával hozni, hogy azoknak, kik túlságosan vannak megróva, azoknak engedtessék el az, a mivel többet fizetnek, s ekként legyen kiegyenlitve a kivetés aránytalansága. De mondom, ha nem akarunk belőle pusztán ürügyet formálni az adófelemelésére: akkor ezen utón alig lehet jövedelem szaporulatot várni. A pénzügyminister ur felhozta, az államadósságok conversióját és pedig mint oly dolgot, melyre nagy súlyt fektet. Nem akarom kétségbe vonni, t. ház, hogy az államadósságok conversiója, vagy azoknak rente-kölcsönné. való átalakítása bizonyos körülmények közt hasznos, czélszerü lehet; hanem hogy fog-e sikerülni ezen mivelet; ez, azt hiszem, a jelenlegi conjuncturák közt igen kétes. Egyébiránt annyit mindenesetre meg kell jegyeznem, hog}^ azon esetben is, ha ez sikerülni fogna: azt.ho gy az állam egy időre, vagy egyáltalában megszüntesse adósságainak törlesztését: azt igenis helyes pénzügyi műveletnek, de pénzügyi általános javulásnak tekinteni alig lehet, s ezenfelől én azt hiszem, hogy ezen conversiónál egy mellékes czél is forog fenn, az t. i. hogy majd akora összeg fog felvétetni a rente kölcsön ürügye alatt, hogy maradjon egy kis költőpénz is, hogy ez utón is lehessen államháztartásunk egy lyukát bedugni. Mindezekből tehát t. ház nézetem szerint a deficzitnek megszüntetését 1877-ben és a következő években várni alig lehet és e szerint, mi maradna még? Semmi egyéb, mint talán a jó időjárás, a bőtermés; és erre t. képviselő társunk Somssich Pál is súlyt fektetett tegnapi beszédében. Én azt hiszem t. ház, hogy azok a nagy remények, melyek a bőtermés, a jó időjárás irányában tápláltatnak, nagy mérvben illusoriusak és a jó termésnek az államháztartásra háruló következései egyátaíában nem ugy állnak,jjmint a magángazdaságnál: mert az államnak jövedelmeit mi módon és miben szaporítja a jó időjárás? A földadóra nézve nincs semmi befolyása, Jó-e vagy rosz-e a termés: a pénzügyminister egyenlően behajtja a kivetett adót és a termés különböző volta az adótételre befolyással egyátalán nincs A kereseti adók tekintetében sincs befolyássa.1; n.ert a keresetiadó növekedése attól függ: vajon szaporodik-e az országban azon osztály, mely kereseti adót fizet, és én azt hiszem, hogy nem egy ; de egy pár évi bőtermés is alig tenne különbséget azou arányban, mely hazánkban jelenleg a keresetiadó alá vetett egyének és földadó alá vetett egyének közt létezik. De a jó termésnek még arra se volna nagy hatása, hogy gyárak és vállalatok nagy mérvben támadjanak ; mert arra, hogy az industria, a gyáripar nálunk föllendüljön : egészen más dolgok is kellenek, mint egy pár bő esztendő. Az illetékeket tekintve, azt hiszem, ezekre nézve sem tesz nagy különbséget a jó termés. Az illetékekből befolyó jövedelmek legnagyobb részét az örökösödési százalék teszi; már pedig, hogy jó esztendőben több ember haljon meg, s eszerint több örökösödési százalékot. lehessen kivetni, mint rósz esztendőben: azt ugy hiszem senki állítani nem fogja; a perek, jószág eladások s más e féle más jogügyletek pedig — azt hiszem — rósz esztendőben még inkább fordulnak elő, ugy hogy a jó terméstől az illetékekre nézve sem lehet nagy eredményt várni. Egyedül a bor, hns, dohány és só fogyasztása volna az, mire a jó esztendő hatással van ; mert a sör, szesz és czukorra nézve, a mi több fogyasztatik, az nem nekünk jövedelmez, hanem a túlsó államnak. Hasonlókép több folyhat be az által, hogy ha jobban jövedelmeznének az állam-vasutak és kevesebb lenne valamivel a vasutaknak fizetendő garantia; de mindezek, azt hiszem, nem érnék el azon összeget, hogy azt mondhatnók, hogy ezen utón a deficzit megszüntetésére kilátásunk lehet. Nincs tehát r»ézetem szerint semmi kilátás arra, hogy a jelenlegi helyzet, mely már is elég kedvezőtlen, a következő években javuljon, és azért azt hiszem, hogy ha méltán kifejezhette t. képviselőtársunk Somssich Pál a múlt budget tárgyalása alkalmával azon nézetét, hogy áldozatot csak akkor szabad követelni, ha meg vannak annak gyümölcsei: akkor tökéletesen azon helyzetben vagyunk most is, és ha a képviselő ur most mégis kedvezőbben járt el a kormány irányában e tekintetben : ezen eljárását tavaly nyilvánított nézeteinél fogva indokoltnak irtani egyátaíában nem tudom. (Igaz! ügy van! a szélsőbal felöl) És épen ez, t. ház, a mi helyzetünk legsúlyosabb része. Ez mutatja azt, hogy államháztartásunkat a fennálló alapon rendezni akarni nem egyéb, mint utópia; a kormánynak azon