Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-28
28. országos Ülés november 16. 1875. 303 kisérjen; kötelességemet teljesítem és megyek a magam utján. Mindnyáj'an megyünk a magunk utján, t. képviselő urak! Engedjenek meg nekem, hogy akár mint prókátorok — Ürményi Miksa képviselő ur szerint, — akár mint szini előadok szerepeljünk; mégis kötelességünket teljesítenünk kell. Ürményi Miksa t. képviselő ur egy norvég költőre hivatkozott- annak drámájából tartott, nem mondom előadást, mert nem akarok élczelni, hanem hozott fel egy analógiát, alkalmazva azt a mi helyzetünkre; de azután maga is azt monda, hogy minden hasonlat sántikál ás nem kivánta azt végig vinni és mintegy maga se kivánta, hogy valaki azt szőrszálhasogatóan alkalmazza. Nem azt kivánom tenni; hanem én is arra a tájra emlékezem, a melyről a képviselő ur az analógiát felhozta : az északi mythos korába és ködébe. Az északi mytholog'iában nagyon szerepel az a szent fa, a melyből készülnek rendesen azon hajók, melyeken a mythos hősei, mint hajdan az argonauták, járnak a tengereken a sárkányok által őrzött kincsekért. Ezen fának az a sajátsága, hogy nem vághatja le más, mint azon favágó, ki maga a fával együtt növekszik fel. Mellette nő bárdjával, fejszéjével együtt, és midőn elérte a kellő magasságot, terjedelmet a fa: a favágó egy csapására hull alá a hajó számára a fa. A szabadelvű kormány el ültette azon fát, melyből meg kell készülni azon hajónak, melyben egyszer biztosabban fogja magát érezni az ország, mint a mostani hajóban. Én azt hittem, hogy a parlamentális élet természetéhez nagyon alkalmazható analogiával^azok közé, a kik jelen voltak a fa ültetésénél : Ürményi képviselő urat is számithatom, a ki a fa elültetése perczétől mellette növekszik bárdjával, fejszéjével együtt és lesz majd az a favágó, a ki egy csapással fogja levágni a fát, melyből talán ő pártjával együtt épitheti azon fát, melyből készült hajó biztosabban fogja a kikötőbe vinni a nemzetet, mint a mostani roncsolt jármű ; azt gondoltam, hogy annak a bárdnak, annak a karnak, mely aiTa vállalkozik, vagy van hivatva jövőben, azzal a nemzeties és hazafias gondolattal kell ezen munkához fognia, mely kizárja azt, hogy a hazafias és nemzeties fogalmaknak egyik praegnans kifejezését, a honvédség fejlesztésében meg ne akadályozza. (Ugyvan a középről!) T. ház! Én azon nyilatkozatok ellenében, melyeket hallottam, a költségvetést a helyzetnek megfelelőnek látom. A kormány tendentiáit hibázhatatlanoknak, törekvéseit gyámolitásra méltóknak Ítélvén, a beterjesztett költségvetést a pénzügyi bizottság jelentése értelmében elfogadom a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés és éljenzés a középen.) Ostffy István: T. ház! Midőn a ház elnapolva volt, a pénzügyminister által beterjesztve lett a költségvetés birálat végett a pénzügyi bizottsághoz, Méltóztassék a t. ház a pénzügyministert és a pénzügyi bizottságot oda utasítani, hogy jövőben az évi költségvetés bírálata oly időben eszközöltessék, a mely időben és a mely órában a képviselőház tagjai a vitákat meghallgatva, azokat tanulmányozhassák. Mindaddig, inig Magyarország független önkormányzata biztosítva nem lesz, a közösügyes alapon a pénzügyi rendezést, az egyensúly helyreállítását lehetetlennek hiszem. Mert a közösügy oly átkos intézmény, mely lidércznyomással visz az adósság örvénye felé. Cseruátonyi Lajos igen t. képviselőtársam azon állításánál fogva, hogy mi a delegátióban kénytelenek voltunk több tételt megszavazni; mert nem akartuk a képviselőháznak azon jogát megsérteni, hogy a delegátióban a kormányt oly helyzetbe hozzuk, a mely helyzetben Magyarország kormánya az osztrák delegátióban való munkálataink miatt kénytelen lett volna ministeri állásától visszavonulni. íme, ez maga kimutatja, hogy a delegátió intézménye Magyarországra nézve veszélyes és káros. De ugyan átkos intézménynek hirdette azon párt, a mely a Deákpárttal egyesült; engedjenek meg, most midőn a megtakarításra lett volna legnagyobb szükség, midőn a megtakarítás az eredményt, a sikert biztosította volna, engedjenek meg, hogy midőn a küzdelem zászlóját bevonták, szabadjon azt mondanom, hogy akkor a két párt egyesülése, a mint a történelem be fogja bizonyítani, hibás. Hibásnak találom a két pártnak egyesülését, mert nem látok oly utat és módokat, hogy az egyesülés után hazámat más módon más eszközökkel kormányozzák; adóemelés, uj kölcsön, hiszen ezt a múlt párt, kormányférfiai elég bőven gyakorolták, s vezették Magyarországot komor jelenje felé, hol minden higgadtan gondolkodó lélek, minden érző sziv fájó érzettel látja, féltjük hazánkat, hogy oly catastrófa közelébe vezettetett, a mely a megsemmisülés örvényébe sodorja. Hegedüs Sándor t. képviselő társam felemiitette nagy vívmányait a pártegyesülésnek. Ha e nagy vívmányok adóemelésben rejlenek: hiszen az nem uj vívmány, ezt a régi kormányok eléggé gyakorolták. Beszélt a hadsereg harczképességéről. Engedje meg azt, hogy háborút pénz nélkül folytatni lehessen, nem képzelhetem. Én meg vagyok győződve, hogy harcz és háború alatt hazaszeretetét, vitézségét be fogja bizonyítani a hadsereg; de engedje meg a t. ház a véderő átalakításánál nem látom a kormány oly komoly szándékát, mely a megtakarításoknál tényező lehet s nem látok a költséges igazságszolgáltatás rendszerénél kellő megtakarításokat
