Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-28
28 országos liles november 16 1875, Ml mány akar ez iránt védekezni: egyszerűen azt mondhatja, rá: igenis, én a catasteri munkához hozzá fogtam, épen azért egyikért, mert báró Sennyey Pál a belépő ministeriumot üdvözlő szavaiban ezt emiitette fel, mint olyan elkezdhető munkát, mit már alig akadályoz valami előzmény. Tehát a t. jobboldali ellenzék, csakhogy támadhasson a kormány ellen, kész dessavouálni vezérének nyilatkozatát. Engedjen meg nekem a t. jobboldali ellenzék, ha ezt a komolyság rovására történtnek veszem ós itélem. Van azonban komoly oldala is ennek a hézagos komolyságnak t. ház #!> és ez a nagyon komoly oldal vette igénybe Ürményi képviselő ur beszédének legnagyobb részét. Meglehetős reservátákkal, oly tartózkodással és óvatossággal, a milyet az ő parlamenti fellépései és szónoklatai alkalmával igen-igen jól esett a háznak megszokni, — moudám oly óvatossággal ós tartózkodással van előadva azon pissusa beszédének, és kénytelen vagyok mégis ismét azt mondani, hogy a komolyság rovására, — ebben is az ellenmondás fekete pontjai föltünedeznek Értem a honvédségre vonatkozó részét a t. képviselő ur beszédének. Ismét régi dolog emlékezetbe hozásával kell fárasztanom a t. ház figyelmét. Talán méltóztatnak emlékezni még, kik a múlt törvényhozási cyclusnak tagjai voltak, hogy báró Sennyey Pál folyó évi január "'9-én tartott beszédében hangoztatta először azt, az eszmét, melynek bővebb kifejtését Ürményi t. képviselő ur nem tegnap tette, hanem csak tegnap igérte meg a részletes vita idejére. Sennj^ey báró akkora következőket mondta: ,,a reductiók sorában el nem maradhatnak azon megtakarítások, melyek szerintem is a véderő tekintetében a közös hadseregnél ép ugy, mint. a honvédségnél, és pedig a közös hadseregnél a hadszervezet fentartása, s a monarchia védképességének megingatása nélkül, a honvédségnél annak törvényes rendeltetéséhez képesti fentartása mellett lehetők, hogy azonban azon nemzeties gondolat, mely a honvédelmi intézményekben, a számok túlzása mellett is előttem kizárólag tiszteletre méltó, kétség tárgyát nem képezheti." Ez ismét — azt mondhatni, — oly óvatos nyilatkozat, melyben talán nem mindenkinek jutott akkor eszébe gáncsot találni, de volt egy képviselő, ha jól tudom Tóth Vilmos ur, ki Sennyey bárónak e passusánál megállapodott, és a honvédség védelmére szükségesnek találta ellenében felemelni szavát. Ürményi képviselő ur vette fel a keztyüt — saját szavai szerint; — és mondta azt a február 6-iki gyűlésben, hogy: „soha még oly embertől sem, mint én, kiben ő talán ezen iránynak legszélsőbb képviselőjét látja, nem kell neki tartani. Én nem adtam okot soha senkinek stb. így nyilatkozott február 6-án Ürményi képviselő ur. Tegnapi nyilatkozatát mindannyian hallottuk. Nem mondom, hogy tegnapi nyilatkozata már kitüntette volna, teljesen legalább nem. az ellentétet előbbi s tegnapi nyilatkozata közt; hanem miután ő maga azt, mondta, hogy nem merészkedik többet mondani: már ezen nem merészkedő bátortalanság engedjen meg, ha minden gyanusitni akarás nélkül mégis aggodalmat kelt mi bennünk, a kik e tekintetben eddig is . bizonyosan, ezentúl is különböző gondolkodással vagyunk a t. képviselő úrétól. Hanem megmagyarázza tegnapi beszédének homályos voltát, gr. Zichy Nándo*- képviselő urnák egyik passusa. a midőn azt mondja: ellene szavazunk e költségvetésnek: mert azt helytelennek, rosznak, czéltalannak tartjuk; de azért bele fogunk menni a részletes tárgyalásba, és meglátjuk, hogy orvosolható-e a baj ?" Megengedem, hogy gr. Zichy Nándor ezen passusával védekezett az eddigi támadásnak éle ellen, melyek az eddig látottak után egész heIvesen intéztettek az ellenzék ellen a tekintátben, hogy semmi positiv javaslattal nem állanak elé, mely nem esztendők múlva, hanem most az 1876-iki költségvetés megszavazása alkalmával már lényegileg felvehető lenne. Megengedem, hogy ez ellen védekezett és ezért látja szükségesnek ennek kijelentését. Nem tudom, emlitette-e, de én legalább nem érthetek szavaiból mást, mint a honvédségnek, nem mondom eltörlését, de talán reductióját, a melybe a háznak ezen része aligha fogna beleegyezni. Én apológiát nem fogok tartani a honvédség mellett: először, mert szükség nincsen rá, másodszor: mert oly szakértővel szemben, mint Ürményi Miksa képviselő ur, nem érzem magamat hivatva olyanhoz szólani, a mihez nem értek. Puszta frázisokkal szintén nem szoktam élni, azért csak pro memória emiitettem fel ezen nyilatkozatait : azért hogyha a részletes tárgyalásnál több bátorsággal lépne fel, mint azt tegnap tévé; akkor méltóztassék egyszersmind a netalán kifejlődhető ellentéteket a mostani és jövő nyilatkozatai közt azon ügyességgel és óvatossággal, melylyel oly nagy mérvben rendelkezik, meglehetősen eltakarni. Nem mondom én azt, hogy a kiesinylés, a fölsemvevós szintén nem oly fegyvere az ellenzéknek, mit nem egyszer sikerrel használ; hisss még a gúny is meg van engedve; de engedelmet kérek, ennek is meg van a maga határa. Május 5^én Ürményi Miksa t. képviselő ur szólongatta a kormányt és sürgette, hogy azoknak a zempléni pontoknak elfogadható tételei közül ez is olyan, melyből nem érthetünk mást, melyben mínnyájan egyet értünk, mikor lesznek
