Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-28

292 28, országos ülés Az igen t. ministerelnök ur már ezen év második havában február 3-ikán mondott beszédében jelezte ezen helyzetet. És szerintem is azon kérdések elintézésében, melyek a vámszövetség, melyek a Magyarország és a birodalmi tanácsban képviselt országok közti viszonyok kiigazítására folynak: financiális helyzetünknek egy hathatós és nem kis horderejű tényezőjét látom. En azt hiszem, hogy nem a monarchiában létező érdekekkel ellentétben, nem egyik vagy másik félnek kárára vagy rovására, hanem inkább a kölcsönös érdekek maradandó egyesítése, és kiegyeztetése utján keresendő' azon elv, mely financiális bajainkat ez utón orvosolhatná. Hogy a ministerelnök ur, s az ő ministeriuma e részben segéd eszközöket lát : azt kétségbe vonni nem lehet. En ugyan egy kissé csodálnám, ha jelenleg is azon a téren állana, melyen február 3-án állott. És én e részben az előttem szólott igen t. szabadelvű párti szónoknak nyilatkozatát nem fogadhatom el. Szerintem a ministerelnök ur, midőn mint ministerelnök a házba lépett, elég határozottan és helyesen jelzé azon álláspontot, melyet a vám és kereskedelmi szerződés irányában elfoglalt; valamint azt is, melyet a bankkérdésben követni kivan. E nyilatkozatnak szerintem határozott értelme az, hogy a ministerium a vámterületi egység elvét elfogadja. Nem fogadja, el absolute; de elfogadja ugy, mint azt politikailag és józanul elfogadni lehet. Ha én valamely elvet elfogadok : nem mondom azt, hogy tüskön bokron keresztül kököveiem. Azonban ebből még nem következtetem, hogy a ministei'ium azon magaslaton áll, s azon hányban itéli meg a helyzetet, melyben én azt megítélendőnek tartom ,• nem következtethetem akkor, midőn kissé naiv módon itélt ezek fölött február 3-án, azt mondván, hogy ezé!ja az indirect adókra nézve Magyarországnak oly álláspontot szerezni, melyben az indirect adókra nézve pénzügyi szükségletének igényei szerint intézkedhessek. (Ellenmondás a középről.) E czél, melyet ily határozott alakban méltóztatott kifejezni, ugy hiszem ma nem áll; mert az szerintem direct ellen mondásban van azon állásponttal, melyet jelenleg elfogadni méltóztatik. En is óhaj'tom a vámterület egységét. Szükségesnek tartom azt financziális és politikai szempontból. De ha ezt elfogadom : adózási rendszerünket ugy kell berendeznünk, hogy ezzel ellentétbe ne jöjjünk. Azt méltóztatnak-e hinni, hogy ha mi, kivált a kataster reformja után nagyobb egyenes adót fogunk viselhetni, mint a birodalmi tanácsba képviselt országok, hogy ha a mi haladónk Bécs és Triest házadójának levonásával akkora lesz, vagy nagyobb, mint azon osztrák házbér adó, melyet a birodalmi tanácsban képviselt országok mind együtt fizetnek, hogyha a mi jövedelmi adónk mármost is akkora, november 16. 1875. mint, azoké, a 8 millió frt levonásával; ha azt hiszik, hogy nagyobb adózás mellett egyenlő alapon versenyezhetünk, hogy akkor tőke, ipar, vállalkozás fog találkozni, mely Magyarországon akarjon vállalkozni, rósz utak, rósz közigazgatás, hiányos igazságszolgáltatás, éretlen és fejletlen viszonyok között és sokkal nagyobb adóteher alatt, mint ott: akkor én ezt oly illusiónak vagyok kénytelen tekinteni, mint a milyen illusorius azon fedezet, melyet a jelen költségvetés felmutat. (Helyeslés a jobboldalon.) Magyarországnak erős, erélyes, egy a helyzetet ösmerő és nem a képzeletek terén kalandozó kormányra van szüksége, oly kormányra, mely már a kezdetben tudja, hogy mit akar, és azután gyakorlott és ügyes kézzel keresztül is tudja azt vinni. En azon pénzügyi politikát, mely ezen költségvetési javaslatba van lefektetve: nem tartom helyesnek. Én abban az 1876. évre egy decouvert látok, melye^á vagy 5 millióban már most is jelezhetni. — Én azt látom, hogy a pénzügyi bizottság még azt is, a mi ezen költségvetést viabilissá tehette, kihúzta belőle. Nekünk pedig azon kölcsönre a közel jövőben szükségünk lesz. Én azt látom, hogy 8 millió forintnyi uj direct adót túlságos megterheltetésünk nélkül kivetni nem lehet, nem lehet akkor, midőn a pénztári kezelés eredménye szerint 11 millió forint már a lefolyt háromnegyed év alatt be nem folyt. Én azt látom, hogy e részben a jövő pénzügyi helyzetre nézve sem lehetünk megnyugodva. — Én azt látom, hogy ezen költségvetési tervezet sem a jelenre nézve megnyugtatónak, sem a jövőre nézve irányadónak nem tekinthető. Azt méltóztatnak mondani, hogy mi programmokat követelünk. Nincs már szükségünk programúira : tények feküsznek előttünk. Tény, hogy ugy apreciálták önök a financziális helyzetet, hogy még alig tárgyaljuk a költségvetést és már is ellentmondanak önöknek a tények, s az máris elveszti alapját. Hogy foganatosítják az adóreformokat? 2 millió forintot költenek a catasteri munkálatokra, hogy a jövő évben egy milliót vegyenek be, és e mellett még egy évet vesztenek azon nagy czél elérése tekintetében, hogy a direct adók kivetésébe helyesebb arány hozassék, Hogy fogják fel önök azon közlekedési reformot, a melyről már annyit szóltak? A pénzügyroinister ur maga is hangoztatja, hogy a vasutak csoportosítása nélkül helyes közlekedési viszonyok és e részben pénzügyi bajaink orvoslása nem remélhető. Önök a múlt országgyűlés utolsó napján egy törvényjavaslatot hoztak be, és azt erőnek erejével keresztülvitték egy vasúti kölcsön fölvehetése érdekében. Ezt niulhatlanul szükségesnek tartották és ennek alapján vélték a vasutak csoportosítását elérhetni és ezen tervök-