Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-28

286 28. országos ülés noTember 16. 1875. beszédre megmondta a ministerelnök ur, hogy senki sem nyilatkozott az adó felemelés ellen, ugy a pénzügyminister ur is exposéjában kifejezte, hogy nagyobb és ujabb áldozatok nélkül pusztán takarékosság által nem remélheti pénzügyi helyzetünk javulását. És mi képviselők, — legalább magamról állithatom, — választóimnak egyenesen megmondtam, hogy készek legyenek ujabb áldozatokra; törekedni fogunk azokat minél kíméletesebb formában eszközölni; de hogy ujabb áldozatok nélkül ki nem bontakozunk pénzügyi bajainkból : azt világosan kifejeztem. (Élénk fölkiáltások a közepett. Mindnyájan) Végezte Ürményi t barátom beszédét egy gyönyörű classikus mondattal, melyet csak azért idézek, hogy helyesen jelenjen meg a lapokban, „Prout felicitatis est: posse quae velis, ita magnitudinis: velle, quantum possis." Igazsága van t. barátomnak. Ha ezen aranyszabályt 1867. óta szemünk előtt tartottuk volna, és soha sem akartunk volna többet, mint a mennynyit birunk: a jelen zavarba nem jöttünk volna; de én kérem t. barátomat, alkalmazza ezen mondatot saját terveire : nem fog-e megütközve tűnődni a fölött, hogy bizony akar némelyeket, melyeket,nem birunk, és némelyeket talán birnánk, melyeket ő nem akar. [Elénk tetszés a középen.) Miután ezeket röviden mintegy pontozva megemlítem, át megyek szándékolt előadásomra, és azt én is egy deák idézettel kezdem : „Curae magnae loquuntur, ingentes tacent." Tanusitja e mondatnak igazságát azon levert hangulat, mely országszerte uralkodik, az a néma hallgatagság, a mely mintegy elcsüggedve várja az eseményeket, a mint azok előttünk elvonulnak, és a jövőt, a mint annak épen bekövetkezni kell. Ne tagadjuk, t. ház, e csüggedés visszahat reánk képviselőkre is, kiknek állásunk, küldetésünk és feladatunknál fogva nem szabad csüggedni a legnagyobb bajok közepette sem, szembe kell azokkal néznünk és azoknak orvoslásáról gondoskodnunk; de ne tagadjuk, visszahat ránk e csüggeteg hangulat és a legjobban kidolgozott beszéd, a legszebben elmondott szónoklat, ha csak épen egy indignatiót keltő jelenet nem háborit föl bennünket, különben hidegen hagyja keblünket: mert a hidegen számoló ész ereje uralkodik rajta, a mely tényeket s nem szavakat, nem virágos beszédet vár, (Élénk hosszas helyeslés.) és Horacczal, mint ezt már egy alkalommal idéztem, azt zúgja fülünkbe; rem facias, rem. Tényt, mentő tényeket követel. (Helyeslés és tetszés a középen.) Ilyen hangulat nyomása alatt, természetesnek fogja találni a t. ház, ha hosszú szónoklattal nem fogom rabolni idejét, nem akarván egy perczel is kelletén tul késleltetni az actiónak megkezdését. Röviden pongyolán, keresetlen szavakkal akarom indokolni szavazatomat, melyet adandók a költségvetésre nézve. (Halljuk! Halljuk!) Elfogadom a költségvetést átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául ugy, mint a pénzügyi bizottság módosította, azért: mert benne találom azon kellékeket, melyeket ez idő szerint egy budgettől követelek; mert megfelel azon feltételeknek, melyekhez a múlt országgyűlés alkalmával helyeslő szavazatomat kötöttem. Elseje a feltételeknek a takarékosság. A takarékosság terén a kormány nevezetes haladást tett. 8 millió forint megtakarítást eszközölt és mutat ki a költségvetésben, azon 8 millión felül, melyet a múlt kormány által beadott költségvetésből, a pénzügyi bizottság már törölt. Nevezetes haladás, Nem akarom ezzel mondani, hog}

T a végletekig ment. De ha nem ment: igazolni tudja ezt először a fenálló törvény ékkel, melyeket megváltoztatni, módosítani s némileg abrogálni is kell azért, hogy nagyobb megtakarítás legyen eszközölhető. Igazolni tudja a humanismus követelményével, mely nem engedi, hogy a magán érdekek épen semmibe se vétessenek; nem engedi, hogy száz é»s száz családot minden idő engedése nélkül büntetlenül egyszerre kidobjon az utczára, hogy oly embereket, oly családfőket, rögtön megfosszon hivatalos állásuktól, melyre bona fide léptek's kik eléggé sújtva vannak azon krízis által, mely őket az ismert pályáról le és egy másikra szorítja és ennek nehézségeivel megküzdeni kényszeriti (Hosszas élénk helyeslés.) Igazolja végre azzal, hogy a nagyobbszerü megtakarítások, a rendszernek minden oldalról hangoztatott, gyökeres változtatása által eszközölhetők csak, mit egyszerre megtenni nem lehet. Ámde t. ház az igy elérhető megtakarítás sem elegendő, sem rögtöni segélyt nem nyújthat. Pedig mint már emliteni szerencsém volt, nekünk rögtöni födözetre van szükségünk: mert a deficitek beállanak január elsején. Ezeknek fedezéséről kell gondoskodni. Nem marad tehát egyéb hátra, mint más források után látni, olyanok után, melyek rögtön nyújtanak segélyt. Tudom én t. ház, majdnem minden szónok elmondotta, minő súlyosak az az adóterhek Magyarországban, s hogy ezeket emelni vajmi-vajmi nehéz feladat. Tudja ezt a t. kormány is. S ha mégis ezen, mondhatnám minden kormányra nézve legnépszerütlenebb módhoz folyamodott, tette ezt a szükség parancs szavánál fogva, tette az imperiosa necessitas kényszerének nyomása alatt. (Tetszés.) Méítánylom én a t. ellenzék aggodalmait. Sokkal nagyobbra becsülöm általam régebben ismert tagjainak hazafias buzgóságát, hogy sem jelen politikai eljárásukat a hajdani régi „nemadózunk" kortes politikával ugyanazonositani, vagy összehasonlítani akarnám, vagy c^ak en-