Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-27

27. országos ülés november 15. 1875. 271 kor csak kell; mert ha soha nem kezdjük meg, soha sem fogjuk végét érni. Ha 1870-ben léptetett volna életbe ezen rendszer : most már megvalósításának közel végéhez érnénk. Most már oly védrendszerünk lenne, a mely a korona fényének fen tartására és a trón védelmére több mint másfél milliót lenne képes magából Magyarországból kiállítani és ha a lajthántuli tartományok is elfogadták volna e védrendszert: számarányukhoz képest 2 milliót lettek volna képesek kiállítani. Van-e Európában trón, a mely fényesebb lenne, mint az, a mely politikailag két külön álló országnak rokonszenvére, szeretetére, szükség esetében pedig negyedfél millióra menő szurony hatalmára támaszkodhatik? Tehát nincs ok megijedni attól azért, mert mindjárt nsm lehet megtakarításokat eszközölni. Meg kell kezdeni és ez maga után fogja vonni fokozatosan a megtakarítást, a nélkül, hogy rombolna, irtana. A t. képviselő ur a bankkérdésről, a vám- és kereskedelmi szerződésről különösen szólva, ezeket mondja, „azt hiszem, hogy azok, a kik minden áron és feltétlenül önálló vámterületre törekesznek: ezt csak azért teszik, hogy saját felfogásukhoz képest érdekeinknek megfelelő vámtariffát állítassanak fel". Nem azért tesszük; tesszük azért, hogy megvédjük érdekeinket nem a külföld irányában, hanem a szomszéd osztrák tartományok irányában. Ha mi megengedjük azt, hogy a lajthántuli tartományokkal szemben akkor is tariffának kell lennie: félek, hogy egészen más tariffa lesz, mint a mely felett most Bécsben alkudoznak. Azt mondja továbbá a képviselő ur: Ha tehát a kormány előbb tisztába akar jönni a vámtariffával és attól föltételezi álláspontjának megszabását a terület kérdésében: akkor épen az önök álláspontjának felel meg, de természetesen egészen más szempontból kiindulva, mint <5nök. Már engedelmet kérek, ha a kormány ugyanazt akarja, a mit mi: akkor természetesen ugyana,zon szempontokból kell kiindulnia, mint nekünk. Ha pedig más szempontokból indul ki, akkor természetellenesen indul: mert mi csak az ország érdekeinek fentartása szempontjából indulunk ki. Mihelyt egyszer a t. képviselő ur bebizonyítja azt, hogy a közös vámterület Magyarország érdekeire jobb, mint a különálló vámterület, én azt azonnal elfogadom. Én nem állítom -azt, hogy nézetem okvetetlenül helyes; hanem azt mondom, hogy az én meggyőződésem szerint helyes, az áll az ország érdekében. Méltóztassanak engem meggyőzni arról, hogy a másik a helyes és a másik van az ország érdekében : ugy •én elfogadom önök nézetét; de míg önök nem képesek engemet meggyőzni arról: addig én a magam nézete mellett megmaradok; midőn arról vau fzó, hogy micsoda szempontokból indul ki: akkor azt mondom, hogy az egyedüli helyes szempont, a melyből itt kiindulni lehet, az ország érdekének szempontja és midőn valaki nem ezen nézetből indul ki: az nem helyes, az természetellenes szempontból indul ki ; mert mindenkinek kötelessége az ország érdekének szempontjából indulni ki. Még egy furcsa tétele volt a képviselő ur beszédének mikor azt mondja : „Én ugy fogom fel a kormány kötelességét, hogy mindenesetre nagy kötelességei vannak a nép iránt, de az első kötelessége az állam iránt." Ugyan kérem hát kicsoda az az állam: ha nem a nép az állam, hát ki az állam'? „L7 etat c' est moi" ezt mondta XIV. Lajos; de ezt felhozzák mint curiósiumot arra nézve, hogy mennyire ment egy király képzelő tehetsége hatalma iránt; de ezt eddig komolyan senki sem vette. "^ Mit jelent e szó, hogy állam? én nem értem, hogy ha a nép egysége nem az állam: akkor nem tudom, hogy mi az állam, és azt állítani, hogy az államérdeke a nép érdekétől valami külön vált dolog: méltóztassék megengedni ez nézetem szerint képtelenség. A nép maga képezi az államot és az állam érdeke a nép érdekével ugyanazonos, ellentétbe soha sem lehet. Ezeket akartam csak a t. képviselő ur beszédjére megjegyezni. A pénzügyminister ur exposejára nézve is sok megjegyzést lehet tenni, tettek is már többen és azért' én tartózkodni fogok hosszasan beszélni arról, hanem egynehány megjegyzést mégis mindenesetre tennem kell. A múlt országgyűlés végén, ez év tavaszán, midőn mi a pénzügyministert ismételve arra kértük, hogy mondja meg tehát a kormánynak pénzügyi programmját: akkors azt mondta, hogy az idő rövid, hogy a kormány már egy nem általa készített budgettél áll szemben és kénytelen volt azt elfogadni; hanem majd ha a saját budgetjét fogja beterjeszteni : akkor fog programmot adni. Ismételve hangsúlyozta ezt, és midőn én elég vakmerő voltam a ministeriumot azzal merészelni gyanúsítani, hogy az nem becsületes politika, ha valaki a választás előtt azt mondja, nem emeljük az adót; a választás után pedig szándékozik emelni az adót: akkor a pénzügyminister ur nagy hévvel támadt meg engemet és egész indignatióval utasította vissza ezen felfogást. Én megengedem, hogy a pénzügyminister ur intentioi mások voltak; hanem az eredmény még is tökéletesen oda lyukadt ki, hogy a választás után nagy az adóemelés. A pénzügyi programmot akkor körülbelül ekkép körvonalozta a pénzügyminister ur, hogy azt mondta. „Én becsületes eljárásnak tartom I azt, midőn valamely kormány odalép és meg-