Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-27

266 27. országos ülég november 15. 1875. Én megvallom, t. ház, hogy a vitának elejétől fogva nem voltam megelégedve azon magatartással, melyet itt a t. kormány tanúsít. Én a pénzügyminister úrtól nem vártam, hogy bővebben indokolja a költségvetést, mint akkor tette, mikor beterjesztette. Akkor exposéjában elég bőven, világosan megmagyarázta álláspontját és én részemről tőle jelenleg többet nem vártam és azt hiszem, hogy eleget fog tenni tökéletesen állásának: ha a vita végén azokra reflectál, melyek a vita folyamán felhozattak. Hanem azt elvártam volna, hogy azon megtámadásokra, melyek a háznak minden oldaláról, nem egy. hanem minden oldaláról a kormány ellen intéztettek: a kormány egy vagy több tagja is időről időre reflectált volna és azokat megczáfolva, igyekezett volna a kormány állását oly világosságba állítani, hogy azt a képviselőház meggyőződésből fogadhatta volna el. Azonban e tekintetben nem történt semmi. A ministerelnök ur ugyan az utolsó ülés végén felszólalt; de egyátalában nem azért, hogy a kormány álláspontját igazolja, hogy sok oly kérdésre, a mely itt felhozatott, magyarázatot adjon ; hanem azért, hogy a túloldalon ülő ellenzékkel polemizáljon. Megvallom, hogy én részemről a t. kormányelnök úrtól többet és mást vártam. Vártam pedig azért: mert különösen az ő állása az, mely magyarázatot és igazulást kivan. Magyarázatot és igazolást kíván az ő állása azért, mert midőn ő február 3-diki beszédében megtámadta az előbbi ministerium álláspontját : támadása különösen azon ministeriumnak pénzügyi politikáját illette. Akkor azt mondta, azon pénzügyi politikát elfogadni nem lehet és ezen megtámadás következtében kényszeritette az akkori kormányt lemondásra és foglalta el annak helyét. Midőn annak helyét elfoglalta: nincs semmi a világon természetesebb, mint hogy mindenki azt várta, hogy nem azon politikát fogja követni, melyet követett azon kormány, melyet ő épen azon politika végett lelépésre kényszeritett. Az előbbi kormány politikája az volt, hogy a képviselőház szavazzon meg 13 millió frtnyi adót, már ezen évre és akkor a ministerium nem lesz kénytelen többé kölcsönért folyamodni a pénzpiaczhoz. Ezen politikát a ministerelnök ur nem helyeselte, mert azt mondta: azon adómennyiség melyet a pénzügyminister követel, nagy, túlságos nagy, Magyarország pénzügyeit anélkül is lehet rendezni, Magyarország ezen adót meg nem birja. Ha ez volt a nézete a ministerelnök urnák: akkor igen helyes volt, hogy megtámadta elődeit és őket lelépésre kényszeritette; de ezzel azon kötelesség jár, hogy ezen politikát érvényesítse is a kormányon. Megvárhatta tehát az, ország a kormánytól, hogy most már oly politikát fog követni.,, mely kevesebb adóemeléssel jár: mint járt volna elődei politikája, és minden esetre adósságcsinálás nélkül. E helyett azonban mit találánk? Azt, hogy nagyobb adót kívánnak, s azonkívül adóságot akarnak csinálni. No már ezen politika fokozott mértékben, az előbb' ministerium politikája ugy az adóemelésre nézve, mint arra, hogy az előbbeni ministerium adósságcsinálás nélkül hajtotta volna végre ezen politikát, vagy legalább magára vállalta a felelősséget azért, hogy végre fogja azt hajtani ; önök pedig adóssággal és nagyobb adóemel éssel teszik ezt. A kormánynak ezen magatartása mindenesetre magyarázatot igényel. Mi vitte arra, hogy ezen politikát, melyért elődeit megbuktatta és lelépésre kótiyszeritette: most maga fogadta el? mert azóta semmi sem történt Magyarország viszonyaiban, mi ezen változást igazolhatná. Ha mi a múlt évben elfogadjuk az akkori ministerium pénzügyi politikáját: sokkal jobban állunk ; mert ő elénk terjesztette és megmutatta, hogy adósságcsinálás nélkül 13 millió adóemeléssel képes lesz a pénzügyekben az egyensúlyt fentartani. Most már a kormány 14 és v

\

2 millió adóemelést kíván s azonkívül még sem hiszi fentarthatónak az egyensúlyt további adósságcsinálás nélkül, melyet ugyan bizonyos rejtelmes destinatióval bíró tartalék kölcsönképen terjeszt a ház elé. Ezzel a jelen kormány nagy felelősséget vállalt. Elvállalta a felelősséget azért, hogy az ő támadása következtében lemondásra kényszeritett kormány lelépésóből bekövetkezett politika a pénzügyek rendezését nehezebbé, súlyosabbá és drágábbá tette, mint volt azelőtt. Önök az által, hogy az előbbi kormányt lelépésre kényszeritették: az országot oly költségekbe bonyolították, melyeket a jelen pénzügyi helyzet egyátalában nem bir meg. Erre nézve én magyarázatot, felvilágosítást és igazolást vártam volna, különösen a ministerelnök úrtól; mert a mi a pénzügyminister urat illeti, ő elejétől fogva mindig azt mondta, hogy azon politikát, melyet pénzügyministeri előde követett, tartja egyedül jónak, egyedül elfogadhatónak. Az tehát, miképen jutott ministerelnök ur oda, hogy a pénzügyminister urnák az övétől eltérő pénzügyi politikáját fogadta el és azt követi: mindanesetre magyarázatot és felvilágosítást igényelt volna. E helyett a ministerelnök úrtól kaptunk egy nyilatkozatot, melyben azt mondja, hogy mindazon rágalmaknak, insinuatióknak és ráfogásoknak daczára, melyek az országban széthintetnek, semmi sem fogja őt rábírni arra, hogy a kíváncsiságnak bármi nemét is kielé-