Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-27
264 27 országos ülés uoTember 15.1875. szer a delegátióban futólag érintvén ezen eszméket, azzal végeztem: hogy nem megyek tovább ;• mert ezen eszmék tüzetes megbeszélése nem azon testület elé való, mely határozott számokhoz kötve tulajdonképen csak qualitativ ítéletet mond ; de való az országgyűlés elé, mely egyedül van hivatva ezen eszméket idővel valósitani. (Atálános helyeslés.) Természetes t. ház, hogy midőn én ennél többet nem merek mondani ; én ezen eszmék esetleges számbeli eredményéről sem szólhatok, legfölebb annyit mondhatok: hogy ugy, a mint én concipiálom a tervet, igen nagy lenne a pénzügyi eredmény. És ezért t. ház, még ha a pénzügyminister ur nézetében osztoznám is, hogy a deficit csak 15 millió : mindenesetre ezen eszköznek adnék elsőséget ama végső, vészes eszköz fölött,, az adóemelés fölött. Szükségtelen magyaráznom, hogy ezt még inkább köteles vagyok tenni, hogy ha én a deficitet — mint előbb mondám, — sokkal magasabbra teszem. Es most szabad legyen t. ház, még a harmadik téren is igyekezni meggyőzni Pulszky képviselő urat, hogy nem állunk a negatio terén, értem a többi intézkedéseket, melyek a jólétet, a hitelt, a vagyon s személybiztonságot, a rendnek s a törvényeknek uralmát az országban megállapítani, megerősíteni hivatvák. E téren meg vagyok győződve, hogy mi sokban egyetértünk, például, a mint tegnapelőtt mondatott a perrendtartás megváltoztatását okvetlenül óhajtjuk mindaketten.; csakhogy ettől sem várunk közvetlen megtakarítást, mint ez a ministerelnök ur gondolom szives volt akkor megjegyezni: mert én ép oly jól tudom, mint ő, hogy ez nem lehetséges. De azt hiszem, hogy sokban e téren eltérnek „talán" nézeteink. Azért mondom „talán, 0 ' mert a kormány nézeteiből vajmi keveset ismerünk. E tér, a sokszor emiitett. reformok tere. Midőn az év elején megtámadtatott az akkori kormánynak pénzügyi és egyéb joolitikája, báró Sennyei, Tisza Kálmán, gr. Lónyay és több akkori szónok, legalább alakilag igen hasonló alapról intézte azon támadást. Különösen a két elsőbb szónok érveléseire igen jól emlékszem. Mindkettő kijelentette, hogy gyökeres, az államélet minden functióját átkaroló reformok nagyszerű conceptiója és keresztülvitele nélkül, nem hisznek jobb jövőben. Hanem azután különbség áll be az enuntiatiók közt. B. Sennyey — nem negált, mint Pulszky monda, hanem — emiitett positiv eszméket. Legyen szabad azoknak, a kik ezt ma negatiónak nevezik: azon eszméfcet emiékökbe hivriom Emiitette szükségét a parlamenti reformnak: különösen a képviselőház reformját, a képviselők számának leszállítását, az országgyűlések tartamának meghosszabbítását; szükségesnek mondott administrativ reformokat: a ministeriumok számának apasztását, a főispáni rendszer elejtését, a megyei tisztviselők kinevezési rendszerének elfogadását (Felkiáltások a kozéjJeu: Köszönjük!) Szükségesnek mondotta továbbá: hogy hozassanak törvényes intézkedések a hitel szabályozására, nehogy népünk a féktelen uzsorának áldozatul essék. (Helyeslés.) Az igazságszolgáltatás kijavítását és hadszervezetünk átváltoztatását is mint elkerülhetetlent emiitette. Tisza Kálmán képviselő ur február 3-án tartózkodóbban nyilatkozott ugyan; de nagyban és egészben szintén elismerte a reformok szükséges voltát és sejteni engedte, hogy — ha tán más utón, ha tán más eszmékkel is, — de nagyszerű conceptiókkal, a melyek az ország regenerálását czélozzák. készen áll. Es mit látunk t. ház! ma? mi ma azt valljuk, a mit vallánk akkor és vallottuk időközben is; Tisza Kálmán ministerelnök ur pedig még eddigelé azon nagy conceptiók közül, melyeket vártunk: nem mutat nekünk egyebet, mint a közigazgatási bizottságnak halvány kisérletét. Majdnem azt merné mondani az ember: „Parturiunt montes et nascitur közigazgatási mus." (Nagy derültség.) Ez t. ház védelmem azon vádra, hogy mi csak negálunk, és legyen szabad ezt véleményem indokolásának is nevezni. Mi eltérünk a t. kormánytól a nézetben, hogy mennyi a deficit. És ez nagy eltérés. Mi eltérünk a kormánytól, hogy miben és hol kelljen keresni a fedezetet. Mi a közvetve segítő intézkedések terén positiv eszméket vallottunk, és eddig csak csekély kezdeményezésekkel állunk szemben. Mi tehát ezen pénzügyi és ezen egyéb politikának — mert hiszen Magyarországon, egy íbldmivelő országban a pénzügyi politika csak corrolariunia lehet az egyéb politikának, — mi a jelen politikának semminemű bizalmat nem szavazunk és így a pénzügyi bizottság jelentését, mely e bizalomnak magas fokát tartalmazza, el nem fogadjuk. ítéljen köztünk a ház, ítéljen a közvélemény. De legyen szabad kimondanom azt, hogy lassan érlelődnek az eszmék. A hullámok, melyeket a vihar a tenger közepén felkever, csak később verődnek a távol partokhoz. Mig egész helyzetünknek meggondolása végig megy a nemzet egész testén s az ott szült impressiók visszahatnak a központra és itt uj kifejezést nyernek: fog még múlni idő. Nekem eddig fennáll a reményem: hogy e nemzet, melynek anynyi magasztos tulajdonai vannak, mely épen a veszély óráiban sokszor oly nagy tud lenni, azon két tanács közül, melyek egyike az illusióknak folytatását, a másik az önmagába szállást és kiadásaink kevesbitését tartalmazza ; a másodikat fogja választani; mert szeme előtt fog lebegni azon nagy igazság, melyet oly szép szavakban mondott ki egy nagy római status-férfi: quout felicitatis est posse quantum velis, sic
