Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-27
262 27. országos ülés november 15. 1875. reket, külföldi tőkéket, s ez utón emeli jóllétét az egyesnek éa az államak. De direct megtakarítást a tisztviselők kinevezésében valóban senki sem keres. És hogy ha igaz az, és az igaz, mit tovább mond a ministerelnök ur, hogy „lelkiismeretlen dolog" a közvélemény félre vezetésére szánt eszméket a publikumnak oda dobni: akkor én nagyon lelkiismeretes dolognak azt sem birom tartani, ha egy eszmével szemben, melyről vélekedjék bárki, mint akar, de okvetlenül el kell ismernie, hogy egy nagyon komoly, százak és ezrek által meggondolt dolog, a kérdés: vajon jobbak-e a k'nevezett, mint a választott tisztviselők, — elcsúszik azzal, hogy egy pár tréfát csinál rá s azt mondja, hogy pénzügyi megtakarítást ebből nem lehet reményiem, amit ugy is tud mindenki és így a helyett, hogy az igen komolyan megbeszéltessék: a gondolkozásnak megkezdését is ugy szólván meg akarja akadályoztatni. — Különben a t. ministerelnök ur ezen kitörései közt a tisztviselők kinevezése ellen volt egy nem igen szerencsés momentum, t. i. összeköttetésbe hozza ezzel azon észrevételt, hogy „azon bizonyos 12 zempléni pont, igaz, hogy választások előtt volt." Én megvallom őszintén, hogy a zempléni pontokra nem emlékszem tökéletesen; elhiszem a ministerelnök urnák, hogy ez igy van; de én ezen észrevételt más szónoktól természetesebbnek találtam volna. Tisza Kálmán képviselő ur február 3-kán egy proponált adófelemelés alkalmával támadta meg az akkori kormányt másokkal együtt. Mikor pedig ő kormányra jutott: ezen adófelemelésről nem volt szó a választásokig; nem sokára a választások után pedig egészen hasonló adófelemeléssel állunk szemben. (Mozgás a középen.) Egyátalán t. ház! én azt hiszem, hogy az ország jelen helyzetében— s engedje meg a t. két szónok ur, hogy ezt mind a kettőnek mondjam — az ország alig várt többé-kevésbé elmés polémiát, hanem mást. Hogy egyébről se szóljak, a pénzügyminister 15.000.000-ra teszi a deficitet, t. barátaim ez oldalról (a szélső jobbra mutatva) 26 millióra. Ez maga oly aggasztó, oly komoly valami, hogy ennek az aggodalomnak eloszlatására kellene törekednie azon uraknak, kik a 15 milliót hiszik helyes ^számnak: mert ezen aggodalom valóban súlyos. És van még más aggodalma az országnak: legalább az ország igen uok részén még mindig várják, hogy hát hol vannak azok a nagy reformok és mik azok? Az ország igenis várja s megfogja [azt nyugtatni: ha legalább bizonyos irányt mutatnak meg neki és épen a ministeri elnöki szék a, legalkalmasabb hely, az ily dolgok jelzésére és én még reménylem, hogy a ministerelnök ur a viták folyamát ily értelemben fel is fogja még használni. Részemről semmi esetre sem akarok neki további polémiára alkalmat nyújtani s azért is ez irányra szánt észrevételeimet befejezem. Engedje meg azonban a t. ház, hogy egy vádra feleljek, melyet Pulszky képviselő ur emelt ellenünk. A ministerelnök ur olyan szíves volt minket ezen vád alól felmenteni, szerintem, theoretice nagyon helyesen, mondván, hogy az ellenzék nem tartozik positiv tervekkel a ház elé lépni. De a valóság az, hogy nem állunk a negatio terén s itt Pulszky képviselő ur meg fogja nekem engedni, hogy adatokkal bizonyítsam be neki állításának téves voltát. (Halljuk!) Én azt hiszem t. ház, hogy a költségvetés általános tárgyalásába tartozó eszmék talán könyebb áttekinthetés okáért czélszerüen oszthatók fel három csoportra: az első kérdés a deficitnek magassága, hogy mennyiről kell gondoskodni. A másik kérdés, hogy mikép kell arról gondoskodni: ez a fedezet kérdése. A harmadik s ezt már csoportnak kell neveznem, a harmadikba én azon intézkedéseket foglalom, a melyek egyenesen is apróbb megtakaritásokat czélóznak ugyan, de a melyek különösen indirect utón képesek az ország jólétének emelését eszközölni, mindazon intézkedések, melyek hivatvák a közigazgatást, az igazságszolgáltatást és hitelviszonyokat emelni. Midőn engedelmet kérek arra, hogy igyekezhessem bebizonyítani, hogy nekünk mind e kérdésekben igenis, nemcsak hogy vannak positiv eszméink, de mi azokat ki is mondottuk; ezt talán legczélszerübben ugy tehetem: ha azon nézeteket, melyeket a t. kormány e három eszmekörre vonatkozólag nyilvánított vagy nem nyilvánított, szembeállítom a mi részünkről felállított nézetekkel. A deficitet a pénzügyminister ur 15 millióra teszi, t. barátom Bujanovics 26 millióra. Igen nagy szerénytelenség volna tőlem, t. ház! ha e fölött számokban akarnék érvelni. Nem vagyok erre elég szakember és elvégre is sok conjecturalis számokkal áll szemben ép ugy a minister ur, mint t. barátaim, elastikus a számítás s a dolognak végeldöntése optimismus vagy pessimismus kérdése. Arról, hogy mi fog bebizonyulni később igaznak: végitéletet e perczben nem lehet mondani. Az én véleményem szerint Bujanovits Sándor t. barátomnak van igaza. Sokkal szabatosabban áll előttünk a másik eszme, a fedezés eszméje. A kormánynak legalább e tekintetben igen szabatos ideája, van t. i. a 8 millió adófelemelés. Ha széttekintünk az országban t. ház! és látjuk az évek óta való csökkenését minden értéknek és drágulását a hitelnek: ugy én azt hiszem, el kell ismerni, hogy ez egy véghetlen veszedelmes eszköz. Veszedelmes két okból, nemcsak azért, mert talán az adófizetők képességén túl megy; de
