Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-26
26. országos ülés november 13. 1875 257 t. képviselő urak másoktól követelik, de kell alkotni, hogy ott hol átmenti viszonyok, hol organisationalis teendők vannak: ott más aránya van a szükségletnek, mint másutt. De ám fogadjuk el az analógiát; ugyan kérdem, azzal, hogy öt ministeriumot eltörülünk és a ministeriumok összes teendőit öt, ember vezetése alá adjuk: hány milliót akarnak megtakarítani ? hiszen azon munkát, ha nem áll is minister azon szak élén: el kell valakinek végeznie és így a nagy megtakarítás végződni fog, ha nagyon megfeszítik magukat, legfeljebb néhány tizezer írttal- (Igaz! a középen,) ha pedig annyira akarnak menni, hogy az administratiónak is ártsanak: akkor meglehet még pár százezer frtot megtakarítanak; de ezzel a deficitet eloszlatni nem fogják. (Helyeslés a középen.) Megjegyzem, hogy azon t. képviselő urak, — engedjenek meg — azon a bajon laborálnak, hogy évek óta hallották a tisztviselők száma apapztásának szükségességét hangsúlyozni és most ezt, mint egy ügyes, alkalmas jelszót használják; de elfeledik utána nézni, hogy midőn ez kezdett hangsúlyoztatni igen alaposan: azóta hány szá. zalékkal szállott lejebb a tisztviselők számaf? (Igaz! a középről.) Én most mindezekre nézve positiv adatokkal nem szolgálhatok, de nézze meg bárki akármelyik ministerium tisztviselőinek létszámát: meg fogja látni milyen az apasztás. A számvevőségekről szólva határozottan mondhatom hogy azon idő óta a belügymisteríumban 60 számtiszt helyett 30 dolgozik. Tehát a maguk idejében legalaposabb követelések alaptalanok, igazságtalanok lesznek: ha ismételtetnek akkor, midőn nem mondom egészben ; de legnagyobb részben indokuk megszűnik. (Helyeslés a középen.) Engedjék meg a t. képviselő urak, azok a sétálgató, az ablakban szivarozva, dolognélkül kinézegető hivatalnokok, milyenekről az ő köreikből beszélni hallottunk: azok az ő álmaikban igen, de a valóságban nem léteznek (Igaz a középről.) Igaz, van még más segélyeszköz is, ki kell neve mi a megyei hivatalnokokat is. No hiszen köszönöm az ilyen költségkímélést. (Derültség a középen.) Nem szükséges elvileg vitatni a dolgot; hiszen a képviselő urak sem mindig fektettek erre oly nagy súlyt esnem látták ebben bajaink orvoslásának aehilles-sarkát, mert azon bizonyos 12 zempléni pont — igaz, hogy a választások előtt volt, — bizony nem tüntette ezt fel oly arcánum g3 T anánt, sőt nagyon gondoskodott arról, hogy a gondolat is elrejtve legyen; (Élénk derültség a középen) és ime most egyszerre ettől várják az ország regeneratióját közigazgatásilag és pénzügyileg. Azt, vajon a kinevezés egymaga garantia-e arra, hogy jó lesz a közigazgatás: megítélheti mindenki egy és más közelebbi és távolabbi KÉPV. H. NAPLÓ 1875.-78 1. tapasztalatokból. Voltak kinevezett tisztviselők az absolutismus alatt, voltak az önök által jobban ismert provisorium idejében; de hogy azon közigazgatásért valaki akkor lelkesedett volna, hogy azt nagyon jónak tartotta volna : én nem merném állítani (Igaz! a középről). De hogy pénzügyileg nem kerülhet, kevesebbe: az, engedjenek meg, olyan bizonyos, mint kétszer kettő négy. (Helyeslés a középen). A kinevezett hivatalnoknak nagyobb fizetés kell, mert neki az életpálya; a kinevezett hivatalnoknak nyugdíj kell : ez ismét ujabb teher az államra. (Igaz! a középen.) Szeressék önök a kinevezést, nem akarom önöket örömükben zavarni; de ne akarják elhitetni senkivel, hogy abból megtakarítást fognak az ország javára eszközölni. (Élénk helyeslés a középejt.) En, t. ház! — és erre nézve eltérek egy előttem szólott képviselő u>tól, — nem tekintem az ellenzék feladatául, hogy programmot és részletes javaslatokat adjon : ezt az ellenzéktől nem várom és nem kérem. Hanem akkor, ha elismerem azon jogát, hogy rendszeres javaslatok tételétől tartózkodhatok, ki kell fejeznem meggyőződésem szerint azon kötelességét is, hogy ha nem akar rendszeres javaslatokat tenni: akkor egyes oda dobott, a közvéleméyt félrevezető eszmékkel ne akarjon hatni. (Helyeslés a középen?) Azt mondani, hogy nekünk volna tán programmunk, mégis nem adunk ; hanem ott van a vasutak eladása, bérbeadása, az mindjárt fog segiteni, ezt aztán ki nem magyarázni, ki nem fejteni nem alkalmazni i ez — engedjenek meg, nem lelkiismeretes eljárás. (Helyeslés a középen) És ugy van egyebekkel is. A képviselő ur, aki ma szólt, felemlítette a perrendtartást. De hát ki nem akarja javítani a perrendtartást ? Ez munkában van és be is fog adatni a háznak. De engedjenek meg, én ettől igen nagy hasznot nem várok. Ez a perlekedés jobb folytatásával, az igazságszolgáltatás javításával fog járni; de épen azért, mert a perlekedést jobbá, olcsóbbá fogja tenni; az állani pénztára számára megtakarítást nem fog eredményezni. Engedjenek meg a t. képviselő urak, ily eszmékkel élni és azt mondani, hogy ha ezek meg lesznek, akkor megszűnik a deficit, a nélkül, hogy adóemelés, vagy kölcsön köttetnék: — ismétlem, — igen könnyelmű eljárás. Most még egy pár szót arra nézve, ami a vámszövetségre és a bankkérdésre nézve felhozatott. Igen t. képviselőtársam Bujanovieh is emiitette, meglehet más is, nem emlékszem — hogy ők megnyugodnának, ha nem tapasztalták volna, hogy máskor is folytak tárgyalások és még sem lett belőle semmi és azt mondják: hogyan nyugodhatnának meg, mikor ideájok sincs a minimumról, a meddig i kormány ez irányban menni akar. Mások meg felszólítják a kormányt, hogy 33
