Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-26

234 36, orsságoe Iiig guk rendes folyamában vezettethessenek. (Helyeslés.) Következik — mint mondám — a napirend: az 1876-ik évi költségvetés átalános tárgyalásának folytatása. Ragályi Ferdinánd: T. ház! Mielőtt nézetemet a tárgyra néz^e előadnám, néhány előttem szólott képviselő urnák előterjesztésére van <gy pár szavam. Zsedényi igen tisztelt képviselő ur csaknem ugy járt, mint én 1861-ben. Midőn t. i. szokásom szerint igen rövid beszédemet elmondottam, akkori barátaim ellenkező nézetben levén, azzal förmedtek rám: hogyan lehet egy ily beszéd után a feliratra szavazni ? A t. képviselő ur nem járt egészen igy: mert ezt nem engedi meg azon tisztelet, melylyel irányában viseltetünk. Én elismerem, hogy ha az ő bölcs tanácsát a volt kormányok s az azokat támogató többség követték volna: sok nem ugy történik vala, a mint történt. De engedje meg nekem a t. képviselő nr, ha kijelentem hogy végelemzésben mindig pártolta a kormányt, mely az ő tanácsát sohasem fogadta el. Egyébiránt jogát e tekintetben egyátalán nem akarom kétségbe vonni, A többi képviselő urak előterjesztésében nem tudom: mit kell czáfolnom. A bevezetésben az ország helyzetét oly fekete színre festették, hogy én sem tudom feketébbre festeni; igajs, hogy a consequentiájok az volt, hogy a kormány politikáját teljesen pártolják s reményük van, hogy ez a kormány, melyet ily nagy többség pártol, segíteni fog bajainkon Erre én egyebet nem mondhatok, mint a mit már igen sokszor elmondottunk, hogy ugyanazon okoknak ugyanazon okozatai vannak. Míg az okozatok el nem hárittatriak, melyek a bajnak kútforrása: magán a bajon sem lehet segiteni. Hosztinszky igen tistelt képviselő ur egy — elismerem, — nagyhorderejű kérdést hozott elő, hogy Magyarország meg nem bírja a két hadsereget : a közös hadsereget t. i. és a honvédséget. Hiszen mi ezt mindig valljuk 1867 óta. Csakhogy az a baj — ha jól hallottam, mert beszédét nem olvastam — nem mondotta meg, hogyan akar segiteni. Vajon a honvédséget akarja-e eltörölni, mely annyit amennyit csak ér, és legalább a miénk; és a közös hadsereget akarja egészben fentartani, a melynek csak a nagy költsége a milyen és egyéb semmi. Végre azután az ülés végén felszólalt az első bátor férfiú, a kinek nem voltak semmi aggodalmai : Hegedüs Sándor t. képviselő ur. Az ő nézete szerint minden ugy van jól, amint van. A tegnapi beszédével ismét szaporította egygyel azon uj folyamu ezer czikket, a melylyel azon ezer czikket akarta megczáfolni, melyeket az ur színe változása előtt irt. (Derültség.) A képviselő november 18. WW. ur nemes hevében szerintem túl lőtt a czélon, mert olyanokat mondott, miket azt hiszem a t. kormány sem fogad el ; mert azt hiszem, lehetetlenség véghezvitelével nem akar dicsekedni. Ez pedig az, hogy a kormány az adóképességet már eddig is emelte. Kérem, én nem tudom; hogyan lehetséges ez? ha csak nem ugy, hogy valami hivatalt állítottak fel, s az illető ám már megkapta. Hiszen mindnyájan adófizetők vagyunk; kinek az adóképességét emelte a jelen kormány? Nem akarok czélozni senkire, de még a dispositionsfondot is még csak ezentúl fogják megszavazni. Kérem, — ha felteszem, én nem fizettem ki az adómat, mert nem lehetett: én hiába szólitok fel akármely bankárt és hiába mondom, hogy én halálig pártolom ezt a mostani kormányt, adjon nekem ennyi még ennyi forintot, hogy az adómat kifizethessem. A bankár azt fogja mondani: nem arról van itt szó, hogy kit pártol; hanem arról, hogy van-e realitás? Én igen csodálom, hogy az igen t. képviselő ur nemes hevében még azt is nem mondotta, hogy a jövő kormány pityeregni fog, mint Hannibál, atyja győzelme hírére, (Egy hang jobb felül: Nagy Sándor volt az !) hogy már neki nem marad semmi győzni valója. Megvallom gyengeségemet, engem nem csak meglepett, hanem miután először volt szerencsém hallani a t. pénzügyminister urat, mondhatom, nemcsak meglepett, hanem bámultam a színművészet, azon magas fokát, melyen a t. pénzügyminister ur oly száraz, oly rideg, oly kétségbe ejtő dolgot, mint a mi háztartásunk, — mint Zsedényi képviselő ur monda — oly rózsás színben tudott elővarázsolni és ebből azt következtetem, hogy a hit nemcsak üdvözíti, hanem fel is magasztalja az embert. Abból a tetszésnyilvánításból pedig, melylyel a t. ház többsége azon előterjesztést kisérte: azt következtetem, hogy a hívőké nemcsak a mennynek, hanem a földnek országa is. Mindamellett meg fognak engedni, mert ezt a civilisatió története bizonyítja, hogy az igazság keresésénél a sceptitismus nélkülözhetlen. Hogy e jelen tárgyra nézve jogosult e tétel: azt mutatja az elmúlt nyolcz év. Minden volt minister rózsaszínbe helyezte a jövő évet s hogy mi volt az eredmény: azt nemcsak a zárszámadásokból tudjuk, hanem ugyancsak érezzük mindnyájan. S a mi a dologban a legnagyohb igazságtalanság: ez az, hogy a kik előre megjósolták az eredmény bekövetkeztét, ép ugy érzik, mint a szereplők, vagy még jobban, mert a szereplők legalább is részesültek azon összegben, melyet a közigazgatásra költöttek. Hogy kételyeimet ezen előterjesztésre és a költségvetésre nézve előadhassam, szükséges, hogy az igen t. pénzügyminister ur áradozásait prósai nyelvre áttegyem, mely szerintem annyiból all: mentől többet fizetünk egyenesen zsebünkből és