Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-25
220 25. országos ülés noTember 12. 1875. ruult országgyűlést a kiábrándulás országgyűlésének —, a jelenlegit pedig a teljesen kiábrándult országgyűlésnek nevezné: ezen állítása helyességét tán semmivel sem igazolhatná jobban, mintha az elmúlt három év budget-tervezeteit a a jelenleg tárgyalás alatt levő költségvetési tervezettel összehasonlítaná, s ezen összehasonlításnál az önmaguktól szembeszökő különbségeket kiemelné. Az ország valódi pénzügyi kelyzete, melyet ezelőtt három évvel tán még a beavatottaknak tekintett körök sem ismertek egész valóságában, s a mely puszta valónak teljes felismerésére három egész, vajúdással teljes kritikus év volt szükséges: ma, már minden illusiótól menten, minden egyes részleteiben, mindnyájunk szemei előtt áll. Az egyik részen ápolni szeretett optirrtistikus s a másik részen táplált pessimistikus nézetek pedig, melyek az 1872-ik év őszétől kezdve egy ideig a közvéleményben az uralomért küzdöttek egymással, s a mely küzdelem utoljára a szélső pessimismus győzelmével végződött: — ma, szemben a teljesen felismert tényezőkkel és e leplezetlen helyzettel, a nyugodt resignátiónak engedtek helyet. Állami Önállóságunknak 1867-ben történt visszanyerésétől fogva, egy ujabb! nehéz politikai és financziális tanfolyamon estünk keresztül, a melynek előnyei, a fizetett busás tandíjjal szemben, még nagyon, problematikusuk, és attól függnek: vajon az ez utón szerzett keserű tapasztalatok a jövőre óvatosabbakká, körültekintőbbekké tettek-e? vajon erőink túlbecsülésének hibájából s egyéb termésseti gyarlóságainkból kigyógyitottak-e bennünket? s főleg pedig, vajon a saját hibáink által okozott bajokat egyátalán képesek leszünk-e helyreütni s ehhez lesz-e elég szilárd akaratunk? Én azt hiszem t, ház, hogy a mi az akaratot illeti, az nálunk teljességgel nem fog hiányozni; s e részben a sokat csalódott nemzet, mely a hazát fenyegető, komoly veszélyek láttára majdnem teljesen elnémította a lefolyt választások alatt a megszokott mély nyomu pártküzdelmet, s az ország súlyos bajainak orvoslására bizalommal küldött ide bennünket, e házban nem fog megcsalatkozni. Azon másik kérdésre, kogy a dolgok jelen állásában képesek leszünk-e az országot, jelen válságos helyzetéből kiemelni : már sokkal nehezebb a felelet; mert az e részbeni eredmény sokkal több tényező létezésétől és közreműködésétől függ, semhogy a kedvező eredmény minden garantiája már ma kezeink közt lenne. Ezen garantiák egyik legfőbbike az, hogy kormányunk necsak formailag, hanem tényleg is, valódi pariiara entális, erős kormány legyen; a mely, felelőség nélküli külső befolyásoktól magát megvédeni tudva, magas felelőssége érzetében, a vezérszerepet kezeiből kicsavartatni- pillanatra se engedje, s önmagával és czéljaival tisztában, a ház és a nemzet tálnyomó többségére támaszkodva, az erőteljes initiativát biztos kézzel vigye. Hogy jelenlegi kormányunk e feladatainak szinvonalán áll, s hogy ekkép a siker egyik főgarantiáját bírjuk "jelenleg: arra nézve döntő bizonyíték egyebek közt a jelenleg tárgyalás alatt levő költségvetési tervezet is. Ugyanis a kormány az előirányzat felvételénél nem tekintette önmagát egy alkudozó félnek, a ki azt hiszi, hogy a parlamenttel szemben minél többet kell követelnie, — s a parlamentre s ennek pénzügyi bizottságára hagyva azon gondot, hogy ezek viszont minél többet alkudjanak le, hogyha tudnak; — hanem a kiadások leszállításánál általán véve elment önmaga azon határokig, a hol, a tényleg létező instiíutiók mellett, az államorganismus rendes mőködhetésének érdeke megállapodást követel; a bevételi előirányzatot pedig nagyban és egészben önmaga lehetőleg reális alapokra fektette. De más részről a kormány azon másik végletbe sem esett, ho^v a kezdeménvezésró'l lemondott volna, s a parlamentet, vagy ennek pénzügyi bizottságát kérte volna fel a mentő ténynek kitalálására s ügyvitelére. A kormány ezen correct eljárása mellett nagyon természetes, hogy a pénzügyi bizottság teendői ezúttal meglehetős szűk körben mozogtak, s hogy a bizottság a legszigorúbb bírálat mellett sem volt képes, a kormány által előterjesztett költségvetési tervezetet végeredményeiben lényegesen módosítani. Ily előzmények után vajmi kevés reménységgel kecsegtethetjük magunkat arra nézve, hogy a jelenleg folyamatban levő budget-vita a jövő év költségvetésének mérlegét a kormányi előterjesztésben s illetőleg a pénzügyi bizottság jelentésében felállított mérlegnél jóval kedvezőbbre fogná változtathatni; s így, államháztartásunk végleges rendezése iránti reményeinket azon időre kell halasztanunk, a midőn, kapcsolatban az ínitiált vagy a megoldás többékevésbbé előhaladt stádiumában levő nagy neinzeígazdászati és pénzügyi kérdések sikeres megoldásával a t. kormány által a költségvetési indokolásban is hangsúlyozott és a kevéssel ezelőtt benyújtott törvényjavaslatokban tervezett közigazgatási és pénzügyi kezelési reformok kedvező hatásai éreztetni fogják magukat. * Mindenesetre sajnos jelenség az, hogy közigazgatásunk reformját első sorban financziális szempontból kell sürgetnünk és eszközölnünk; de ez csak szintoly sajnos jelenség, a mint más részről fölötte visszás állapot az is, hogy állambevételeink fokozása fiscális érdekének igen sok esetben a különben is hathatós ápolásra szorult