Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-25

206 25. országos illés november 12. 187&. Bemutatom Szatmár városa közönségének feliratát, melyben a bányaigazgatóság székhelyét Nagy Bánya városában továbbra is meghagyatni kéri. Ruscher György budapesti háztulajdonosnak Wahrmann Mór képviselő ur által beadott kérvényét, melyben azt kéri, hogy a folyó 1875-ik évben építtetni bevégzett fővárosi két emeletes uj háza, illetőleg az 1875. IV. t. ez. szelleméhez képest kegyelem utján 25 évi adóházbér mentességben részesittessék; továbbá a vértesaljai tanitó egyletnek Molnár Aladár képviselő ur által benyújtott kérvényét, melyben a zsidó tanítók és zsidó tanügy érdekében törvényes intézkedéseket kér; végre a pécsi ügyvédi kamarának Simonfay János képviselő ur által benyújtott kérvényét az 1868. LIV. t. ez. 448. §-nak magyarázata, illetőleg módositása iránt. Mindezen kérvén}^ek a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Egyéb előterjesztése az elnökségnek nincs. Következik a napirend: az 1876. évi államköltségvetés átalános tárgyalásának foljtatása. Wirkner Lajos: T. ház! Ha minden szerénységem mellett és csekély tehetségem tudatában mégis bátorkodom a napirenden levő fontos tárgyhoz nyíltan és minden melléktekintet nélkül szólani, erre valóban nem öntulbecslés vagy szólási viszketegség indít; hanem azon vágy, habár csekély erőmmel, szintén hozzájárulni hazám boldogságának előmozdításához és ugy lelkiismeretemnek, mint választóim kívánságainak eleget tenni. Nagy és fontosak azon feladatok, melyeknek megoldása reánk van bizva s oly szerfölött fontosak, hogy azoknak szerencsés megoldásától — meggyőződésem szerint — hazánknak nemcsak felvirágzása és dicsősége, de — ne ámítsuk magunkat — annak állami léte, önállósága is függ. Hiszem és meg vagyok győződve, hogy a tisztelt kormány e válságos pillanatnak fontosságát felismerve, a legtisztább hazafiság által vezéreltetve: oly nagy szellemi erejét és egész akaratját erre fogja fordítani, és oly szaktörvényeket és törvényjavaslatokat fog a ház elé terjeszteni, melyek meggyőződése szerint alkalmasok hazánkon segíteni. De másrészről a parlament is szemelőtt tartva választói iránti felelősségét, félretéve minden párt és személyi érdeket és tekintetet, kikerülve az oly szeren esetlen nemzetiségi vitákat, a kormánynak előterjesztéseit vizsgálni, megfontolni és higgadt tárgyalás alá venni, és csak azon törvényeket fogja elfogadni, melyek hazánk szellemi és anyagi jólétét emelni és örökre biztosítani képesek. Tagadhatatlan, hogy most a legfontosabb, legégetőbb kérdés a financzialis kérdés; mert ha azon szerencsétlen helyzetbe jönnénk, hogy az állam szükségleteinek és átvállalt kötelezettségeinek eleget nem tehetnénk: a magyar államot a legnagyobb veszély fenyegethetné. Az igen tisztelt pénzügyér ur a nemzet áldozatkészségére appellál, a 'midőn egyszersmind oly intézményeket és törvényeket helyez kilátásba, melyek által a közvagyonosság és az által az adóképesség emeltetni fognak. Tagadhatatlan, hogy sokkal czélszerübb lett volna: ha előbb a vagyonosság és jólét emeltetett volna és aztán appellálhatott volna az áldozatkészségre ; de miután ez most már egyelőre nem lehetséges, és az államnak élnie kell: helyén lesz már most azon teendőket figyelembe venni, melyek anyagi fejlődésünket emelni alkalmasak; mert ha jobbra fordulat mielőbb nem történik: a pénzszükség és szegénység az országban oly nagy mérvben fog uralkodni, főkép ha még egy rósz termés bekövetkezik, hogy akkor a nemzetnek áldozatkészségére annak legj'obb akarata mellett is evedmény nélkül appdlálnánk; mert mint a közmondás mondja: „a hol nincs, ne keress." A kitűzött czél elérésére szerény nézetem szerint mindenek előtt szükséges, hogy egy modern államot jelző kellékekkel t. i. jó, olcsó és bizalmat gerjesztő administratióval és szigorú eljárásában gyors törvénykezéssel bírjunk. Ha ezen nélkülözhetetlen tényezők birtokában leszünk: nem kétlem, hogy az oly nagyon hiányzó tőke az intelligens iparos, valamint szorgalmas földmivelő osztály buzgó és élesztő tevékenysége által hazánk felvirágzásának nem legkisebb factorát fogja képezni. Tagadhatatlan és századunkban mindenki által elismert nézet az, hogy egy tisztán agricultur állam nem birhat azon kellékekkel, melyek fejlődésére feltétlenül szükségesek. Egy állam, mely nagy szükségleteinek csak akkor tehet eleget, ha véletlenül jó terméssel van megáldva: csak mintegy a sorsra számítva föl nem tarthatja magát; azért szükséges, hogy egész figyelmünket az ipar fejlődésére fordítsuk, hogy oly dus nyers termékeinket magában az országban magasabb értékesítésre feldolgozhassuk, és ennek elérésére „még nagyobb áldozatokat sem sajnáljunk. De az uralkodó viszonyok közt ezen czélt — csekély nézetem szerint — magunk erejéből egyhamar el nem érhetjük; ai'ra szükséges a külföldi tőke és intelligens iparos osztály, de nem szédelgőknek bevándorlása , mint előbb mondám; — ép nem kétlem, hogy ezek, ha rendezett, bizalmat gerjesztő viszonyokkal és jó honosítási és telepítési törvénynyel bírunk: ve-