Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-24

34. országos ülés november 11. 1875. 201 megtakarítások is eszközölhetők és pedig ugy a személyes mint a dologi kiadásoknál. Azt senki sem tagadhatja, hogy rövid 8 év alatt annyira 'beleéltük magunkat a bureaueratismusba, mintha századokon keresztül gyakoroltuk volna azt. Fáj­dalom mi a bureaucratismusnak inkább csak árnyoldalait, és kinövéseit, nem pedig előnyeit is sajátítottuk el. Nem kutatom, hogy e tagadha­tatlan ténynek oka hol rejlik. A nagyon is gyors változásban-e? a helytelen rendszerben, vagy más körülményben? de annyi bizonyos, hogy bureau­cratiánk, legalább általában szólva, — mert hiszen tiszteletreméltó kivételek és pedig valószínűleg nagy számmal itt is vannak, ugy mint minde­nütt,— sokkal erősebb a hanyagságban, az ügyek huzavonásában s a restantiák felhalmozásában, mint a fáradhatatlan munkában, a teendők pon­tos és gyors elintézésében. Az, kinek csak némi­leg is volt alkalma idegen buréaueratiák tevé­kenységét szemlélhetni: csakhamar azon meggyő­désre jut, hogy nálunk aránytalanul sok tisztviselő, aránytalanul csekély munkát végez. Itt tehát a további reductiók valóban helyükön volnának. Jelezte enne*k lehetőségét, sőt szükségességét a pénzügyi bizottság is. Nem kívánnám én, hogy a hivatalnokok egyszerre tömegesen bocsátassa­nak el; de akkor, midőn a kormány s a többség­minden alkalommal a nemzet áldozatkészségére appellál, mindenkitől s igy a hivatalnoktól is meglehet követelni az áldozatot. Nem pénzáldozatot értek én itt; különben is roszul fizetett hivatalnokainktól ilyet józanul nem várhatunk. A hivatalnok nézetem szerint csak agy módon hozhat áldozatot, ha t i, oly megfeszí­tett szorgalommal dolgozik, hogy ugyanannyi munkát most kevesebben végeznek el, mint előbb. Ha ez megtörténik mindjárt a jelen kormány megalakulása után, pedig ezt a kormány köve­telhette volna: ugy nem kétlem, hogy többen a tétlenül maradt hivatalnokok közül önként más foglalkozást keresnek, néhányan a legképteleneb­bek közül egyszerűen elbocsátathattak, mások más­ként elégíttethettek volna ki, de mindenesetre ugy, hogy az ekként eszközölt reductiók követ­keztében, ha nemis az 1876 év elején, de tekin­tetbe véve azon körülményt, hogy a kormánynak az ily irányban való működésre a 1875. év nagy­része is rendelkezésére állott: legalább a jövő év második felében már tetemes megtakarítások let­tek volna elérhetők. A közigazgatási utón ekként eszközölt reductiók egyszersmind megkönnyítet­ték volna az e részben tervezett reformok élet­beléptetését is; mig most a legjobb esetben egy évet, de talán többet is vesztünk s a kormány által tervezett intézkedések jótékony hatása vagy csak felette későn, vagy egyátalában nem nyil­vánuland. Ide járul még, hogy legalább nézetem sze­rint, s azon tapasztalatok után, melyeket egy KÉPV. H. NAPLÓ 1870-78. I. meglehetősen kiterjedt hatáskörű hivatal vezeté­sénél volt alkalmam tenni, nálunk az irodai s uti-átalányok s általában a dologi kiadások oly túlságosak, hogy azok tetemesen leszállíthatok lennének, a szolgálat s az ügykezelés csorbitása nélkül. E részben is csak lényegtelen eredmé­nyeket felmutató kísérletek tétettek a kormány részéről. Nem csekély megtakarításokat érhetett volna el a t. pénzügyminister az állam-erdők s bányák kezelésénél, még a jelen szervezet keretében is. A pénzügy mmisterium költség vetésében tetemes tiszta jövedelmeket irányoz elő az államerdők s bányák kezeléséből. Őszintén kimondom, hogy én ez előirányzatot fíetivusnak tartom ; de ha helyes volna is: tény az, hogy már a költség­vetésben némely erdők s némely bányák kezelése deficitet mutat fel, mely hiány daczára a t. pénz­ügyminister tulvérmes reményeinek, már az ő maga számítása szerint is meghaladja a 400,000 forintot. A tényleges eredmények pedig legalább az 1874-iki zárszámadások szerint csak 9 erdőnél 1 millió frt, a diósgyőri vasműnél százezer, a diósgyőri és zsilvölgyi kőszénbányáknál, hogy több példát ne idézzek közel 400,000 frt deficitet tüntetnek fel. Az ily deficittel működő üzemek beszüntetése kétségkívül tetemes megtakarítást eredményezne. Nem tagadom, hogy legalább lát­szólag némi jogosultsággal birnak azon okok, melyek a kormányt még az ily üzemek fentartá­sára is indítják; mert átlátom, hogy azoknak megszüntetése egyfelől mindnyájunkat kellemet­lenül érintene, másfelől pedig sok egyént meg­fosztana keresetétől. De bármennyire kellemetlen legyen is a lemondás a szép s egykor talán jogosult reményekről: súlyos viszonyaink között még a merészebb rendszabályoktól sem szabad visszariadnunk, ha mindjárt csak bizonyos illu­siók rovására lennének is azok foganatosithatók. A mi pedig azokat illeti, kik ezáltal keresetűket vesztenék: nem kétlem hogy sorsuk iránt mindenki a legőszintébb rokonszenvvel viseltetnék; de jelen körülményeink között az ily pazar nagylelkűség meg nem tűrhető; mert ha igy folytatjuk: könnyen oda juthatnánk, hogy néhány száz embernek adunk keresetet, néhány milliót azonban azok közül kik ily áldozatokra kényszeríttetnek, vég­kép tönkre teszünk. Nem tudom csalódom-e, de én azt hiszem, hogy az úgynevezett közművelődési czélokra forditott költségek is apaszthatok lennének. Nem fér ahhoz kétség, hogy mindazon kiadásoknak, melyek a nemzeti művelődés fentartására és fej­lesztésére okvetlenül szükségesek": minden áldozat árán megkell történniök. De oly kiadások, me­lyeknek elodázása nem támadja meg a kultúrát gyökerében, melyek inkább csak, hogy ugy fejez­zem ki magamat, a nemzeti művelődés diszitésére 26

Next

/
Thumbnails
Contents