Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-24

34. országos ülés november 11. 1875. 201 megtakarítások is eszközölhetők és pedig ugy a személyes mint a dologi kiadásoknál. Azt senki sem tagadhatja, hogy rövid 8 év alatt annyira 'beleéltük magunkat a bureaueratismusba, mintha századokon keresztül gyakoroltuk volna azt. Fájdalom mi a bureaucratismusnak inkább csak árnyoldalait, és kinövéseit, nem pedig előnyeit is sajátítottuk el. Nem kutatom, hogy e tagadhatatlan ténynek oka hol rejlik. A nagyon is gyors változásban-e? a helytelen rendszerben, vagy más körülményben? de annyi bizonyos, hogy bureaucratiánk, legalább általában szólva, — mert hiszen tiszteletreméltó kivételek és pedig valószínűleg nagy számmal itt is vannak, ugy mint mindenütt,— sokkal erősebb a hanyagságban, az ügyek huzavonásában s a restantiák felhalmozásában, mint a fáradhatatlan munkában, a teendők pontos és gyors elintézésében. Az, kinek csak némileg is volt alkalma idegen buréaueratiák tevékenységét szemlélhetni: csakhamar azon meggyődésre jut, hogy nálunk aránytalanul sok tisztviselő, aránytalanul csekély munkát végez. Itt tehát a további reductiók valóban helyükön volnának. Jelezte enne*k lehetőségét, sőt szükségességét a pénzügyi bizottság is. Nem kívánnám én, hogy a hivatalnokok egyszerre tömegesen bocsátassanak el; de akkor, midőn a kormány s a többségminden alkalommal a nemzet áldozatkészségére appellál, mindenkitől s igy a hivatalnoktól is meglehet követelni az áldozatot. Nem pénzáldozatot értek én itt; különben is roszul fizetett hivatalnokainktól ilyet józanul nem várhatunk. A hivatalnok nézetem szerint csak agy módon hozhat áldozatot, ha t i, oly megfeszített szorgalommal dolgozik, hogy ugyanannyi munkát most kevesebben végeznek el, mint előbb. Ha ez megtörténik mindjárt a jelen kormány megalakulása után, pedig ezt a kormány követelhette volna: ugy nem kétlem, hogy többen a tétlenül maradt hivatalnokok közül önként más foglalkozást keresnek, néhányan a legképtelenebbek közül egyszerűen elbocsátathattak, mások másként elégíttethettek volna ki, de mindenesetre ugy, hogy az ekként eszközölt reductiók következtében, ha nemis az 1876 év elején, de tekintetbe véve azon körülményt, hogy a kormánynak az ily irányban való működésre a 1875. év nagyrésze is rendelkezésére állott: legalább a jövő év második felében már tetemes megtakarítások lettek volna elérhetők. A közigazgatási utón ekként eszközölt reductiók egyszersmind megkönnyítették volna az e részben tervezett reformok életbeléptetését is; mig most a legjobb esetben egy évet, de talán többet is vesztünk s a kormány által tervezett intézkedések jótékony hatása vagy csak felette későn, vagy egyátalában nem nyilvánuland. Ide járul még, hogy legalább nézetem szerint, s azon tapasztalatok után, melyeket egy KÉPV. H. NAPLÓ 1870-78. I. meglehetősen kiterjedt hatáskörű hivatal vezetésénél volt alkalmam tenni, nálunk az irodai s uti-átalányok s általában a dologi kiadások oly túlságosak, hogy azok tetemesen leszállíthatok lennének, a szolgálat s az ügykezelés csorbitása nélkül. E részben is csak lényegtelen eredményeket felmutató kísérletek tétettek a kormány részéről. Nem csekély megtakarításokat érhetett volna el a t. pénzügyminister az állam-erdők s bányák kezelésénél, még a jelen szervezet keretében is. A pénzügy mmisterium költség vetésében tetemes tiszta jövedelmeket irányoz elő az államerdők s bányák kezeléséből. Őszintén kimondom, hogy én ez előirányzatot fíetivusnak tartom ; de ha helyes volna is: tény az, hogy már a költségvetésben némely erdők s némely bányák kezelése deficitet mutat fel, mely hiány daczára a t. pénzügyminister tulvérmes reményeinek, már az ő maga számítása szerint is meghaladja a 400,000 forintot. A tényleges eredmények pedig legalább az 1874-iki zárszámadások szerint csak 9 erdőnél 1 millió frt, a diósgyőri vasműnél százezer, a diósgyőri és zsilvölgyi kőszénbányáknál, hogy több példát ne idézzek közel 400,000 frt deficitet tüntetnek fel. Az ily deficittel működő üzemek beszüntetése kétségkívül tetemes megtakarítást eredményezne. Nem tagadom, hogy legalább látszólag némi jogosultsággal birnak azon okok, melyek a kormányt még az ily üzemek fentartására is indítják; mert átlátom, hogy azoknak megszüntetése egyfelől mindnyájunkat kellemetlenül érintene, másfelől pedig sok egyént megfosztana keresetétől. De bármennyire kellemetlen legyen is a lemondás a szép s egykor talán jogosult reményekről: súlyos viszonyaink között még a merészebb rendszabályoktól sem szabad visszariadnunk, ha mindjárt csak bizonyos illusiók rovására lennének is azok foganatosithatók. A mi pedig azokat illeti, kik ezáltal keresetűket vesztenék: nem kétlem hogy sorsuk iránt mindenki a legőszintébb rokonszenvvel viseltetnék; de jelen körülményeink között az ily pazar nagylelkűség meg nem tűrhető; mert ha igy folytatjuk: könnyen oda juthatnánk, hogy néhány száz embernek adunk keresetet, néhány milliót azonban azok közül kik ily áldozatokra kényszeríttetnek, végkép tönkre teszünk. Nem tudom csalódom-e, de én azt hiszem, hogy az úgynevezett közművelődési czélokra forditott költségek is apaszthatok lennének. Nem fér ahhoz kétség, hogy mindazon kiadásoknak, melyek a nemzeti művelődés fentartására és fejlesztésére okvetlenül szükségesek": minden áldozat árán megkell történniök. De oly kiadások, melyeknek elodázása nem támadja meg a kultúrát gyökerében, melyek inkább csak, hogy ugy fejezzem ki magamat, a nemzeti művelődés diszitésére 26