Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-24

24. országos ülés november 11. 1875. 199 -vén, azok keretében egy két milliót megtakarít. Az erdőknél p. o. magok csak az előirányzott üzleti költségek 2.463,818 forintra rúgnak; a folyó évre 344,000 forint megtakart itatott, a mint én tudom, fél millióval még leszállíthatok, és a roppant fakészletek mellett az állam jöve­delme egy krajczárral sem lesz csekélyebb. így a vasmüveknél épen 1876-ban, a vasáraknak folyvásti csökkenése folytán a termelést meg­szorítani a kincstár érdeke parancsolja, mely még mindig oly drágán termeli a vasat, hogy azt magán müvekből jobban és olcsóbban sze­rezhetné meg. Azt is hiszem, hogy az államvasút üzleti fel ügyelőségi és külszolgálati személyzetnél a vasúti garantiáknál ellenőrzés folytán már 1876-ban egynehány százezret meg lehetne ta­karítani. Tagadhatatlan, hogy az előttünk fekvő ál­lamköltségvetés még mindég nagyhatalmi bud­get, melynek kiadásait hazánk anyagi ereje meg nem birja. Ha a pénzügyminister azt hiszi, hogy 1876-ra többet meg nem takaríthatott: azt azon erős hitben állítja, miszerint az előirányzott jö­vedelmek az előirányzott kiadások fedezésére be is fognak folyni. Ha ezen bitben esetleg csa­latkoznék, az ország megnyugtatására okvetet­len szükséges, hogy a pénzügyminister itten az ország színe előtt nyilatkozzék, miszerint a meg­szavazott kiadások összegét maximai összegek­nek tekintvén, ily esetben a megszavazott kiadá­sokat lehetőleg inkább leszállítani, mint az elő­irányzottnál nagyobb hiányt kölcsön vett pén­zekkel fedezni fogja; mert legyen arról meggyő­ződve, hogy ha pénzügyi nyomorunk kutforrá­sát, a folyvásti kölcsönöket be nem szünteti, ha vas kézzel nem érvényesiti a legszigorúbb ta­karékosság szempontját, ha föl nem hagy oly vállalatokkal, melyek mint annyi pióczák sziv­ják fel hazánk vérét s azt soha vissza nem csö­pögtetik : (Helyeslés) akkor hazánk pénzügyi vi­szonyaink kényszerítő t hatalmának okvetetlenül áldozatul fog esni. Én a ministerrel együtt azt hiszem, igen is, hogy nem az adóképesség, de népünk fizetési képessége szenvedett és hogy ez idővel megint meg fog erősödni, a ministerrel együtt magam is azt reménylem: hogy a köz­adók kezelésére nézve behozandó javítások még az adóhátralékok tisztázását és behajtását is könnyíteni fogják; de azt már nem tudom ma­gammal elhitetni, hogy népünk fizetési képes­sége még félszázad múlva is annyira megerősöd­jék, hogy oly kiadásokat fedezhessen, melyek­nek fedezésére csak 1873-ik év óta 207 millió forintot kelletett kölcsönözni és íme már a ne­gyedik évben 1876-ban ezen roppant kölcsön alig fedezheti a felmerülő hiányt. A pénzügy­minister ur előterjesztésében azt monda, hogy egy­átalában nem a deficit fedezésére kívánja a tar­talék tőke felvételét. A nemzet nem kételkedik a minister akaratán; de attól tart, hogy akarata ellenére kénytelen lesz a most előirányzott ki­adásokat megint uj kölcsönnel fedezni, ha azon­nal, a mint látja, hogy a várt bevételek be nem folynak: a kiadásokat is megfelelőleg és tettleg le nem szállítja. Maga a minister bevallotta, hogy az államnak a bányászat költségeitől mi­nél előbb szabadulnia kell: miért nem bocsát­hatná át a vasmüveket és bányákat mindiárt 1876-ban a magán ipar kezére? azért talán, mert az állam által már beruházott milliókat vissza nem fizetik? ha a pénzügyminister ezt az időt be akarná várni: ezen várakozást az ország, mint eddig méreg drágán fizetné meg. Ellenben, ha a ministerium önkényt, szaba­don egynéhány milliót mindjárt 1876-ban meg­takarítana: legyen meggyőződve, hogy a pénz­ügyminister által kilátásba vett rentekölcsönt — hazánk jövőjének, mint joggal monda, ezen nagy kérdését — sokkal könnyebben és olcsóbban oldhatná meg : de igen drágán vagy soha sem ; ha az állam kiadásait folyvást kölcsönökkel fe­dezni kénytelen lenne, a nemzet pedig áldaná a pillanatot, melyben a jelen ministeriumban va­lahára takarékos kormányra tehetett szert. E biztos reményben a pénzügyi bizottság által a ház elé terjesztett államköltségvetést részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk hosszan tartó zajos helyeslések a középen.) Kállay Béni: Tisztelt képviselőház ! Mé­lyen érzem én a tárgy fontosságát, melyhez hoz­zászólni óhajtok. Nem aggodalom nélkül állottam fel, hogy részt vegyek e nagy horderejű kérdés vitatásában: mert jól tudom, hogy azon jártassá­got, melyet a parkmenti élet igényel, teljesen nélkülözöm. Es ezért azon kérést intézem a t. házhoz, méltóztassék elnézéssel lenni egy kezdő fogyatkozásai iránt. (Halljuk! Halljuk!) Nem fogok visszaélni a t, ház türelmével, s nem szándékozom az 1876-ki költségvetés al­kalmából sem hosszas fejtegetésekbe, sem a jelen év folyamában létrejött pártviszonyok taglalásába bocsátkozni. — Legyen szabad e részben csak néhány átalános megjegyzést tennem. (Halljuk.) Az ország megrongált pénzügyeinek javítása s a súly egyen mielőbbi helyreállítása volt a jel­szó, mely alatt a folyó év első hónapjait betöltött nevezetes viták következtében a pártok egyesü­lése létrejött. Mi, kik sem ez alakulás módozata sem az abban közreműködött vezérférfiak politi­kája iránt különös bizalommal nem viseltettünk: mégsem voltunk annyira elfogultak, hog megta­gadtuk volna azon felfogás jogosultságát is, mely reményt vélt meríthetni a jövőre nézve a nagy szabadelvű párt keletkezéséből s az abból kifolyó kormány megalakulásából. De még azok is, kik a jelen kormánytól várják, s pedig bizalommal várják a kibontakozást nehéz helyzetünkből: a jövő gaiantiáját ugy látszik csakis azon félté-

Next

/
Thumbnails
Contents