Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-18

258 18 ' or*zágos Hlé» nepteinber 19. 1875. detén 1867 és 1868-ban, midőn még jobb idők jártak az állami pénztárakra, nem levén azon nagy kiadások, melyek meg vannak ma is, és kölcsönök létezvén, melyek a kellő pei-czben azon állapotba hozták a pénzügyministert, hogy az év első felében befolyandó jövedelmekből fe­dezheti és biztosíthatja azokat: könnyű helyzete volt a pénzügyminístevnek. E helyzet azonban megváltozott, Ma nekünk kölcsönalapjaink nin­csenek és nincs üzleti tőkénk. Hiszen a legki­sebb üzletet sem lehet vezetni üzleti tőke nél­kül. Hol van üzlet, vállalat, a hol mindig foly­tonos, egyenlő bevételi arányokra lehet számí­tani? enélkül az üzleti tőke nélkül sem a ma­gánéletben, sem a közéletben nem functióképes az ember, a ki üzletet vezet és nem functióké­pes az állam. Nekünk tehát üzleti tőke kell, a melyből az első hét hónap alatt minden körül­mények között előálló pénztári különbözetet fe­dezni lehessen. Méltóztatnak tudni, hogy január és Julius 1-én vannak a nagy fizetési napok. A hét első hónapban, illetőleg nem is hét, hanem hat első hónapban, — mert már júniusban meg kell lenni a pénznek, mert nem várhatok Julius l-ig,— a hat első hónapban Magyarország kiadásainak legalább háromnegyed részét, jó körülmények közt kétharmad részét fedezni kell. Bevételei pedig az év első felében nincsenek ugyanazon arányban, azon természetes állapotnál fogva, a mely közgazdasági viszonyaink egyoldalúsága következtében meg van, a mikor az évi termés, az évi aratás bekövetkezése előtt a bevételek nagyon lassan folynak be, nemcsak a földadó után, hanem minden adónemnél: mert nálunk minden kereset szoros viszonyban áll a termés eredményével. A lassanként befolyó bevételek és kiadások tömeges összegyűlése nem férnek meg egymással és igy tökéletesen bilancirozott bud­gettel, saldirozott mérleggel sem lennénk képe­sek kellő tartalék nélkül az év első felében fe­dezni a tömeges kiadásokat. Azért én, t. ház, javaslatba hozok egy köl­csönt, nem azért, hogy az 1876-iki deficzitet fedezzük, — erre nincs szükség; de igen is, hogy az 1876-iki év első hónapjaiban előálló pénztári hiány fedeztessék, a mi állandó tartalékkészle­tünk azután épségben át fog menni a 76-iki évről az 1877-ikre. Ezen czélból én a t. háznak annak idején javaslatot fogok tenni. De miután azon helyzet­ben vagyok, hogy a súlyos fizetési hónapok mái­hátam megett vannak, azokat már kiállottam, s most a nagyobb bevételekre számíthatok és pénz­készleteink elég erősek: ha időszerűnek és alka­lomszerűnek látom, megkötöm a kölcsönt; de várni tudok és fogok is, mindaddig, míg a legkedvezőbb és legalkalomszerübb conjuncturák fognak előállni. Ezen állandó tartalékkészlet beszerzésére kell ne­kem 1876-ra azon 2 millió, melyeket előadásom­ban emiitettem. Ezt vettem fel a költségvetési mérlegbe. Ezen összegnél több nem is kell: mert nem lesz szükség az egész, éven át az egész ösz­szegtöl kamatot fizetni. {Élénk helyeslés.) Legyen szabad a t. háznak még egy pár kérdést felemliteni, (Halljuk!) egy pár kérdést, melyet én mellőzni nem tudok : mert egészéhez tartoznak azoknak, a miket azon nagy proces­susban, a melyből egy zilált államháztartás ren­dezésének nagy munkája áll, szem elől téveszteni nem lehet. Van egy pár oly kérdésünk, mely igen sokszor felvettetik a közvéleményben, és sokszor helyesen, sokszor helytelenül tárgyalta­tik. Szükségesnek tartom, hogy habár nem fogok valami nagy dolgokat, mondani, ezekről nézetemet elmondjam. (Halljuk !) Egyik a vasúti csoporto­sítások kérdése. Oda állittatik e kérdés mint olyan, mely nélkül az állami háztartás rendezése nem képzelhető és a melytől igen nagy eredmé­nyeket lehet várni. És helyesen állíttatik oda, mert ez is az egészhez tartozik, én is a kiadá­soknak bizonyos mérséklését, a garantiák apasz­tását várom ettől. De nem ez az egyedüli és fő ok : a miért ezen kérdést igen nagy fontosságúnak tartom, olyannak, a melynek megoldását kézbe kell venni és mielőbb, a mint csak lehetséges. Én a vasutak egészséges, helyes csoportosítása nélkül nem képzelhetem az ország közlekedési politikáját biztos alapoki a fektethetőnek. Nincs enélkül helyes, egészséges forgalmi, a kereskede­lem valódi igényeinek megfelelő tarifapolitika, nincs enélkül megtakarítás az improductiv kiadá­sokban ; nincs enélkül helyes kereskedelmi s forgalmi irányzat. Ennek megteremtése lebeg a • mi szemünk előtt is, és ha ügyes alkalmas pil­lanatban megoldatik a feladat: akkor a garantia egy részén is könnyíteni fogunk. De t. ház, ez oly természetű kérdés, a melyet nem lehet ám akkor megoldani, mikor valaki jónak, helyesnek tartja; ez oly természetű kér­dés, a melyre a conjuncturák véghetetlen befo­lyással vannak. (Helyeslés.) Miről van itt szó? Árról, hogy más helye­sebb, uj hálózatok , más csoportozatok és társu­latok alakuljanak; mert csak nem juthat eszébe S3nkinek, hogy az állam vegye a kezébe a vas­utakat. (Felkiáltások : Ugy van !) Ezen társulatok megalakulása nem mehet keresztül máskép, mint azzal, hogy az európai pénzpiaczon ezen uj czim­leteknek előnyös elhelyezés kerestessék. Már pedig rendezetlen hitelviszonyok között, akkor, mikor vasúti papírjaink roszul állanak, akkor, mikor minden ember, a kinek kínáljuk, rámutathat, hogy vasúti papírjaink alacsonyan állanak : ilyen­kor a kérdést ugy megoldani, hogy abból meg­takarítás is származzék, nem lehet. (Él énk he­lyeslés.) Épen azért e kérdés a^ állami hitelviszonyok rendezésével elválhatlan szoros kapcsolatban áll;

Next

/
Thumbnails
Contents