Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-17
17. országos ülés september 1. 1875. 141 épen, midőn a képviselő ur felirati javaslatának ezen részét felemiitettem : mondottam, hogy ez vád a kormány ellen s minthogy hivatalomnál fogva én adtam ki a rendeletet, kötelességemnek tartom elmondani, milyen volt az eljárás; (Felkiáltás: Ugy van!) tehát az alkotmányellenes eljárás vádját, mint a valóságnak meg nem felelőt, részemről visszautasítom (Elénk helyeslés.) Többen a t. képviselő urak közül felemlítették és az őszinte felemlitésért köszönetemet, kifejezni kötelesnek érzem magamat, hogy a jelen választásoknál, némelyek szerint épsn nem, mások szerint legalább kis mértékben volt okuk a kormány pressiójáról panaszkodni. Ennek felemlitésénél azonban mégis Irányi képviselő ur azt mondta, hogy a hivatalos nyomás ellen b hetett néhol panasz, az alsó közegek részéről, melyek a nyomást leginkább a többség érdekében gyakorolták, nagyobb mértékben mint kellett volna, ha a kormány felügyelt volna, hogy ezt ne tegyék. Ez volt gondolom, szavainak értelme. Hogy ha történt nyomás, miután több helyen volt a többségnek jelöltje, miután egy szóval a többség többség, a nyomás, ha aránya nem is volt nagyobb, mégis természetesen nagyobb kellett hogy legyen a többség mellett. De a miről én biztosithatom a t. képviselő urat: ez az, — és legyen hozzá szerencsém hivatali helyiségemben, meg fogom mutatni, — hogy nem érkezett hozzám hivatali pressióról panasz a képviselőház bármely pártja részéről, a melynek folytán én rögtön nem intézkedtem volna. Intézkedtem, — igaz? — nem ugy, hogy egy egyszerű távirati feljelentés miatt felfüggesztéshez nyúltam volna; de intézkedtem ugy, hogy kifejeztem határozott követelésemet, az illető orgánumhoz, hogy a mennyiben a panasz, melyet velem közöltek, alapos: elvárom hogy megszüntessék (Élénk helyeslés a középen.) Tehát méltóztassék megengedni: a kormányi pressiót még ezen szelid mérvben sem fogadhatom el — (Irányi Dániel : tagadólag int) — tudom, hisz megmondtam, nem a ministerium préssiójáról, csak a ministerium részéről elkövetett némi mulasztásról méltóztatott szólani;— de igy sem fogadhatom el annyival inkább : mert számtalan példáját tudnók ismét kimutatni, hogy e pártnak jelöltjei épen a kormány-hivatalnokok szavazataival buktattak meg; (Felkiáltások: Ugy van!) nem egyet, de többet; valamint arra is, hogy ott, a hol a többséghez, a kormány pártjához tartozók és ellenzékiek állottak szemben: az ellenzéki jelölt, ha megbukott is, de szavazatainak többségét kinevezett áílamhivatalnokoktól kapta. (Felkiáltások: Ugy van!) Oly annyira távol állott minden ilynemű befolyástól a kormány, hogy egész őszintén megmondom, míg ez a jelen helyzetben, szerintem kötelesség volt, addig némely helyzetben, paríamentalismus m 1lett, a hol a kormányt pártjától elválasztani nem lehet, ez talán gyengeség is lehetett volna. (Mozgás.) Továbbá kell, hogv egy pár szót szóljak arról, a mit mindenfelől hallunk, hogy a kormány nem mondta meg soha, nem mondja meg most sem : minő irányban akar haladni; a kormánynak nincsen programmja, ám hisz lássa a többség, ha ezt eltűri; de z ennyire vagy annyira abnormis és nem parlamentalis dolog. Mielőtt eziránt elmondtam nézetemet, legelsőbben arra kell figyelmeztetnem Simonyi Ernő t. képviselőtársamat, hogy ha tegnapi beszédemet figyelemmel hallgatta volna: még tegnap is hallhatta volna tőlem, hogy én nem tartom, hogy az ellenzéktől és a kormánytól ugyanannyit lehessen követelni . . . Simonyi Ernő (közbeszól:) Mégis szemrehányásokat tett! Tisza Kálmán belügyminister: — sőt megmondtam, hogy részletes javaslatokat paríamentalismus mellett rendszerint a kormány tartozik benyújtani, ez annak kötelessége. Beszéltem az átalános politikai irány jelzéséről ás ezzel, azt hittem részemről, hogy tartozik minden pártja az országnak a választások előtt. De azt mondják : a kormánynak nincsen programmja. Én ugy veszem észre a t. szónokok beszédjeiből, hogy összezavarják a programmot a részletes törvényjavaslatokkal. (Felkiáltások a középen-. Ugy van!) Mert méltóztassanak megengedni, ha nem is emlitem a trónbeszédet, pedig az is bizonyos fokig és meglehetős tisztán jelzi az irányt, melyben a kormány haladni akar, de midőn a jelen ministerium ezen t. ház kebelében először megjelent: sokkal inkább jelezte az irányt s az általa megoldatni szándékolt kérdéseket, mint a mennyire más teljesen rendszeres parlamentalis életet élő államokban szokás, hol minden ily részletes pvogramm követelése nélkül gyakran egyetlen kérdés a programm addig, mig két-három ministerium bukik. (Helyedét.) Én tehát azon inparlamentalis programmtalanság vádját részemről valónak el nem ismerhetem, el nem ismerem; (Helyeslés a középen.) és arra kérem, hogy azon czélból, hogy megállapíthassák saját ellen-programmjaikat a részietekben: legyenek még egy kis türelemmel, majd elmondjuk annak idején, mit akarunk, részletesen és lesz még idejük kigondolni, hogy mi utón kössenek belénk. (Derültség a középen) Végül, t, ház! nem elemezem, csak érinteni akarom, a mit Simonyi Ernő képviselő a hadseregre nézve mondott. Én azt gondolom, hogy minden ember, vagy legalább az emberek legnagyobb többségének hőn táplált óhajtása az, hogy nagy számú állandó hagseregekre szükség ne legyen. Én részemről őszintén megmondom, hogy ezen óhajtást táplálom; de abból, hogy