Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-17

138 17. országos lilén septeml>er 18. 1875. igyekeztünk és azt is megengedem, hogy nem sikerült. De hiszen a t. minister ur nyolcz esztendőn át igyekezett ugyanazt tenni. (Derültség,) Tehát nekünk nem sikerült még most sem, daczára azon előmunkálatoknak, melyekkel az utat előkészítette a t. belügyminister ur és elvbarátai. (Derültség,) En t. ház azt hiszem, hogy ezen vitán ik az lett volna nézetem szerint kívánatos eredménye, hogy egy kis betekintést nyertünk volna a kormány terveibe és szándékaiba. Vagy van a kormánynak bizonyos megállapodott szándéka, mely szerint eljárni akar és van megállapodott politikája és politikai programmja ? vagy nincs? Ha van: én megvallom, hogy minden erőm megfeszítésével nem vagyok képes oly érvet találni, mely engem meggyőz arról, hogy miért titkolja. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy annál roszabb politika a világon nem lehet, mint azt mondani, hogy nagy és fontos kérdések fölött vita ne kezdeményeztessék akkor, mikor azok fölött jobbra, vagy balra dönteni nem lehet. Igen sokszor van eset, hogy folynak napokig hetekig viták valamely javaslat fölött anélkül, hogy a legszembeszökőbb hiányok észrevétessenek és igen sokszor megesik, hogy egy törvény hosszas tárgyalás után meghozatik s a hibát nem veszik észre : mert azon hiány nem tűnt fel mindjárt az első perczben. A vita ugyanis bizonyos mederben megindul és minden szónok ngy veszi a dolgot, hogy ez természetszerűleg igy van és nem is gondol oly hiányokra, melyek a gyakorlati életben első pillanatban feltűnnek. Akárhányszor hozatnak elő foütos kérdések, s akárhányszor vitattatnak meg a parlamentben : ez a törvényhozásnak soha sincs hátrányára, hanem inkább előnyére szolgál. Azt az érvet tehát, hogy idő kímélés szempontjából induljunk ki: soha sem tudnám elfogadni. De azt még kevésbé, hogy a kormány, mely most már 6—7 hónap óta kormányoz: mindeddig nem nyilatkoztatta volna ki , mely irányban akar eljárni. Méltóztassanak megengedni, ezt az országnak tudnia joga van. És méltóztassanak megengedni : ezt a kormány köteles megadni, kötelessége első sorban az országgyűlési képviselőnek akármely pártszínezethez tartozik, ezt a kormánytól követelni. Igaz, hogy, mig a kormány a többségre támaszkodik : addig hiába kérjük tőle; mert, ha a többség belenyugszik: a kisebbségnek bele kell nyugodnia; hanem a parlamentalis kormányforma szerint és a nemzet jóléte és biztonsága megkívánja, hogy tudjuk és lássuk, melyik ut az, a melyen bennünket a kormány vezet. Meglehet, hogy a kormánynak előterjesztései az ország ügyeinek rendezésére és bajainak orvoslására olyanok lesznek, hogy azokat mindannyian s én is elfogadom, vagy csak csekély módosítással fogadom el. De ismernünk kell azokat, mert ezek nagyfontosságú kérdések, a melyeknél a. nemzetnek élete és halála van kérdésben. Azt mondják: majd, ha ez tárgyalás alatt lesz, akkor el lehet dönteni e kérdést jobbra vagy balra. De ez nem elég; hanem engedjenek több időt magunknak és az országnak, hogy átgondolja és megfontolja, hogy lássa: micsoda irányban akarják vezetni és micsoda szerekhez akarnak nyúlni, hogy megmentsék bajaitól. En azon nézetben nem osztozom, melyet a belügyminister szintén kijelentett, hogy tőle kérnek programmot; de a kik ezt teszik, nem adnak kielégítő programmot. Nem ugyan e szavakkal, de ily értelemben mondta b. Sennyey Pál képviselő ur beszédére reflectálva, azt hányva neki szemére, hogy nem adott kielégítő programmot. Ugy tudom, hogy ez az ügy már sokszor előfordult itt a házban és épen mikor a minister ur a többség vezérszónokától kérte a programmot: magam is idéztem, hogy egy angol etatusférfiu azt monda: hivjanak be engem rendes orvosnak és megírom a reczeptet; de, hogy egy más orvos zsebelj'e be a fizetést, ezért nem irok reczeptet. (Derültség.) A kormánynak nincs joga a pártoktól progiammot kérni, nincs joga kérdezni, hogy micsoda politikám van a házban; ezt tehetik az én választóim; s ha én tisztában vagyok választóimmal: itt nincs joga másnak azt kérdezni tőlem, micsoda politikát szándékozom követni. A kormányra nézve a dolog másképen áll; mert a kormánynak, mint olyannak, nem direct ugyan, de indirect választói az egész ország; mert a kormány fölött az egész ország itél annyiban, a mennyiben a választók vagy a kormány programmjának támogatására, vagy annak ellenzésére küldik fel a képviselőket. Mikor a kormány nem ad programmot és mégis bizalmat akar nyerni: akkor kötelessége a kormánynak, megmutatni a németnek, micsoda utón akarja vezetni, micsoda politikát akar követni. Igaz, a minister ur azt mondhatja, hogy daczára annak, hogy nem adtunk programmot: mégis nagy többséget nyertünk. Megengedem; de ezt méltóztassanak azon parlamenti gyakorlatlanságnak tulajdonítani, melyet a magyar nemzetnél találunk. Oly országban, hol a parlamenti élet ki van fejlődve: nem kaphatott volna többséget soha egy kormány sem programúi nélkül. Első fontosságú kérdésnek tartjuk az államháztartás rendezését, ezt mondja a kormány, sőt maga a trónbeszéd is ezt jelzi, mint az országgyűlésnek első és főteendőjét. Igen is uraim, szerettem volna hallani a minister úrtól, vagy a kormány bármely tagjától : micsoda módokhoz kivannak nyúlni; és ha ezt nem is részletezik,