Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-17
17. országos Illés septemer 18. 1875. 133 Mert a kormány a helyett, hogy az általa 8 éveken keresztül vallott politikai hitelveket győzelemre igyekeznék juttatni: naponkint mélyebben sülyed a közös-ügyes tömkelegbe. A kormány a helyett, hogy a trónbeszédben a közjogi alap megváltoztatásának szükségét felemiitette volna, erről egyátalában . hallgat. S épen ez egyik oka, t. ház! annak: a miért én a trónbeszéddel megelégedve nem lehetek. Másik oka elégületlenségemnek azon körülményben rejlik, miszerint a trónbeszéd adófelemelést helyez kilátásba. Igenis t. képviselőház! fölebb szándékozik a kormány emelni az adót most: midőn az ország a létező terhek elviselésére is képtelen; midőn a nemzet égy része ínséggel és nyomorral küzd; fölebb szándékozik a kormány emelni az adót, a nélkül, hogy előlegesen gondoskodott volna a terhek viselésére szükséges eszközök megszerzéséről ; a nélkül igen is, hogy egy önálló független jegybank felállitását eszközölte volna, mely megkönnyítette volna az adófizetők helyzetét és nem lettek volna többen oda kényszeritve, hogy 30 — 40 százalékos kölcsönnel teljesítsék adózási kötelezettségüket. Igaz t. ház, hogy a bankkérdésre vonatkozólag Móricz Pál t. képviselő ur a napokban megnyugtatólag nyilatkozott reánk nézve is. De bocsásson meg a t. képviselő ur, ha az ő nyilatkozatát a mai napon legalább még nem nézhetem ugy, mint a kormány programmját. Bizony t.-minister urak, ha önök csak azért foglalták el a ministeri padokat, hogy elődeik nyomdokait kövessék ; ha a t. minister ur Ghyczy Kálmán volt. pénziigyminíster ur pénzügyi tervezetét átalánosságban elfogadta: egyátalában nem volt ok arra, hogy önök ministerválságot idézzenek elő és nem volt ok arra és kár volt az előbbi kormány azon tagjait, kik képesítve voltak kötelességüknek és hivatásuknak megfelelni, kik a nemzet bizalmát igen nagy részben bírták: ministeri székeikből kitaszigálni. (Derültség.) Ha önök, t. kormánytagok! el vannak határozva arra, hogy megmentsék a hazát, a nemzetet a végmegsemmisüléstől, az elszegényedéstől: önök nem tehetnek mást, minthogy mindent elkövessenek arra, hogy e haza minden bajának, minden szerencsétlenségének okát, kutforrását, a közösügyeket megszüntessék. Önök kötelessége oda működni, hogy Magyarország ezer-éves, jogtalanul feladott önállóságát és függetlenségét visszaszerezzék. Mindaddig, t, ház! mig e nemzet a véderő czime alatt 30 és néhány milliót lesz kénytelen fizetni; mindaddig, mig ipara és kereskedelme a közösügyek nyűgében fog szenvedni: nem lehet számitani arra, hogy Magyarország virágzó állam legyen, nem lehet számitani arra, hogy a nép boldog, elégedett lehessen; mert, t. képviselőház ! azon nemzet, a melynek véréről és vagyonáról idegen hatalom rendelkezik, mint történik ez velünk a delegátíókat illetőleg: azon nemzet hosszas életre nem számithat, azon nemzet életének perczei meg vannak számítva, az a végmegsemmisülés előtt áll. Mielőtt befejezném nyilatkozatomat, t. képviselőház, engedjék meg a t. kormány azon tagjai, kikkel szerencsés voltam egy czélra küzdeni, hogy fölkérjem őket, sorakozzanak ismét azon lobogó alá, a melyet elhagytak legközelebb és ha önök visszafogják szerezni hazánk jogtalanul föladott önállóságát és függetlenségét : a nemzet áldása fogja önöket környezni. És t. hépviselőház! miután én azt óhajtom, hogy szeretett hazám, Magyarország, önálló és független állam legyen, bírjon az államiság minden kellékeivel, miután azt óhajtom, hogy Magyarország és az örökös tartományok közt ne legyen más kapocs, mint a fejedelem személyének ugyanazonossága és miután legfőbb óhajtásom az, hogy e haza polgárai a szellemi és anyagi jólétnek legmagasabb fokára emeltessenek, miután a trónbeszédben és az arra keletkezett és jelenleg tárgyalás alatt lévő válaszfeliratban még alapját sem látom letéve azon eszméknek, melyeknek megtestesülését szivem mélyéből óhajtom: éu a tárgyalás alatt lévő válaszfelirati javaslatot átalánosságban, még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyedéi a szélső baloldalon) Elnök: Szólásra senki sem lévén följegyezve, az átalános tárgyalást ezennel befejezettnek jelentem ki. Szavazás előtt még szólhat az illető bizottság előadója, azután szólási joggal bír az elleninditvány beadója Simonyi Ernő. kinek indítványát a házszabályok által meghatározott számú képviselő aláirta. Horváth Lajos előadó: T. ház! A házszabályok 143. §-a nem kötelességet ró az előadóra, hanem jogot biztosít az előadónak: biztosítja a végszót, ha azzal élni akar. En e joggal élni fogok; de nem visszaélni, t. i. csak egy pár perezre kívánom igénybe venni a ház lankadó türelmét: mert, ugy vagyok meggyőződve, hogy a hallottak után több szóra szükség nincs s mert érzem, hogy visszaélvén a jnggal, az ország többet veszítene időben, mint nyerne előadásom tanulságaiban. Nem szolgál örömömre, de ki kell jelentenem, hogy nem tévedtem, midőn bevezető beszédemben a felirati vita meddőségére és arra utaltam, hogy az elvi vita a reformkérdések összesége fölött nem lehet gyümölcsöző. A lefolyt vita igen érdekes lehetett azokra nézve, a kik a parlamenti csatározásokban, mint olyanokban, gyönyörködnek, de gyakorlati hasznot nem eredményezett. Nem vádképen mondom ezt t. ház. Az eredménytelenségnek oka, nem a t. szóno-
