Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-17

17. országos ülés september 18. 1875. 129 nyújt. (Derültség a szélső haloldalon.) Nem mondom én, hogy nem fognak önök is némely üdvös reformokat létesíteni; ámbár az eddigi, bár rövid tapasztalás csak igen szerény reményekre jogosit. De azt, igenis állitom, állítom határozottan, hogy az ország államháztartását rendbe hozni, hogy a nép nyomorát megszüntetni, hogy a jólétet azon fokra emelni, melyre, hogy emeltessék, minden magyar óhajtja: nem fogják, nem képesek. Nem fogják, ha a legtisztább szándék és a legnagyobb buzgalom vezérelné is önöket; mert az közösügyi alapon lehetetlen. Tudják uraim ezt önök is, mert sokkal értelmesebb, sokkal okosabb, sokkal tapasztaltabb férfiak, semhogy ezt át nem látnák. És ha mind a mellett azon utat követik, melyen elindultak, a helyett, hogy arra térnének, melyet ezelőtt tartottak jónak: annak oka nem egyéb, mint azon véleményem szerint alaptalan aggodalom, hogy azon jobb ut elbárithatlan akadályok által van elzárva. Beszédem előbbi részében már igyekeztem megczáfolni ezen feltevést s azt hiszem, meg is czáfoltam. De azért önök inkább ragaszkodnak a maguk hibás utjokhoz, de azért önök nem hallgatnak sem a mi szavunkra, sem a nemzet óhajtására; de azért önök képesek tovább haladni és az örvény széléig vezetni a nemzetet. Ugy látszik, hogy önök a félénkségét bölcsességnek, a hazafias bátorságot esztelenségnek tartják. Ugy látszik, hogy önök előtt az az államférfi, ki mivel, ha lehet és kell, nem bátor, és nem következetes, nem is férfiú. Mi ellenben azt tanultuk a történelemből, hogy a nemzet csak akkor vívott ki jogokat, vagy akkor tartotta meg a meglevőket, midőn elszántan, határozottan, férfiasan követelte azokat és erősen hisszük, hogy most is visszanyerhetné elvesztett függetlenségét: ha egy értelemmel, egy akarattal követelné, (Igaz a szélső baloldalról) valamint hisszük és hirdetjük, hogy Magyarország függetlensége alapján nemcsak az államháztartást rendezni, nemcsak a nyomort enyhíteni, sőt megszüntetni, hanem a szellemi és anyagi jólétet is magas fokra emelni lehetne. Es önök mégis a régi utón haladnak és önök nem hallgatnak mi ránk; önök, a kik velünk együtt ug3?-anezt hirdették, ugyanezt állították? Gondolják meg jól uraim, a mit tesznek; gondoljanak a számadás órájára! de akár mire határozzák is el magukat, egyet ne mulaszszanak el uraim: a nemzet nemcsak anyagilag tönkre megy; hanem mint előbb mondottam, erkölcsi tekintetben is sok kívánni valót hagy hátra ós hogy a példa felülről is jön, azt nem tagadhatjuk. Azért önök uraim, a kik lehetetlen, hogy az erkölcsiség helyreállitását pártkérdésnek tekintsék, fogjanak kezet velünk az erkölcsök javitására. Adjunk példát, kormány és országgyűlés! adjunk példát a nemzetnek, hogy KÉPV. H. NAPLÓ 1870-78 I. KÖTET. követhessen és kövessen; de addig, mig százával maradnak távol a képviselők azon helytől, a hová őket a kötelesség rendeli: ne várjuk azt, hogy a kötelességérzet az országban meg fog honosulni; (Helyeslés a baloldalon) de addig, a mig azt látjuk, hogy a protectió, hogy a pártszenvedély ide fen uralkodik: ne várjuk azt, hogy oda lent csak az igazságszeretet, csak az érdem uralkodjék, Azért adjunk példát, hogy követhessenek ! Világítson kormány és országgyűlés, világítsanak ministerek és képviselők minél fényesebben, hogy követhesse a megye, hogy követhesse város, hogy követhesse a község, hogy követhessék a tisztviselők, hogy követhessék az egyes emberek. Hogy addig is, mig megszabadulunk , a mennyire lehet megtisztuljunk. Pártolom a dolog lényegére nézve a Simonyi Ernő t. barátom által benyújtott válaszfelirati javaslatot. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Miletics Szetozár: T. ház! Az általunk beadott felirati javaslat indokolva lévén, miután t. barátom és elvtársam Polit ur annak alapelveit kifejtette, én pedig e javaslathoz sem hozzáadni sem abból elvenni nem tudok, szorítkozom némely, csupán insinuatiókra vonatkozó megjegyzésekre. A belügyminíster a mi felirati javaslatunkat mint olyat, jelezte, hogy az a magyar nemzet, az ország és a fejedelem ellen sértést foglal magában ; de nem mondta meg, hogy miben áll ezen sértés s így lehetetlen is volt neki azokat megczáfolni. (Felkiáltások: Megmondotta! Ellenmondások.) A mi javaslatunkban a belügyi politika tekintetében a kormányzati rendszer és kormány ellen panaszkodunk és közvetve a magyar nemzetiség ellen annyiban, a mennyiben a kormányzati rendszerben czélja és a kormánynak iránya a magyar nemzetiség törekvéseinek kifolyása. Mi a fejedelemhez folyamodunk a legmélyebb hódolattal és tisztelettel s a mi nemzetiségi ügyünket ő Felsége oltalma alá helyezzük, a melyre a szerb nemzetiségnek nemcsak oka, hanem joga is van; mert a szerb nemzetiség a horvát nemzet mellett aránylagosan legtöbb vért ontott a trónért. De a t. belügyminíster ur, mint az attikai Kreon a mi sérelmeinkben csak sértést talál. Én pedig tagadom, hogy a mi javaslatunkban a fejedelem elleni sértés foglaltatnék. A minister ur javaslatunknak illető passusát másképen és pedig intentiójához képest idézte; a minister ur ezen passust ugy idézte, mintha mi felirati javaslatunkban a keresztény felkelést ő Felsége intentiójával összeköttetésbe hoztuk volna ós mintha azt mondtuk volna •— és ezek a minister urnák szavai, — hogy a most dühöngő harczot Dalmátország ormain Magyarország törvényes királyának ottan való megjelenése indi-