Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-16

16. orMágo* ttléi teptemlier 17. 1876. 105 val, melyet évekkel ezelőtt egy másik, ezen ház minden tagja által igen t. képviselő ur, kinek kimaradását azon részről a parlamentális szín­vonal tekintetéből ezúttal csak sajnálhatjuk, — igen nagy ékesszólással kifejtett, azon nemzeti­ségi politikával, a mely csupán és egyedül a nyelvbeli nemzetiségnek kölcsönöz államalkotó erőt és ezen fogalommal helyettesíti a nemzetiség azon szélesebb fogalmát, melyet vallunk mi és a melyet vallottunk mindig és a melynek ér­telmében csakugyan a nemzetiség képezi az állami erőt, de azon nemzetiség, mely a történet, a múlt szenvedései, a jövő reményei közösségén, az érzelmek és óhajtások egységén alapszik. (Helyeilés.) Ezen értelemben igenis elfogadjuk a fant, mely egy magyar nemzetiséget, az egy ma­gyar nemzetet ismeri, mely minden különböző nyelvű más nemzetiséget magába ölel: mihelyt ezen érzület-közösség alapjára állnak, a melyre hogy álljanak, ez ország a jogot, ez ország az alkalmat tőlük soha meg nem tagadta. Ott találkozunk most ia azon felfogással, mely a schweiczi kantonokat emlegeti; ha nem is közvetlen például; hanem mindenesetre mint egy eszményt, mely a törekvések czélját ké­pezze. Találkozunk azon nyelvezettel, mely a magyarországi államról szól; de a magyar nem­zet emlitését, a magyar nemzetre való hivatko­zást mindig szorgosan kerüli. Ott találjuk beszédében azon homályos in­tést, melyet mindig tanácsképen ad elő nekünk; azon hasonlatot, melyet a franczia császársággal állit föl, a mely szerinte egy contactustól dőlt össze. Valóban csodálkoznunk kell a képviselő ur diploinatiai nyelvének hajlékonyságán, midőn az 1870 — 71-ik évi nagy háborút egy contactus­nak nevezi, oly eseménynek, melyek mintegy első érintésre, puszta könnyű fuvallatra elfujt egész intézményeket. Ha ily contactustól óv ben­nünket a t. képviselő ur, ha azt kívánja, hogy ily contactussal szemben bírjunk teljesen meg­állani : akkor köszönettel tartoznánk neki, köszö­nettel kivált akkor, ha nem sejtetné velünk, hogy ezen contactust mintegy közelebbi jövőben be­következendőnek tekinti. (Derültség.) Találkozunk még többel is azon beszédben, találkozunk a történet azon félreismerésével, mely az egész theorián keresztülvonul és találkozunk azon ki­vételes állás folytonos kiemelésével, melylyel a magyarországi állapotokat feltüntetni kívánja a képviselő ur, mintha soha más hasonló helyzet nem létezett, analóg erők működése a történetben be nem következett volna. Azt állította ugyanis a képviselő ur: „De mit jelent az, az államhatalmat kézben birni ? a par­lamenti életből nagyon jól tudjuk, tudjuk azt, hogy ha csak egy pártnak van kezében az állam­hatalom, hogy az nagyszerű erő; de fogalmunk KÉPV. H. NAPLÓ 1870-78 I. KÖTET. sínes arról, hogy ha ezen állami hatalom egy nemzetiség kezében van: mily óriási erő*. Ezen állítás történeti szempontból valóban különösen elüt azon jelentőségekkel szemben melyek a múlt és a jelen században Európában mindenütt ismétlődtek s azon óriási erőnek jelen­ségeivel szemben, melyeket ezen az egységes nemzetiségi érzületre való hivatkozás által Francziaország a múlt század forradalmi éveiben előidézett. Egyébiránt ez csak egyike azon igazságok­nak, melyeket ignorálni alig lehet és melynek ellenkezőjét állítani a képviselő ur oly követke­zetességgel szokta. De megtaláljuk beszédében tanai azon követ­kezményeit, melyek logikájának nélkülözhetlen fo­lyományai. Megtaláljuk a parlamentális élet, a par­lamentális alkotmány azon negatióját is, a melyre annak idején Mocsonyi Sándor képviselő urat vezette ezen theoria s melyet Polit ismételve elmondott. Szerinte a kormány iparkodik a par­lamentális életet kellő medrébe terelni és ezt nem is lehet tőle rósz néven venni; de az szerinte téves politika: mert itt a nemzeti törekvések következtében és ezen aspiratíók kielégítésének szüksége következtében, ugy a mint a t. képvi­selő ur felfogja, a parlamentális élet teljes lehe­tetlenné vált. Mi ennek ellenkezőjét állítottuk mindig és ennek ellenkezőjét állítjuk joggal ma is. Ha azt kívánja tudni a t. képviselő ur, mikép van az, hogy önök ma, állítólagos számarányuk daczára, mégis oly kisebbségben állanak itt; a feleletet mi épen a parlamentális érzékre, a parlamentális életre való hivatkozással adjuk meg. Ma, midőn az ellenzéki padokról csakis az vettethetett a kormány szemére a választásokra vonatkozólag, hogy nem folyt be kellőleg, hogy hatalmát nem érvény esitette nagyobb mértékben, a mint ezt Helfy képviselő ur mondta: — ma önök bizonyára nem tagadhatják, hogy a parla­mentális érzék alapján igazolva van eljárásunk és hogy a magyar nemzet megmutatta, hogy a parlamentális életre érett. (Élénk helyeslés.) Ezzel szemben mindazok, a mit az administratiónak nemzetiségi alapon való kifejtésére mondott: csak illusorius álmoknak, csalékony elméleteknek mondhatók, a melyeknek DÍncs több alapjok, mint azon állításának, hogy az administratió tudománya talán összesen harmincz-negyven éves. Higyje el a t. képviselő ur, hogy ott, a hol ma Európában a legkétségbeejtőbb állapotok vannak, ott, a hol javulásukat remélni is alig merik: ott ezelőtt ezernyolczszáz évvel sokkal jobb administratió volt, mint a minőt összes tudo­mányos^ készletével a képviselő ur valaha kigon­dolt. (Elérik tetszés és helyeslés.) Egyébiránt t. ház, a t. képviselő urnák nemcsak belügyi politikájában, hanem külügyi 14

Next

/
Thumbnails
Contents