Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-387

387, országos ülés május 10. 1875. 91 lenne elég, gondoskodás történjék, és hogy rendeztessenek az eddig tett kiadások. A törvényjavaslatnak ezen része semmi egyébről a világon nem szól. (Ugy van\) A tisztelt képviselő ur — mint jnondá — politikai és morális tekintetekből vizsgálja a törvényjavaslatot, és mellőzi a bizalmi részt; ámbár beszédének folyamán ezen részt is később mint eljárásának indokolását fölemiitette. Én nem azért szólok arról, mintha épen ezen részét az indokolásnak helytelennek tartanám; ellenkezőleg én azt tartom, hogy egész indokolásának egyetlenegy megállható része az, a melyben azt mondja : Nem fogadja el, mert nem viseltetik elég bizalommal a kormány iránt arra, hogy ezen meghatalmazást megszavazza. Ehhez teljes joga van, ezt igen természetesnek találom, De ha ezenkívül azt akarja bebizonyítani, hogy ezen törvényjavaslatot politikai és morális indokokból nem lehet elfogadni: akkor már engedjen meg, ennek bebizonyításától egész beszédében nagyon messze elmaradt. Ő beszéde folyamán azt kérdezi: hogy van-e a kormánynak biztos tudomása arról, hogy az országgyűlés berekesztésétől az országgyűlés megnyíltáig bizonyos vasutakra nézve intézkedés szüksége elő fog állani? Mert — úgymond — ha biztos tudomása nincs arról a kormánynak, ha a kormány ezt csak lehetőnek tartja: akkor, szerinte, nincs indokolva a meghatalmazásnak kérése. Már engedelmet kérek, én ugy tudom, hogy egy kormány felelős azért, mit tesz, és mit nem tesz, és ha a kormány lehetségesnek látja a zavarok bekövetkezését a vasutaknál: igen nagy mulasztást követne el, ha nem gondoskodnék arról, hogy ha csakugyan a lehetőség szerint a baj beáll, annak elébe lépni tudjon,annak nagyra növekedését sikeresen meggátolni tudja. (Helyeslés.) De azt mondja a tisztelt képviselő ur: hogy hisz akkor intézkedjék a maga felelősségére, természetesen véglegesen; mert nem végleges intézkedéssel a bajon nem segíthetne, és a mellett fölhozza, hogy az országgyűlés tárgyalása és a képviselőház vizsgálata alól nem szabad kivonni semmiféle ily kérdést. Ha áll az, hogy az ily kérdések ekként a képviselőház vizsgálata alól kivonatnának; akkor okvetlenül kivonatnának azon esetben is, ha fölhatalmazás nélkül véglegesen intézkedik a kormány; mert végleges intézkedés egyik is, másik is. De én azt tartom: sem egyik esetben, sem másikban nem áll. Mert akár történjék fölhatalmazás utján, akár pedig fölhatalmazás nélkül, de véglegesen, a mely véglegesség nélkül a bajon segíteni nem lehet: mindenesetre teljes joga van a képviselőháznak az ügyet megvizsgálni, és az intézkedett kormánynyal érdeme szerint elbánni. (Helyeslés.) És azt mondja a képviselő ur, hogy épen azért sem helyes ezen meghatalmazást megszavazni, mert ezen országgyűlés eloszlattatik, és uj képviselőház fog majd ítélni az eljárás fölött. Elsőbben attól függeszteni föl valamely ily törvényhozási eljárás helyességét, hogy ezen országgyűlés fönáll-e még esztendeig, vagy pedig föloszlattatván, uj választások történnek: azt gondolom, hogy tarthatlan álláspont; mert akkor soha egy törvényhozás semmit sem határozhatna, ha abból indulna ki, hogy határozatában succesorának praejudicál. (Élénk helyeslés.) De a mi ezen jelen speciális esetet illeti, méltóztassék meggondolni, hogy ha a kormány meghatalmazást kér akkor, midőn nem tudja, hogy minő képviselőházzal fog szembeállani : egyik legnagyobb biztositéka lehet, hogy erősen meg van győződve, hogy az ország érdekében ezen meghatalmazásra szüksége van. (Igaz! a középen.) Mert meghatalmazást kérni akkor, midőn a kormány oly szerencsés helyzetben van, mint a minőben lenni magunkat ma mindenesetre állithatjuk, hogy egy nagy többsége a képviselőháznak támogatja: azon esetben, midőn tudja, hogy a fölhatalmazás folytán tett intézkedések fölött ugyanazon képviselőház fog ítélni, sokkal könnyebben, sokkal kevesebb szükség által szorítva fogja megtenni egy kormány; mint sem akkor, midőn nem lehet bizonyos abban: mert biztosság a politikában nem létezik, hogy a jövő választások eredményeként azon képviselőház helyett, mely ma rokonszenvvel és bizalommal támogatja: nem fog-e olyan jönni, mely minden cselekvényét ellenszenvvel és gyanakodással fogja nézni, (ügy van! Élénk helyeslés a középről.) Méltóztassék meghinni, ha volna lehetősége mindezen kérdéseket meghatalmazás nélkül a kormánynak elintézni, mindenekelőtt és mindenek fölött saját személyes érdekéből maga intézné el; de épen, mert saját személyes érdekét nem képes ; mert érzi, hogy nem szabad a közérdek fölé helyezni: személyes érdekét alárendeli a közérdek követelményeinek, szembenézve a jövőnek bármily, meglehet, rá nézve sújtó esélyeivel. (Helyeslés a középen.) Nem akarok a tisztelt ház türelmével visszaélni, (Halljuk!) mert megígértem, hogy csak röviden reflectálok, és meg is tartom. Arra, hogy a vizsgálat jogáról nem mond le, már feleltem ; de még felelnem kell arra is, hogy a képviselő ur helytelennek mondja a meghatalmazás megadását egyfelől azért, mert azt mondja: gyöngébb lesz a kormánynak helyzete az alkudozásoknál azon esetben, ha az alkudozónak nem mondhatja: hogy nekem ezzel még a ház elé kell jönnöm, és mindjárt utánna azt mondja, hogy nem helyesli a fölhatalmazást azért sem : mert a kormány ily esetben maga is merev lesz, és ez fogja az egyezkedést meghiúsítani. Már hogy e kettő közül az egyik a másikat lerontja: azt kétségbevonni nem lehet. 12*