Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-387

387. országos ülés kártalanítást alaposnak mondotta, mivel azt megvizsgáltam, s az nézetein szerint jogi alappal nem bir. Tehát ez iránt sem szükséges további intézkedés. A magyar keleti vasút ügye, a mint méltóztatnak tudni, bizottságilag a házban is tárgyaltatott. Ezen ügy bonyolultságát bizonyítja az, hogy maga a bizottság két éven keresztül foglalkozott vele. Midőn a bizottság munkálkodása majdnem végét érte: a keleti vasúti társulat egy 18,925.365 frtra terjedő követelést jelentett be. Ezen ügy tehát egyrészt nagyfontosságánál fogva, másrészt azért is, mert egyátalában nem is valószínű, hogy ezen ügy a jövő országgyűlés összejötte előtt annyira tisztáz tassék, hogy ebben intézkedni lehessen : a kormány véleménye szerint a fölhatalmazásból kihagyandó volt, mivel ez valószínűleg, sőt bizonyosan akkor fog elintéztetni, mikor már az uj országgyűlés együtt lesz. így tehát a kormánynak ezen ügynek időközi elintézhetésére nincs szüksége, mivel akkor törvény által fogja azt a törvényhozás elintézhetni. Tehát ez is kihagyandó a fölhatalmazás keretéből. Továbbá kihagyandó még a károlyváros-fiumei vonal építésére nézve az ország ellen támasztott 17,504.949 forintnyi összeg, a mely szintén oly összeget képez, hogy az uj országgyűlésig nehezen lesz ez ügy elintézhető még sürgősség esetében sem; mert nem rég adatván be a kérvény, annak tárgyalása meg sem kezdethetett s a kérdés átalában oly bonyolult, hogy annak tárgyalása néhány hónapot vesz igénybe, és igy a kormánynak nincsen fölhatalmazásra szüksége: mivel néhány hónap múlva az országgyűlés is együtt lesz, mely intézkedhetik. Mindezek kimaradván a fölhatalmazásból, továbbá, — mint az összeállítás benyújtása alkalmával is kifejtettem, — az első erdélyi vasútnak 2,971.780 forintnyi követelése és az ehhez járuló időközi kamat 614.432 forintban még az összeállítás benyújtása előtt visszaatasittatván, erre nézve sem szükséges fölhatalmazás. A fölhatalmazás tehát a következő öt vasútvonalra szorítkozik, nevezetesen: a magyar észak nyugoti vasútra, a mely, mint méltóztatnak tudni, nem épült ki, a melyre nézve azonban az illető vállalkozók síneket és más az építkezéshez szükséges eszközöket beszerezvén, és oda szállitván, miután megszűnt az építkezés : ennek következtében az állam ellen kártalanítási igénynyel léptek föl, mivel ez által a vállalkozóknak oknélküli kiadás okoz tátott. Miután azonban igényök nem fogadtatott el, az illetők arra kívántak szorítkozni, hogy legalább cautiójok adassék vissza, mint hogy az építkezés nem az ő hibájok miatt maradt el. Ezt jogosan vélik követelhetni, különösen akkor, midőn 3,283.241 forintra menő káruk van. május 10. 1875. 85 Ennek tehát alaposabb és részletesebb niegbirálása szükségessé fog válni, és azon esetre, ha csakugyan nem oka az illető társulat, hogy nem létesült a vasút, hanem a kormány, a mint a jelenlegi adatokból látszik, ezt a vasutat kiépítendőnek nem vélte: azt hiszem, hogy nekik visszaadandó lesz az ő saját pénzük, melyet eautioként letettek, s mely összeg 650.000 forintot tesz, s jelenleg in natura azért nem adható vissza, mert a költségvetésben erről intézkedés nincs. (Derültség.) Tehát erre fölhatalmazás kell. Ez volna az első. A második a miskolcz-diósgyőri vonal, melynek véglegesen lett összeszámolása szerint még 27.600 forint fizetése van az építészek irányában, mely szintén azért nem fizethető ki, mert nincs-megszavazva a kellő hitel a költségvetésben. Tehát fölhatalmazás kell, hogy ez födöztessék; mert máskép nem fizethető ki. A harmadik a kassa-oderbergi vasút, melynek eredeti követelése 8,664.727 frt volt; ezen követelés azonban nagyon lényegesen alászállt, annyira, hogy a két állam irányában: minthogy ez keresztül fut mindkét állam területén, harmadfél millióval szállott alá és csak azért nem intéztetett el, mert a két államnak egymás közt meg kell ál'ap nini arra nézve, hogy melyik államot mennyi terheli e visszafizetendő összegekből. Ez valószínűleg a legközelebbi időben tisztába fog hozatni, és azon esetre a Lajthántuli államok a magok részét, Magyarország pedig a maga részét fizetni lesz köteles. E kérdés annál inkább sürgős, mert a mint a kormánynak tudomására jutott: e vasút vonalán még a földkisajátitások sincsenek teljesen kielégítve; de magának a társulatnak is bonyolódott ügyei vannak, melyek zavarba hozhatnák ezen aránylag az egész vállalathoz nem is oly nagy összeg miatt. Ezt tehát most a kormány a fölhatalmazásba fölveendőnek vélte. A negyedik a miskolcz-bánrévi vonal, melynél az építkezésekből az állam ellen 146.026 forintnyi követelés intéztetett; erre nézve azonban már eddig is mondhatom, hogy ez összeg lényegesen alászállt magának az illetőnek lejebb hangolt követelése folytán, melynél tehát ily nagy összegről sem lehet szó. Az ötödik a gömöri vasutak kiegyenlítése, melyekre nézve az állam ellen 1,065.98 3 forintnyi követelés formáltatott; ez ügy ugyan még megvizsgálva nincs és azt hiszem, hogy ennél szintén igen lényegesen alá fog szállni a követelés, ha ugyan teljesen meg nem szűnik és igy csak annyiban kér a kormány fölhatalmazást, a mennyiben szükséges volna ez ügyet véglegesen, talán csekély összegekkel kielégitni. A fölhatalmazást a kormányt azért kéri, hogy időközben ezeket véglegesen lebonyolíthassa, hogy ezen vasúti ügyekből, a mennyire lehet, a jövő