Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-387

387. országos ülés május 10. 1875. Ezen indokolás alapján vagyok bátor a tör­vényjavaslatot a tisztelt háznak elfogadásra ajánlani. Péchy Tamás közlekedési mi­nistei*: Tisztelt ház! A magyar észak-keleti vasút fővonala az 1868: XIII. törvényezikkel engedélyez­tetett, még pedig 37.100 forint mértföldenkénti kamatbiztositás mellett; a nyíregyház-ungvári mellék vonal pedig az 1870: XXVIII. törvényezikkel mért­földenként 20 ezer forintnyi kamat-biztositással. Az engedélyesek megkapván az engedélyokmányt, a törvény szentesítése után szerződtek a kiépítés iránt legelőször is Strousberg vállalkozóval, a ki azonban a maga kötelezettségeinek eleget tenni nem tudván: az engedélyesek kénytelenek voltak a bécsi Union­bankkal szerződni az engedélyesek előnyére, az Union­banknak kevésbé előnyére, sőt mondhatnám •— kárára. Ezen épités megindulása alkalmával azt lehet mon­dani, hogy akkor, a mikor a törvény e részben meghozatott: még átalánosoknak nevezhető tervek sem igen voltak készen; ezeket is később kellett megállapítani, és ezen átalános terveket a helyszínén tett vizsgálatok után megállapítani, s azután a rész­letes terveket elkészíteni, és ismét vizsgálat közbe­vetése után jóváhagyni, és az ekkép jóváhagyott ter­vekben is az épités közben lényeges, nevezetes változtatások tétettek. Ezen változtatások következ­tében sok helyütt több munka szükségeltetett; maga a vonal iránya is megváltoztattatott, és mindezek folytán a vállalkozók magára a fővonalra nézve 22,165.335 forint több követeléssel léptek elő az állam irányában; ezenkívül a nyíregyház-ungvári vonalra nézve 400.000 forintnyi követeléssel lépett föl a társulat, melynek a kimutatott könyvek szerint ezen építésnél 1,500.000 forint kára volt. Ezenfölül a törvény megalkotása alkalmával az eredeti törvényben benne volt, hogy az ezen vonalra szükségelt sínekért járó behozatali vámok felét az építőknek és engedélyeseknek az állam téríti vissza. A képviselőház az e fölött folyt tár­gyalások alkalmával ezt oda módosította, hogy e rendelkezés a törvényből ugyan kihagyatott; de a kormány utasíttatott ezen követelések kiegyenlítésére. E követelések pedig a fölmutatott számadatok sze­rint 685.000 forintot tettek effective. Mindezek iránt megindittattak a tárgyalások a kormány és a társulat közt, nem akarván kétséges kimenetelű pörre bocsátani az ügyet sem a kormány, sem maga a társulat. Mindjárt az első tárgyalás alkalmával 4,600.000 forint nominális értéket ajánlott meg a kormány a társulatnak, melyet azon­ban a társulat el nem fogadott, hanem ragasz­kodott eredeti követeléséhez. Ujabban megindittat­ván a tárgyalások: a társulat által még fölhozott ujabb indokok alapján a kormány indíttatva érezte magát arra, hogy előbbi 4,600.000 forintot tevő ajánlatát öt millióra emelje föl. KÉPV. H. NAPLÓ. 18^ xvn. KÖTET. A társulatnak voltak még az említetteken kivül is több követelései, a melyek kiegyenlítéséül a kormány azt az engedményt tette, hogy a társulat is késedelmeskedvén az úgynevezett nagy-ági hid kiépítésével, mely késedelmezés következtében az állam 534.000 forintra rugó követelést emelhetett volna a társulat irányában: a társulat által támasz­tott követelések elejtése fejében elengedte a kor­mány most érintett követeléseit, valamint hasonló­kép elengedte a kormányi fölügyeíetért járó össze­get is. Egyszersmind pedig a társulat kifejezvén azon óhaját, hogy egyidejűleg a nyíregyház-ungvári vonalra nézve kívánna tisztába jönni, ezen kíván­ságát a kormány méltányosnak ismerte el; erre vo­natkozólag szintén megtörtént az egyezség, és ennek czimén 400.000 frt effectiv pénz helyett 500.000 forint nominális érték vétetett föl az egyezménybe. Ilyformán az egész követelésre vonatkozólag 5,500.000 frt névszerinti értékben történt meg a megállapodás akképen, hogy ennek kamat-garantiáj át vállalja az állam magára, hogy ezzel az ügy vég­legesen befejeztessék azzal a kikötéssel, hogy a kamat-garantia összege — nem mint ezelőtt volt szo­kásban, ezüstben, hanem — aranyban fizettessék. Ekként az ügy még hivatali elődeim által a volt közlekedési és pénzügyminis ter urak által szerződésileg elintéztetett; azonban a közbejött válság következtében általok véglegesen be nem fejeztethetett. Ily stádiumban találta az ügyet a jelen komány. A kormánybalépés után én, és ministertársam, a pénzügyminister, átvizsgáltuk ujab­ban az adatokat és az arra vonatkozó szerződést, és azt találtuk, hogy a szerződés mind az államra nézve előnyös, mind a társulatra nézve előnyös, mint a melynek bonyolódott ügyei ezen szerződés követ­keztében tisztázhatók. Ennek következtében a törvényjavaslatot és a szerződést beterjesztettük a ház elé, kérve a tisztelt házat, annak elfogadására. Jelenleg sem tehetek egyebet, mint kérni a tisztelt házat, különösen azon szempontból, hogy az ülésszak végefelé jár és nagyon óhajtandó, hogy ez ügy végleg rendeztessék: méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni és hozzá­járulni, hogy az törvényerőre emeltessék. (Helyeslés a középen.) madarász József: Tisztelt ház! Mi­előtt magára a törvényjavaslatra véleményemet el­mondanám, engedje meg a tisztelt ház, hogy két megjegyzést tegyek azon mellékelt ügyiratokra nézve melyek a közieke dési minister ur által e tekintet­ben a ház asztalára letétettek. Teszem c két meg­jegyzést a magyar állami nemzetiségi jellegnek szem­pontjából. Találok ezen okiratok között először is a tár­sulat által a korm ányhoz az Unio-hank részéről a 10

Next

/
Thumbnails
Contents