Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-386

66 886. ors'/ágos ü! Mindezeknél fogva iiúm lévén ezen helyzetben, hogy most is az előbb kifejtett e tárgyra vonatkozó pénzügyi és igazságügyi érdekekre tett észrevételeket megczáfolva látnám; sót ellenben, mintán mindezek arra mutatnak, hogy a törvényhozásnak kötelessége most még az utolsó perczben azon hatalmat, melyet a törvény a törvényszékeknek elhelyezése- és beosztására vonatkozólag kezébe letett, megtartani, és intézkedni arról, hogy a kormány oly tüzetes, részletes tervezetet terjeszszen elő, mely a megszüntetendő törvényszékek iránti intézkedések hozatalánál biztos és határozott adatokat nyújtván, az igazságügy érdekeit ne veszélyeztesse. Ugyanazért bátor vagyok a minister ur által beterjesztett inditváriynyal szemben egy elleninditványt beadni, mely a következőleg hangzik: „Az elsőfokú bíróságok ujabb szervezéséről szóló törvényjavaslat a kormányhoz részletes tervezet és javaslattétel végett visszautasítandó." Wächter Frigyes jegyző (újra fölolvassa Lázár Ádám elleninditványát.) Helfy Ignácz: Bocsánatot kérek a tisztelt háztól, ha daczára annak, hogy a kormány részéről az ujabb felszólalásokra válasz nem adatott, kötelességemnek tartom fölszólalni. Én látom, hogy a kormány nagyon siet ezzel a dologgal, sietünk mi is mindnyájan; de annyira sietni, oly rohamosan haladni bizonyos dolgokkal nem szabad: már pedig lehetetlen azt be nem vallani, hogy egy rendkívüli nagyfontosságú kérdéssel állunk szemben. Igaz, hogy hosszasan és részletesen meg lett vitatva e tárgy itt e házban; de tény az, hogy egy másik tanácskozási testület, mely a törvényhozásnak egyik factora, oly nyomósaknak találta érveit, hogy az, a mi az ujabb korban nem történt meg: megtörtént most. hogy a felsőház még csak a részletes tárgyalás alapjául sem fogadta el e törvényjavaslatot. Maga ezen tény és körülmény kötelességévé teszi a törvényhozásnak fontolóra venni: mi a teendője? Én a kérdésnek ezen részéhez kívánok szólni, mivel most az érdemleges kérdés nincs szőnyegen, és így csak az eljárásra nézve kívánom észrevételeimet megtenni, melyet az igazságügyminister ur javaslatba hozott. A tisztelt minister ur nem szól a részletekhez, hanem azt mondja, hogy szerinte a kérdés csak az: helyesli-e a ház a főrendiház izenetét, vagy pedig ragaszkodik előbbi határozatához? és így fölkéri a házat, hogy mondja ki határozatilag, hogy előbbi határozatához ragaszkodik. Tisztelt ház! Méltóztatnak tudni, hogy én a főrendiháznak, különösen jelen alakjában, nagy barátja nem vagyok'; azonban azt hiszem, hogy azon tisztelet, melylyel a törvényhozás különböző factorai egymás iránt tartoznak, kötelességünkké teszi, hogy egymást capacitáljuk, ha viszályok forognak fön. \t-§ május 9. 1875. Már pedig azt mondani, hogy a ház ragaszkodik ahhoz, a mit már egyszer kimondott, annyit jelent, hogy majd a másik factor azt mondja : én meg ahhoz ragaszkodom, a mit én mondottam. Ez nem a kölcsönös capacitatio, hanem veszekedés, a mi más szóval nem jelent egyebet, mint azt, hogy a kormány azt fogja mondani, hogy én a főrendiház érveléseire ugyanannyi főispánnal fogok válaszolni. Azt méltóztatott mondani az igazságügyminister ur (Csernátony Lajos közbeszól.) Bocsánatot kérek, én a tisztelt házhoz, nem pedig Csernátony képviselő úrhoz szólok. (Halljuk!) Azt mondotta az igazságügyminister ur, hogy ezen törvényjavaslat elejtése ugy jogi. mint pénzügyi szempontból nagy bajjal járna, miért is azt tanácsolja, hogy a ház ragaszkodjék előbbi határozatához. Itt is kénytelen vagyok bocsánatot kérni a tisztelt minister úrtól : mert nem arról van szó, hogy elejtsük-e végkép, vagy sem a törvényjavaslatot. Én helyeslem azt a megjegyzést, melyet az imént a tisztelt elnök ur tett az iránt, hogy nem illik, vagy legalább nem szokásos egyik házban a másik házban mondottakat idézni; de az már mégis lehetetlen, hogy érvet ne hozzunk föl a másik házból ép akkor, mikor a másik ház tárgya forog itt szőnyegen, és itt kénytelen vagyok emlékezetébe idézni a tisztelt minister nrnak, hogy ott a kérdés nem ugy lett fölállítva, hogy vagy elfogadtassák, vagy elvettessék: mert ellenkezőleg a törvényjavaslat lényegére nézve a vélemények lényege ott abban öszpontosul, hogy igenis elfogadják a leszállítást, sőt az áthelyezést is elvben, csakhogy a leszállítást elfogadják ugy, ha föloszlatandó törvényszékek lajstromát beterjeszti a kormány, az áthelyezést pedig ngy, ha az áthelyezés, illetőleg a nyugdíjazás felsőbb biróí collegium javaslata alapján történik. Tehát ebből kiderül, miszerint a kérdés nem ugy áll, hogy vagy végleg kell ragaszkodni az előbbi határozathoz, vagy azt elejteni; hanem van középút is, mely a capacitatio útja, tudniillik megkísérteni: vajon nem lehet-e vagy a kívánt módozathoz járulni, vagy más módozatot föltalálni, mely mindkét házat kielégíti. Ennyit óhajtottam megjegyezni; egyébiránt, ha a tisztelt minister urak ezen véleményben nem osztoznak, csatlakozom Lázár Ádám képviselő ur elleninditványához. Csiky Sándor: Tisztelt képviselőház! (EMUI Eláll\ Fal/juM) Elnök: Tisztelt ház! Ezzel csak halasztja a tisztelt ház a tanácskozást, mert a tisztelt képviselő ur jogához képest mindenesetre szólni fog. (Derültség.) Csiky Sándor: Tisztelt ház! A mint az előttem szólott Lázár Ádám képviselő ur a főren-