Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-385

58 385. országos ülés május 8. 1875. szükségesek, hogy a törvény azután alaposan és helyesen meghozassák. Csakis azt az egyet vágyok kénytelen még megjegyezni, hogy a kormány azon vasutat, a mely Pesttől Péterváradon át Zimonyig a lehető legrövidebb utón vezetendő lesz: még azzal szándékozik megtoldani, hogy abból kiágazást vél szükségesnek Mitrovitzig, hogy ezzel a határőr vidéki vasutat kapcsolatba hozza. Kérem a tisztelt házat, hogy a mennyiben most, véleményem szerint, ez a tárgy bővebben nem igen tárgyalható: méltóztassék a kormány nevében tett ezen nyilatkozatommal beérve, azt tudomásul venni, és az ügyet befejezettnek tekinteni. (Helyeslés.) Jankovich Miklós: Tisztelt ház! Azt hiszem, a ház többségének egyforma nézetével fogok akkor találkozni, ha pár szóval kifejezést adok annak, hogy a minister ur mostani válaszát helyeslő tudomásul veszem, és kérem a tisztelt bázat, hogy a nélkül, hogy jelenleg ezen tárgynak bővebb vitatkozásába bocsátkoznék: a választ tudomásul vegye, és ezt a ház határozataként kimondja. (Helyeslés.) Elnök: Ha jól fogtam föl a tisztelt báz nézetét, a tisztelt ház határozatilag kívánja kimondatni, hogy a közlekedési minister ur által a kormány nevében tett nyilatkozatot tudomásul veszi. (Helyeslés.) Következik már most a napirend ötödik tárgya: Szluha Benedek képviselő ur a Theresianum báttaszéki uradalmára vonatkozó határozati javaslatának fölvétele. Beöthy Algernon jegyző (olvassa a határozati javaslatot:) Utasítsa a ház a ministeriumot, hogy a báttaszéki uradalmat, melynek jövedelmeit Mária Terézia királyné a Theresianumban nevelendő magyar ifjak számára rendelte : mint az ország kétségbevonhatatlan tulajdonát, ismét a magyar kormány kezelése alá vegye, és azon törvénytelen eljárást, melyet a Theresianum igazgatósága elkövetett az által, hogy az absolut kormány alatt 1864-ben az uradalmat telekkönyvileg tulajdonául bekebeleztette, semmisítse meg; egyúttal arról is adjon véleményes jelentést: vajon jövőre is czélirányosnak tartja-e az emiitett uradalom jövedelmeit a Theresianumban nevelendő ifjakra fordíttatni. Szluha Benedek: Azzal az alkalommal, midőn a költségvetés tárgyalásakor ezt a határozati javalatott bemutattam: elmondtam azokat az indokokat, a melyek engem annak benyújtására birtak. Jelenleg csupán határozati jsvaslatomnak két pontjára, tudniillik a tulajdonjoghoz és a tulajdon jövedelmeinek hová fordításához akarok szólni. A mi a jövedelem hová fordítását illeti, a mint a határozati javaslat is magában foglalja, a kormány actioja elé a legkisebb akadályt sem gördítek ; határozottan ki van abban mondva, hogy a ministerium adjon arról véleményes jelentést: vajon jövőre is czélirányosnak tartja-e ezen uradalom jövedelmeit a Theresianumban nevelendő ifjakra fordítani? De én a tulajdonjog kérdését tartom főkérdésnek; mert azon alapítólevél, mely a Theresianum kezében van, egyátalában nem igazolja azt, hogy a Theresianum a tulajdonos, hanem tökéletesen az ellenkezőt. A tulajdonjog eszméjénél fogva a tulajdonnal a tulajdonos szabadon rendelkezhetik; az alapítólevél pedig határozottan kijelöli, hogy a jövedelem hová fordíttassák, és így a Theresianum még haszonélvező sem, hanem haszonélvezők azon ifjak, a kiknek számára a jövedelem rendeltetett. Ez a íőkérdés. Mindezek daczára mégis a Theresianum a tulajdonjogot telekkönyvileg bekebleztette. Én ezen birtokot határozottan a magyar állam birtokának tartom. Jelenleg nem akarok bővebben kiterjeszkedni a másik részletre, miután, — mint mondám, — azt határozati javaslatomban a ministerium számára tartottam fön; csak annyit akarok fölemlíteni, hogy a magyar alkotmány és a magyar törvények értelmében tulajdoni jogot csak két utón lehetett eddig szerezni: vagy vételáron, vagy donatio utján. Az 1848. alkotmány előtt még ezeknek is meg volt szabva törvényszerű korlátja. Nem tud a Theresianum sem vételárt, sem donatiot fölmtitatni. Ennélfogva tulajdoni jogot sem követelhet; de fölmutat egy alapítólevelet, melyben Mária Terézia a Theresianum növendékeinek, még pedig, mint a minister ur a múlt alkalommal mondta, nemcsak a magyarországi, hanem a birodalomból való ifjak' számára rendelte a jövedelmet. Méltóztassék Magyarország jogtörténetét az 1848. korszak előtt figyelembe venni: akkor, mikor a magyar királyok Magyarország jövedelmét minden számadás nélkül kezelték. Magyarország az 1848. alkotmány előtt, még talán 1847-ben is, ha jól emlékszem, 4,000.000 forint egyenes adót fizetett, ezenkívül a sóbányák s államjavak jövedelmeit, s e fölül az egyházi megüresült püspökségek javainak jövedelmeit is három évig húzta. A király intézkedett ezen jövedelmekről minden számadás nélkül: akkor teljes jogában állott azt mondani, hogy egy vagy más az ő hatalmában lévő jövedelmet, e vagy ama czélra rendeli. De az 1848. megváltozott alkotmány után, még magát az udvartartást is a nemzet vette át; holott az előtt minden országos költséget, közhatósági tisztviselők, katonaság fizetését, és minden néven nevezendő kiadásokat maga a felség födözött. Az 1848. megváltozott alkotmány folytán az ország átvévén minden költségeket, magát az udvartartást is: nagyon természetes, át kellett venni mindazon alapokat is, melyekből azon költségek födöztettek, és a mennyiben ez nem elégséges : itt vannak ezentúl a roppant adók, ugy az egyenes, mint az in-