Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-399

290 399. országos ülés május 24. 187S. hogy ugy az állami intézmények körében, mint azokra nézve, mik a társadalmi és közgazdasági fej­lődésre tartoznak : több oly törvényhozási intézke­dés létesült, melynek módosítása utóbb közkívánattá vált; több oly törvényhozási intézkedés elmaradt, melynek létesítését égető szükség követeli, s az or­szág állami pénzügye oly mérvben lett megterhelve, melyet a rendelkezésre álló rendes jövedelmi for­rásokbői megbírni nem lehet. Ily körülmények közt jött össze az 18 72. év szeptember l-jén ezen országgyűlés. Tanácskozásainak folyamában csakhamar tu­domására jutott az ország állami pénzügye valósá­gos állásának, aggasztólag zilált helyzetének, melyet egy pár a földmivelésre, iparra és a kereskedelemre egyiránt terhes év még súlyosabbá tett. A helyzet fölismerése szükségképen maga után vonta okainak nyomozását, kutatását a segély eszközeinek. E kutatások közben mindinkább föltűntek, mind szé­lesebb és szélesebb körben ismertettek föl állami ház tartásunk rendezetlenségének forrásai, közigaz­gatási rendszerünk hiányai, közegei keretének né­mely ágakban túlságos nagysága, némely uj alko­tásoknak aránytalanul költséges volta, téves jöve­delmi számításokra alapíttatott beruházásainknak nem egyszer hibás alapokon is eszközölt tömeges létesítése; hiánya azon intézményeknek és törvény­hozási intézkedéseknek, melyek a nemzetek anyagi és szellemi jólétének és fejlődésének föntartására biztosítására, öregbítésére mindenkor szükségesek. Két irány lett inneniül uralkodóvá ezen or­szággyűlés tanácskozásaiban. Az egyiket a pénzügyi helyzet, a másikat a reformok szükségességé­nek érzete jelölte ki. Vörös fonalként vonul át ezen országgyűlés tanácskozásainak folyamán két törekvés. Egyrészről a törekvés meggátolni állami pénzügyünk további sülyedését, kijelölni, előkészíteni foganatba venni állami háztartásunk rendezésének, egyensúlyba állításának eszközeit az állami kiadá­sok apasztása, a beruházások mérséklése és uj jövedelmi források nyitása által. Másrészről az élénk törekvés mindazon reformok megindítására, melyek közigazgatásunk rendezésére, költségeinek mérséklésére, közgazdasági állapotainknak a nemzet anyagi és szellemi tehetségeinek emelésére, fej­lesztésére megkívántatnak. Ezen törekvések közt, a melyeknek sikerét nagyfontosságú érdekek sür­gőssé, az ország pénzügyeinek veszélyeztetett helyzete halaszthatlanná tevék : mindinkább és in­kább háttérbe szorult a közjogi kérdések fölötti vitatkozás, mely a ház egyik oldalának egyik részét kivéve, ritkábban hozatott szőnyegre, nem folytat­tatott azon hévvel, azon kitartással, mely az előbbi országgyűléseknek jellege volt. Az országgyűlési pártok azonban mindamellett eg3 r mástól folyvást elszigetelve, egymással szemben állva maradtak. A ragaszkodás a régi megszokott, meg­kedvelt pártálláshoz, a pártok elszigeteltségéből eredő bizalmatlanság egymás irányában, a kölcsönös bizonytalanság viszonyos terveik, végczéljaik és szándékaik iránt, a kölcsönös érintkezés hiánya miatt fokozott véleménykülönbség a reform-elvekre nézve és a múlt időkben folytatott küzdelmeknek még el nem halványult emléke a pártokat egymás­tól folyton távol tartották. Mindemellett azonban elcsendesedése az azelőtt oly hévvel folytatott köz­jogi vitáknak, főkép pedig átalános fölismerése az állam pénzügye veszélyes helyzetének a pártok egyes tagjait mindinkább közelebb hozta egymáshoz, egy­mással gyakoribb érintkezésre vezette és mindinkább többekkel éreztette azon pártállás hiányait, mely eltávolított sok rokon-elemet egymástól és egyesi­tette azokat, melyek egymáshoz nem tartoznak. A véleménykülönbség azonban, mely az állam­háztartás rendezésére a reform terén megindítandó haladás irányelveire nézve az egyes pártok közt létezett, a szerint a mint ez hasonló alkalmakkal máshol is történt: mindenkor és mindenütt mutatko­zott az egyes pártok kebelében, föltűnt a többség­ben lévő pártnak körében is, és főképen azon idő­től fogva, midőn azon nagy államférfiú, kinek nevét tisztelettel fogja mindig említeni a történelein (Élénk éljenzés.) súlyos betegség által kényszerült a közügyek vezetésétől visszavonulni. A többség kebeléből kikerült ministeriumok is saját pártjuk kebelében állandó biztos támaszra nem számíthattak. Ily körülmények közt történt azután, hogy az országgyűlés elején másfélév alatt négy ministeriumot láttunk ülni az ország kormányán. A többség kebeléből került ki mindegyik; de minden ilyen esemény még inkább megingatta szilárdságát az azelőtt oly összetartó pártnak. Midőn azután a negyedik ministerium is már azon eseménynek elő­estéjén állott, hogy a ház többsége ellene fog nyi­latkozni : csaknem bizonyosnak látszott, hogy e párt­árnyalatokra és párt-fractiókra szétoszlott házban oly többség nem is alakulhat többé, mely bármely kormánynak biztos támaszul szolgálhatna, és komo­lyan kellett tartani attól, hogy Magyarországon a parlamenti kormányzat lehetetlenséggé válik. A veszély nagysága azonban méhében rejtette el­hárításának egyedül biztos és egyedül lehetséges módját, s az erélyesen fölkaroltatott, a mint létesü­lése lehetőségének első reménysugara fölvillant, mind­azok által — és azok sokan voltak e házban, — kik a haza veszélyes helyzetét fölismerték. A folyó évi költségvetési viták legingerültebb folyamában egy szerencsés pillanatban tett nyilatko­zat villany-folyamként hatotta át a házat. Nyom­ban érezte mindenki, hogy a sokak által óhajtott pártegyesülésnek időpontja bekövetkezett és önzet­len hazafiusággal közreműködtek minden illetők

Next

/
Thumbnails
Contents