Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-398

398. országos ülés május 22. 1875. 281 A kérdés csak az, hogy az országgyűlésnek jelen stádiumában, midőn már alig napokat, talán órákat számítunk: mit lesz legczéíszerübb határozni ? E részben elvtársaim nevében is bátor vagyok egy indítványt tenni, melyben arra kérem a tisztelt házat: méltóztassék e jelentést minden adataival, okirataival és csatolmányaival együtt kiadni a kormánynak azon utasítással, hogy az ezek folytán szükségesnek látszó, vagy czélszeriinek mutatkozó intézkedéseket azonnal tegye meg, ezen eljárásáról a jövő országgyűlés kezdetén adja be jelentését és ugyanekkor tegye meg javaslatait még azon teendőkre nézve is, melyeket szükségesnek ismer ugyan föl; de melyek saját hatáskörébe nem esvén; törvényhozási intézkedést igényelnek. Bátorkodom ezen indítványomat Írásba foglalva benyújtani és annak elfogadását kérni. (Élénk helyeslés.) Szeniczey Ödön jegyző (olvassa az indítványt.) „Határozza el a ház, a keleti vasút ügyében kiküldött vasúti és pénzügyi egyesült bizottság jelentése, minden ahhoz tartozó iratokkal oly utasítás mellett adatik ki a kormánynak, hogy ez azoknak alapján a szükséges és saját hatáskörébe eső intézkedéseket azonnal megtegye, és ebbeli eljárásáról szóló jelentését a jövő országgyűlés kezdetén a háznak mutassa be; ugyanakkor terjeszsze be egyszersmind azon netán szükségesnek, vagy czélszeriinek mutatkozó további teendők iránti javaslatait is, melyek saját hatáskörén kivül esvén, törvényhozási intézkedést igényelnek/ (Átalános élénk helyeslés.) Gubody Sándor: Tisztelt ház! Óhajtottam volna e kérdéshez szólni; de miután az igen tisztelt elnök ur a mai ülésnek óráját is megosztotta : tartózkodom a ház figyelmét hosszasabban igénybe venni ; röviden csak annyit mondok, hogy elfogadom azon indítványt: mert meg vagyok győződve, hogy az nem azért tétetett, mintha a mostani kormány is az előbbi kormányok tétovázó, határozatlan, s az ilyen odiosus kérdések elodázására czélzó eljárást sajátította volna el ; hanem, mert rövid hivataloskodása ideje alatt, midőn annyi sok teendője, és pedig elhalaszthatlan teendője volt : nem rendelkezhetett elegendő idővel, hogy ezen botrányos és az egész Európát bejárt, és valóban szomorú következését megvizsgálhatta volna; nem lehetett annyi ideje, hogy mindazon okmányokat, a melyek erre vonatkozólag már beadattak ugy is, mint vizsgálatokat, ugy is, mint hiteles jelentéseket: beható tanulmányozás tárgyául tehette volna ; mert a ki ezeket nem tanulmányozza, mélyebben, behatólag mindazon mellékelt okmányokat meg nem vizsgálja, a melyek száma kötetekre szaporodott: nem hiheti el, hogy itt az állam egy rablóbandával állt szemközt, a melynek Rozsa Sándor volt a feje az angol Warring és orgazKÉPVH. NAPLÓ. 18-jj. XVil. KÖTET. dája: az angol-osztrák bankcsoport. Elfogadom tehát, bizván a jelenlegi ministeriam részrehajlatlanságában, munkásságában; reménylem, hogy ezen kérdést behatólag fogja tanulmányozni, és az állam terheltetése nélkül törvény és lehetőség korlátai között az fog segíteni nemcsak a szerencsétlen részvényeseken, hanem a nemzet becsületét, hitelét is rehabilitálni. Bízom a jelen kormányban, hogy ezen ügynek megvizsgálása következtében meg fogja hazudtolni az „Augsburgér Allgemeine Zeitung" azon állítását, hogy eddig a magyar kormány azért nem nyúlt erélyes eszközökhöz : mert Warring számításból az uralkodó-párt tekintélyes egyéneit vonta be a játékba ; s meg vagyok győződve arról, hogy meg fogja mutatni a kormány azt, hogy a pénz és magas állás miatt a törvény és igazság előtt nem fognak a bűnösök golyómentesek lenni. Annálfogva én, tisztelt ház, ezen indítványt elfogadom. A nemzet becsülete hitelt követel, s hangosan követeli a publico oppinio és a közerkölcsiség, hogy ebből titkot ne csináljunk; és legalább eleje vétessék annak, hogy jövendőre Magyarország a nagy vasúti consortiumok s bankárok rablásainak színhelye legyen; ne ijedjen viszsza a kormány még azon eshetőségtől sem, hogy pör után Offenhciniot fogunk; mert akkor is a világ közvéleménye nem a nemzetet, hanem a megvesztegethető bírákat fogja sújtani; s az európai cultur-népek nem fognak vádolni, hogy részesei voltunk a bűnöknek s czimborai a bűnösöknek, kiknek kielégithetlen pénzszomját nemzetek sinlik, s kiknek nyomát a tönkretett családok ezreinek átka kiséri. Simonyi Ernő : Nem akarok most érdemlegesen hozzászólani ezen jelentés tartalmához, hanem néhány rövid megjegyzést kénytelen vagyok tenni. Először is meg kell jegyeznem a jelentés czimére nézve, hogy én nem fogadom el, hogy ezen jelentés az együttes pénz- és vasúti bizottságé. Ez a volt vasúti és pénzügyi bizottságnak jelentése, nem a jelenlegieké. Ezt azért vagyok kénytelen constatálni: mert magam is a pénzügyi bizottságnak tagja vagyok ; de ezen jelentésnek szerkesztésében vagy ezen vizsgálat megfejtésében semmiképen részt nem vettem : mert a tisztelt ház egy határozata kizárta a pénzügyi bizottság ujabban beválasztott tagjait, és meghagyta azokat, a kik előbb ezen kérdéssel foglalkoztak. A mi magát a jelentést illeti, én nem lehetek egy véleményben sem az igen tisztelt előadó orral, sem Somssich Pál képviselő úrral, a kik azt kimerítőnek tekintik. Én részemről sem kielégítőnek, sem kimerítőnek nem tekinthetem. Igaz, hogy ők históriáikig előadják ámbár eléggé hiányosan azt is, de előadják az ügy állását; azután bizonyos fomomentumokra kérdéseket tesznek föl. De mi történik ? Egyetlen kérdést sem fejtenek meg világosan, hanem azt mondják; Az első kérdés: „megvolt a 36