Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-397

39T. orjzágos ülés május 21. d. u. 1875. 259 társam módositványát elfogadjam. Én a figyelmeztetést és a rendreutasitást nem kívánom különkülön fölvétetni a képviselőház tanácskozásaiban; nem kivánom, hogy a figyelmeztetésnek a szó elvonás lehessen következménye. Egy figyelmeztetés nem olyan valami és én soha egyetlenegy képviselőtől is a szó elvonás jogát önmagának az elnöknek nem adhatom. És mivel azt hiszem, hogy az előbbi házszabályok eléggé biztosítják a képviselőház tanácskozásának illő menetelét: én ezen egész §-t kihagyatni és a régibb házszabályoknak ezen esetre vonatkozó rendeletét kivánom megtartani. Nem fogadhatom el, hogy az elnök által rendre utasított képviselőnek a rendreutasitást még vitatárgyává tenni ne legyen szabad. Megismerem, hogy azon képviselő, a ki rendreutasiítatik: ne szóljon hozzá, vagy a fölött ne vitatkozzék ; hanem mert az elnököt épen olyan hibázható egyénnek tartom, mint bármelyik képviselőt, és nem tartom csalatkozhatlannak az elnököt sem: azért nem is óhajtok neki oly hatalmat adni, hogy ő elvonhassa a képviselőtől a szót, és nem óhajtom a képviselőháztól elvenni a jogot, hogy ha netalán az elnök legjobb szándékból, de mégis helytelenül utasította rendre a kéj)viselőt: akkor a képviselőház ne mondhassa ki véleményét, hogy az elnök e tekintetben a rendreutasitással nem élt jogosan. Tisztelt ház! Nem akarom fölolvasni azon esetei, melyben én voltam szerencsés Bittó István akkori elnök és képviselő urnák renclreutasitásában részesülni; hanem hivatkozom a tisztelt házra, méltóztassék a naplót elolvasni, az elnök ur oly szavakért és kifejezésért vélt rendreutasitandónak, a melyekből én beszédemben egyetlenegy szót vagy kifejezést sem használtam. Az elnök az vélte, hogy én azon szavakkal éltem, azonban a napló meggyőzhet mindenkit, hogy azon szavak beszédemben nem voltak benn. A mint ez akkor megtörtént: megtörténhetik máskor is, és akkor én nem képzelhetem, hogy az ilyen rendreutasitások tekintetében a képviselőház elveszítse jogosultságát annak kimondására, hogy az elnök tévesen cselekedett. Én tehát ezen indoknál fogva, ezen ajánlott §. ellenében a régi 134-ik §-t kérem megtartani. Csernátony Lajos ! Részemről az Irányi képviselőtársam által beadott módosításokat elfogadom. Ezen egyszerű kijelentés mellett csak arra leszek bátor pár észrevételt tenni, mit az előttem szóló mondani méltóztatott. Én azt hiszem, hogy a képviselőháznak az elnökséget több hatalommal kell fölruházni, mint a mennyivel eddig bírt, s ezen hatalomnak több nyomatékot, több tekintélyt kell adni, mint a mennyi eddig volt, következőleg én részemről a házszabályok által gondoskodnám arról, hogy az Elnök: kijelentés irányában semmiféle megjegyzés, vagy feleselés ne történjék. Minden parlamentben az Elnök: tekintély hatályosságától függ nagj'részben a parlamenti működés rendszeressége. Ennélfogva az elnök által tett kijelentések előtt minden képviselőnek pártkülönbség nélkül tisztelettel meg kell hajolnia. Elismerem, hogy az elnök ép ugy tévedhet néha, mint minden más ember: mert ember. De legyen meggyőződve a tisztelt képviselő ur, hogy ha az elnök téved, ha az elnök roszul itel is némely esetekben: akkor a ház közérzülete, a nélkül, hogy azon képviselő nyilatkoznék, — ha ismételve látható lenne az elnöknek akár részrehajlása, akár tán tévedése, — mondom a ház közérzelme ítélni fog, s ezenkívül a házon kívüli közérzelem, mely a sajtóban nyilvánul: az elnököt mindenesetre vigyázatra intendi. De a házban magában azt hiszem, mindnyájunk érdekében van az pártkülönbség nélkül, hogy az Elnök: kijelentések irányában csak megnyugvás történjék a képviselők részéről. Én Irányi képviselőtársam módosított szerkezetét azért fogadom el: mert abban benn van ez; csakhogy helyesebb fogalmazással, mint a bizottság szövegezésében. Helfy Ignácz: Ha e szakasz egyik, vagy másik alakban elfogadtatik, természetes, hogy én azon szövegben fogadnám el, melyben azt Irányi képviselőtársam ajánlotta; de megvallom, hogy magam is sokkal helyesebbnek tartanám, ha az egész szakasz kimaradna ; nem is hiszem, hogy ezzel bár mit is vesztenénk ; másrészt pedig sok inconvenientiára kikerülnénk az alkalmat. Ha én azt tudnám, hogy jövőre a vitatkozások oly csendes idylli modorban fognak folyni, mint mostanában : nem bánnám, bármit tennénk a házszabályokba. Hiszen ez esetben házszabályokra szükség nem is lenne. De emlékezzenek önök viszsza azon sok szenvedélyes liarczra, melynek szem és fültanúi voltunk, és a melyek okvetlenül jövőre is talán nem oly gyakran, — talán gyakrabban élőre senki sem tudja, — ismétlődni fognak, vagy legalább foghatnak. Ha visszaemlékezünk azon időszakra, melybon a szenvedély által fölizgatott többség gyakran elhagyta magát ragadtatni ; kérdem, ha azon időben ilyen eszköz állott volna rendelkezésére: vajon nem nyomta volna-e el egyszerűen számának súlyával a kisebbséget. Azt pedig csak nem lehet tagadni, hogy a házszabályokat mindég a kisebbség védelmére alkotja minden ház. Hiszen ezelőtt mindig ezen véleményt védelmezte Csernátony képviselőtársam is. Csernátony Lajos: Én most is azt védelmezem. Helfy Ignácz: Igaz, hogy ő most a többséghez tartozik; de lehetséges, hogy rövidebb vagy hosszabb idő múlva megint kisebbségben lesz. így tehát én sem védem ezen §. kihagyását talán 33*