Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-382

s május 5. 1875. lö 382. országos üli Hiány tudja, hogy ez nagy mértékben igy van; mert különben reményleném, hogy a kormány ügyekeznék ezen állapotnak minél előbb véget vetni: mert ez sem a politikai morált, sem a politikai művelődést terjesztem alig fogja. Az igen tisztelt belügyminister ur az ő hall­gatását indokolandó, szerintem nem igen szerencsé­sen hivatkozott Angliának példájára. Ő többek közt azt mondja: „Angliában nem fog kormányt látni, mely annyi nevezetes pontra és teendőkre nyilatkozott volna, annyit, a mennyit ez a kormány első föllé­pése alkalmával nyilatkozott; egy-két nagyfontos­ságú kérdés ott az: a mi ott a választásoknál az alapot képezi." Azt hiszem, hogy tökéletesen igaza van a bel­ügyminister urnák abban, hogy a kormány ott annyit nem nyilatkoztat ki; de csak hogy ott a kormány a választások előtt mégis mindazon fontos — nem részletes és mindennapi, — de fontos kér­désre nézve nyilatkozik, melyekről tudja, hogy a jövő sessionak tárgyát fogják képezni. Ott e kér­dés náluk sok. Ha tehát mi Angliának példáját akarjuk utánozni; nem azt kell mondani: „Ők csak két tárgyat hoznak föl: ennélfogva mi is csak ket­tőt fogunk fölhozni" ; hanem azt kell mondani: „ ők azokat hozzák fö, a mikről tudják, hogy a jövő ülésszak tanácskozásának tárgyait fogják képezni: tehát a mi kötelességünk is a választás előtt nyi­latkozni azokról, a mikről tudjuk, hogy a jövő ülésszak tárgyait fogják képezni." (Tetszés a szélső jobb oldalon.) És ugyan kérem a tisztelt házat, méltóztassék csak azon pontokat még egyszer ke­gyesen átgondolni. Az egyik szól a ministerek számának apasztásáról. Hát a tisztelt kormány erről a jövő három év alatt nem fog beszélni ? A másik a közigazgatás reformját illeti. Hát erről három év alatt nem fogunk hallani semmit ? A vám­szerződés ? A bank ? Hisz ezeknek elő kell kerülniük. Az uzsora bajainak orvoslását vagy akarjuk, vagy nem; de ha akarjuk: ezt három évig halogatni csak nem fogjuk! A véderőről szóló törvénynek átvizs­gálása és ez alkalommal való megváltoztatása ok­vetetlenül szőnyegre kerül. Szóval, mindazok, mik azon pontokban megemíittetnek: a jövő törvény­hozási cyclusba beleesnek. És azt hiszem, hogy a tisztelt belügyminister ur abból, a mi e részben Angliában szokásos, nem helyesen vonta ki a kö­vetkezést. Megmondják Angliában, a mi a törvény­hozás jövő ülésszaka elé kerül; mondják meg itt is s ez mindenesetre hasznára lesz az országnak. Kérem a tisztelt kormányt és különösen a tisztelt belügyminister urat személyesen egy más okból is újra, hogy engedje magát capacitáltatni. Midőn január 29-én Sennyey Pál báró azt mondta, hogy a pártokat elvi alapokon óhajtja szervezve látni: az egész háznak hangos helyeslése követte e szavakat, és a belügyminister ezen általa is helyeselt óhajnak, szóval, és közvetlenül reá szin­tén kifejezést adott. „Qui vult habere finem, debet velle média." Azt mondani, hogy mi Magyaror­szágot meg akarjuk menteni, és beszélni oly átalá­nosságokban, a melyeket aláir mindenki, s válasz­tani oly nevet, mely igen tiszteletreméltó, de ma­gában még szabatosan nem ir körül semmit: igy a czélt elérni nem fogjuk. Egyedüli eszköz e czélra az: hogy akkor, ha komolyan komoly kérdések fölvétetnek, azokra mindegyikünk őszinte választ ad. Én az igen tisztelt belügyministert biztosit­hatom arról, hogy mi, a mennyiben ezen czél el­érésére az eszmék tisztázására segédkezetnyujthatunk: részünkről folytatni fogjuk ebbeli kötelességünk megtevését és folytatni e czélból azon utazásokat is, a melyekről szives volt a tisztelt belügyminister ur tegnap megemlékezni. Föl kell olvasnom a tisztelt belügyminister urnák erre vonatkozólag mondott szavait, mert még egy kis helyreigazításnak is van szüksége. „Nekem — igy szólott -— tudomásom van arról, hogy a ház mindkét szélső oldaláról utaztak, hogy meg­akadályozzák a bizalom nyilvánítását; de arról, hogy a kormány-párt emberei tették volna ezt: ne­kem tudomásom nincs." A belügyminister ur tévedt. Nekem van tudomásom a hírlapokból, hogy Kolozs­várott a fusiónál jelen volt egy igen tisztelt állam­titkár ur; jelen volt a túloldalnak egy igen tisztelt tagja, a ki közel rokona a belügyminister urnák, (Élénk derültség) szóval a kormány-pártnak igen sok tagja, sok hivatalnoka ugyanezen érdekben utaztak, s ebben magában én valami hibáztatni valót nem látok. Különben tudomásom van a lapok­ból és saját látásomból arról is, hogy a kormány tag­jai ha nem is utazgatnak sokat, mert hisz erre nincs idejök: utaztatnak másokat ide, (Fölldáltások a hal középen: Kiket?) utaztatják ide a főispánokat, Meglehet, hogy a tisztelt belügyminister ur szigo­rúan megtiltotta a főispánoknak, hogy a bizalom nyilvánításának előidézésébe be ne avatkozzanak; de méltóztassanak csak elolvasni a hírlapokat: a tisz­telt főispán urak nem fogadnak szót. (Élénk de­rültség.) Különben én, leszámítva ezen főispáni utazga­tásokat, melyek az eszmék fölvilágositásának és a politikai művelődés terjesztésének szempontjából talán nem épen szükségesek, abban, hogy a pártok független tagjai utazgatnak: hibát nem látok. És ezért nyíltan bevallom, hogy én igenis utaztam, és hogy fogok is utazni választóimhoz, megyémbe és itt is, valamint bárhol másutt az országban, a hol alkalmam nyilik rá: őszintén el fogom mondani néze­teimet a helyzetről.

Next

/
Thumbnails
Contents