Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-396

396. országos ülés május 21. d. e, 18Í5. S51 napirendre kitűzött tárgy fölött már annyira haladt, hogy ez be volna fejezhető már délben vagy pedig 11 órakor: akkor más tárgy nem lévén napirendre tűzve, azt mondja a ház elnöke: az ülésnek napirendje ki van meritve, tehát az ülést bezárom; de miután be volt jelentve az interpellatio : akkor önmagától következik, hogy erre kerül a sor, és éu megvallom, semmi rationalis okot arra, hogy akkor ne jöjjön rögtön az interpellatio, nem vagyok képes látni, s igen természetesnek nemcsak, de valódi idökimélésnek tartom azt, hogy akkor ne oszoljék szét a ház, és jöjjön össze 2 órával vagy V

2 órával később, hanem vegye föl az interpellatiot, mikor már több munkája nincs, Én. mondom, ezt így értelmeztem a házszabályi bizottságban is, s így értelmezem ma is. Majoros István: Tisztelt ház! Valóban ideje már egyszer, hogy csizió-fcle alapszabályainkban némi változás tétessék. Az itt előterjesztett bizottsági véleménynyel egyetértek a négy első bekezdésre nézve, azonban az ötödik bekezdéshez egy módosítást kívánok benyújtani. Ez pedig a határidőre vonatkozik, hogy mikor tartozik a minister az interpellatiora válaszolni. Szerintem ekkoráig a kormánynál legkevésbé sem volt lelkiismeretes dolog egyes mterpellatiokra csak hónapok múlva válaszolni, és lettek legyen bár azok a legfontosabbak és a legsürgősebbek, azok csaknem agyonhallgattattak. Tudom, hogy azon jegyzékekben is, melyeket a képviselőház határozata szerint az elnök időről-időre beterjeszteni tartozik: vannak még az 1872. évről is interpellatiók, melyekre válasz mindeddig nem adatott. így volt ez a múlt ülésszak alatt is. Kérek csendet elnök ur. mert nem birok lármázni! (Halljuk!) Ugy hiszem, hogy a képviselő mandátumával sommiképen sem egyeztethető össze az, hogy annak a ministerhez intézett interpellatioja agyonhallgaítassék. Ha már a ministeri felelősség megvan, miben rejlik az, ha nem abban, hogy a képviselő interpellatiójával, melylyel valami közigazgatási bajt földerít, orvoslást is eredményezzen. Ez volna az intcrpellatio föladata. Már most, hogy a minister az ilyen kérdésekre soha ne válaszoljon, ugy, mint a mai napon is tiz hónapos interpellatiora adott választ a pénzügyminister ur: azt hiszem, hogy ez tovább nem tűrhető, s ezt szabályozni kell. Magam is tapasztaltain, hogy a ma egy hete beadott interpellatiora azonnal válaszolt a belügyminister ur, és pedig mindjárt szombaton: az igaz; de válaszolt vagy hiányos infonnatio, vagy rövid távirati tudósítás alapján. Az sem kívánatos, uraim, mert az ilyen félszeg értesítések tévútra vezetik a minister urat; így járt a tisztelt belügyminister ur is. Ő nekem ugyanis felelt olyan dolgokra, a miket én nem is kérdeztem, és csak az ünnepek után küldött ki egy királyi biztost, hogy ez a dolognak mibenlétéről győződjék meg. A tisztelt ház határozzon azért bizonyos határnapokat azon interpellatiók megadására, melyek a szorosan vett Magyarországot illetik; más határnapokat azokra, melyek a társországokat illetik, és ismét mások azokra, melyek a külföldre vonatkoznak. Módositványt adok be tehát a 135. §-hoz, hogy annak ötödik bekezdése igy módosíttassák. Huszár Imre jegyző (olvassa Majoros István módositványát.) „A 135. §. ötödik bekezdésénél a „minister" szó után teendő: „ha az interpcllatio tárgya a szorosan vett Magyarországot illeti 8, a társországokat érdeklőt 14, és ha a külföldre vonatkoznék, legkésőbb 30 napok alatt válaszolni köteles, mely határidők indokolatlan mulasztása esetében, — a tárgy fontosságához képest, — vád alá helyezhető. Simonyi Ernő: Tisztelt képviselőház! Hogy mennyire nem kielégítő a bizottság által beterjesztett szöveg: mutatja az, hogy a három első fölszólaló háromfélekép értelmezte. Helfy képviselő ur azt hitte, hogy a napirend után, a belügyminister ur azt hiszi, hogy a ház időről-időre meghatározza napirend előtt vagy után, mely órában lesz az; Csernátony képviselő ur pedig azt hiszi, hogy ha a napirend ki van meritve: bármi legyen is az idő, hogy akkor lehessen az interpellatiókat beadni. íme, már ezen körülmény maga, hogy a három első fölszólaló háromféleképcn magyarázta: nézetem szerint, elegendő ok arra, hogy ily alakban a szöveget a tisztelt ház nem fogadhatja el. Hogy mi legyen a módosítás arra nézve, azt addig, míg az interpellatio joga érintetlenül hagyatik: részemről uagyfontosságunak nem tartom. Azt tudom, legalább az én tapasztalatom azt mondja, hogy minden parlamentben az interpellatiók a napirendre kitűzött tanácskozás megkezdése előtt szoktak megtétetni. Ez azért van, mert, a ki interpellálni akar, az eljő, a ki csak a vitában akar résztvenni,, meglehet elkésik, valamivel később jő, és azon idő alatt, míg a ház megtelik, — tapasztalásból tudjuk, mikor az elnök a gyűlést megnyitja, igen sokszor nagyon kevés tag van jelen, lassanként azután bejönnek, — ezen idő. míg bejönnek: igen czclszerüen kitölthető épen az ily interpellatiőkkal, indítványok és kérvények benyújtásával, a mint kitöltetik "most is. Különben arra nézve, hogy a képviselő több órát áldozzon: nekem egyátalában nincs kifogásom. Én, megvallom, azt óhajtanám, hogy ugy az országgyűlésen, mint a közhivatalokban naponkint hat óra legyen a munkaidő; annálfogva kívánnám, hogy a képviselőház ülésezzen 9 — 3-ig, vagy 10—4-ig. Midőn a napnak egynegyedrészét fordítjuk munkára: azt nem lehet soknak mondani. 32*