Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-396

396. országos ülés május 21. ti. e. 1875. 243 volt a községben és a községháza körül volt véve népcsoportoktól; a szolgabíró több ízben ismételve megkísértette a fölvilágosítást: ők azonban szóvivőik fölszőlitására mindannyiszor kijelentették fenyegetve, hogy ők nem mennek el, és hogy készek betörni a községházát s az elöljáróságot onnan kihányni. Ekkor a szolgabíró minden közelében lévő rendőri közeget összerendelt, mindössze 5 — 6 volt kapható, s a községháza irodájának bejáratát ezek által védette; de egyszersmind intézkedett az iránt is, hogy Titelből katonaság kéressék. így tartott ez — a községháza ostromállapotban lévén, — egész esti 9 —10 óra közti ideig, mikor végre a néptömeg eloszlott; a bíróság pedig az addig történteket jegyzőkönyvbe vezette. Huszadikán a szolgabíró újra fölszólította az illetőket, hogy hagyjanak föl czélzataikkal; ha az elöljáróság ellen panaszaik vannak: adják be azokat írásban, vagy küldöttség utján ; ő azokat kötelességszerüleg meg fogja vizsgálni, azután határozni fog a közigazgatási panaszok fölött, fönhagyván a törvény értelmében az illetők számára a fölebbezést ezen elsőfokú Ítélettől. Azonban a felelet arra is ez volt, hogy nincs szükségök semmi egyébre, sőt be is adatott 126 név aláírásával egy állítólagos panaszlevél, mely birtokomban is van; de a mely nem egyes panaszokat adott elő, hanem csak Írásban ismételte a szóval kifejezett kivánatokat és végre kijelentették, hogy ha nem segítenek a bajon : ők csütörtökön, 22-én magok fognak magoknak igazságot szolgáltatni, és, — mint egyik szóvivőjök monda, — akkor azután Austriának is vége lesz. (Derültség.) Később azonban egyesek mégis hoztak elő némely panaszokat az elöljáróság ellen s azontúl még ugyanazon nap 20-án 8 órakor este a katonaság is megérkezvén: a csoportosulások lassanként megszűntek. A szolgabíró megtette az intézkedéseket, hogy a körébe tartozó vizsgálatokat megejthesse. A törvényszéknek, illető ott jelen lévő bírája pedig megállapította a tényálladékot, hogy a jelenlévők közül négyen a lázadás és lázítás alapos gyanúja alatt állanak. Ezen négy egyén vizsgálati fogságra vettetett, és •— de már nem a szolgabíró, hanem — a rendes bíró által Pancsovára átszállittatott és minden az ügyre vonatkozó iratok az illető királyi ügyésznek átadattak. Ez a dolog rövid tényálladéka, melyhez csak azt vagyok bátor hozzátenni, hogy sem a szolgabíró által elintézett panaszokra nem érkezett hozzám eddig fölebbezés; sem a katonaság tartása ellen a község részéről nem adatott be panasz. Már most, tisztelt ház, nem hiszem, hogy a tényálladék elmondása után, hosszasan kelljen indokolnom, hogy itt semmi ok siucs arra, hogy azt gyaníthassuk, hogy a szolgabíró hanyagsága okozta ezen bajt, s mintha planc talán felsőbb — nem tudom miféle — hatósággal való összejátszás forogna itt fön. Megtörtént az első lépés 18-án, a szolgabíró megpróbálta 19-én békeségesen elintézni a dolgot, az illetőket a törvény iránti tiszteletre figyelmeztetvén. Fájdalom, hogy ezen figyelmeztetés sikertelen maradt, és akkor igen helyesen intézkedett, hogy a közbiztonság nagyobb mérvben meg ne zavartathassák ; az egész lázadási ügynek vizsgálatát pedig ruházta arra, a kit ez jogszerüleg illet: a rendes biróra és az iratokat harmadnapra át is szolgáltatta a királyi ügyészségnek. . Itt én tehát nem hibát, nem mulasztást; hanem pontos és gyors eljárást látok. (Élénk helyeslés.) A mi a többi kérdéseket illeti, — ezekre nézve mondom, miután a szolgabíró eljárását így Ítélem meg,— semmi vizsgálatnak szükségét egyátalában nem látom, mert a vizsgálati iratok, — nemcsak a szolgabiróéi, hanem a bíróságéi — is kiderítik, hogy az eljárás tökéletesen helyesen és törvényesen történt. A mi a többi kérdéseket illeti, az igazságügyministerhez intézett első kérdésre is, melyben az mondatik: „szabad-e egy bírósági személynek valamely közigazgatási orgánum az iránti fölhívásának, hogy egy netalán történhető tény fölvételére magát fölhasználtassa: engedelmeskedni?" a tényálladékban megvan a felelet; mert 18-án történt az első helytelen föllépés, az első csoportosulás, a községházának első megtámadása és 19-én történt az, a mi már valóban nem mutat valami igen higgadt törvényszerű eljárásra, hogy tömegesen a szomszéd községbe mennek, nem fogadják el a capacitatiót, követelik a szolgabirőtól erőszakosan, hogy ne a törvény; de az ő tetszésök szerint járjon el, és a bíróság csakis ezen tények után lett a beavatkozásra, illetőleg a vizsgálat megtételére fölhiva, és így, midőn egyes embernek ilynemű föladása folytán kötelessége a bírónak a vizsgálatot megtenni: azt tartom, meg inkább kötelessége, mikor egy közigazgatási tisztviselő ez iránt hivatalosan megkeresi. (Élénk helyeslés.) És még talán lehetne kifogást tenni, ha e helyett a közigazgatási tisztviselő önmaga hajtotta volna végre a vizsgálatot; de bizonyára semmi esetre sem lehet kifogást tenni: midőn kellő óvatossággal még magát ezen vizsgálat megtételét is a törvényes bíróságra bízta. (Helyeslés.) A tisztelt képviselő urnák második kérdése az igazságügyminister úrhoz az: hogy akar-e intézkedni ezen ülésszak alatt az iránt, hogy a katonai büntetőtörvények a határőrvidéken megszüntessenek. Azt gondolom, tisztelt ház, hogy azt, hogy ezen ülésszak alatt ez iránt javaslat tétessék: komolyan maga a képviselő ur sem várja; (Derültség.) de biztosithatom, hogy a tisztelt igazságügyminister nemcsak hogy foglalkozik a büntetőtörvénykönyv és a bűnvádi eljárás elkészítésével; hanem elhatározott 31*