Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.
Ülésnapok - 1872-396
236 398. országos ülés májút* 21. d. e. 1875. télre ki nem rendelhetők." Ott csakis sz. István király, mint a királyság alapítójának ünnepe jelöltetik ki s az sem mint egyházi szertartás. Tisztelt ház! Miután épen ezen idézett törvényből kiviláglik az, hogy ez szintén fönálló törvény megsértése; miután továbbá ezen részben Magyarországban ez idő szerint uralkodó vallásról szólni nem lehet, következőleg ha a honvédszabályzatban ily czikk beiktattatik , kapcsolatban a közös hadseregre vonatkozó czikkel: ez mindenesetre nemcsak az illetőnek lelkiismereti szabadságát korlátozza; de azonkhül előre láthatólag oly fegyelmi büntetésnek lehet kitéve, melyet a magyar országgyűlés közönbösen el nem nézhet. Miután ezekből kiviláglik az, hogy a tisztelt minister ur az épen általam jelzett és már életbe is léptetett honvédségi szolgálati szabályzatot, ellentétben az ország fönálló alaptörvényeivel, melyek mindenesetre az alkotmány egyik lényeges részét képezik, mindaddig, míg más törvény által meg nem változtatnak, nemcsak tanácsával, de rendes befolyásával igyekezett mintegy rendelet erejével fölruháztatni és életbe léptetni: már ezen okok elegendők arra, hogy sajnálatomat fejezzem ki a fölött, hogy a tisztelt minister ur csak 10 hónap után méltóztatik ezen fontos ügyben interpellatiomra feleletet adni; holott ha előbb felelt volna : akkor t. i. midőn még nem dolgoztatott át, talán itt a házban lévő hangulat és a ház irányadását, különösen az általam jelzett organicus törvények figyelembe vételét nem kerülte volna el. Ugyanazért fájdalommal bár, de azt kell kijelentenem, hogy a minister ur ezen minden alkotmányos érzéket nélkülöző és a királyt ily utou alkotmánysértésre tanácsié eljárását ezen szabályzat kibocsátásában nem helyeselve, tudomásul nem veszem. {Helyeslés a szélső hal oldalon.) Elnök: Fölteszem a kérdést. Tudomásul veszi-e a ház a honvédelmi minister urnák Lázár Ádám interpellatiojára adott válaszát: igén vagy nem? (Igen! Nem!) A kik tudomásul veszik, méltóztassanak fölállni. (Megtörténik.) A többség tudomásul veszi. A pénzügyminister ur is kivan egy interpellatiora válaszolni. Széll Kálmán pénzügyminister : Tisztelt ház! Engedje meg a tisztelt ház, hogy én is egy pár hozzám intézett interpellatiora megadjam a választ. (Halljuk l) Madarász József tisztelt képviselő ur interpellatiot intézett hozzám márczius 5-én az iránt, hogy van-e tudomásom arról, hogy Csongrád megyében Szentes városában gyakran fordult elő azon eset, miként szükségelt bélyegjegyek sem kereskedőknél, sem az adóhivatalnál nem kaphatók, a minthogy jelesen február hó 16-kától 21-ig azokat az adóhivatalnál sem lehetett kapni; másodszor gyakran fordul elő az, hogy az adóhivatali végrehajtók leletezések következtében a polgárokra kimért büntetési összegeket, végrehajtás utján is előbb beszedik, mielőtt a péuzügyigazgatóság az ily sokszor igazságtalanul kirótt büntetések ellen intézett folyamodásokra nézve határozott volna. Hajlandó-e a minister ur ezek felől tudomást szerezni és intézkedni, hogy a polgárok, ha máibélyegeket kénytelenek használni: azokat mindenkor meg is szerezhessék; ugy az iránt is, hogy a törvény által engedett orvoslatok az adóhivatalok végrehajtói által is tiszteletben tartassanak. Ezekre nézve van szerencsém jelenteni, hogy a ministerium az időközben a pénzügyőrségek részéről a bélyeg-árudáknál teljesített időnkénti vizsgálatok által gondoskodik, hogy a közönség bélyegekben hiányt ne szenvedjen. így Szentesen is a pénzügyőrség részéről az ott lévő öt bélyegárudánál történtek ép azon napokban február 12., 19. és 21-én ily vizsgálatok és kisült, hogy három bélyegáruda közül kettőnél nagy számú, egynél ugyan csekélyebb számú, de a folyó szükséglethez képest, mégis elégséges számú bélyeg találtatott Ugy látszik, nem is ez sajátlag azou ok, mely az interpellatiora alkalmat adott; hanem az, hogy az illető adóhivatalnál azon napokban nem volt bélyeg kapható; mert mondom, a mi a bélyeg árudákat illeti: az általam teljesítetett vizsgálat eredménye azt mutatja, hogy azon napokban azon készlet, mennyi Szentesen körülbelül el szokott fogyni, meg volt a bélyeg-ái udáknál. Az adóhivatalnál, igaz, megtörtént véletlen eset következtében, hogy azon napokban bélyeget nem adhattak el. A Wertheim szekrény kulcsa tudniillik véletlenül magába a szekrénybe tétetvén be, azt lakatossal kellett kinyittatni, és addig bélyeg nem volt kapható. Ez 4—5 napot vett igénybe. Egyébiránt a mi megtörtént, az véletlen eset, mely megtörténhetik és nagyon természetes, hogy azért az illető tisztviselőt nem lehet elítélni. De ez sem okozott valami nagy hiányt a közönségnél bélyegekben, mert az adóhivatal csak 5 frton fölüli bélyegeket szokott eladni, és a bélyegárudákban kapható volt bélyeg és az 5 frton fölüli bélyegeket kisebbek összerakása által lehetett pótolni. Egyébiránt intézkedtem az iránt, hogy megtartassanak az ez iránti szabályok, melyek rendelik, hogy az illető közegnek hanyagsága és mulasztása esetében azok anyagilag is felelősek a bélyeg hiányából a félre háramló károkért. Egyébiránt megtörténik, igaz, némelykor, hogy a bélyegárudákban a bélyegkészlet nem hever nagy mennyiségben, mert az illető árus azokat természetesen a folyó fogyasztáshoz képest szerzi be, mintán a pénzt, a melyet a kiszolgáltatandó bélyeg fejében ki kell
