Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-382

16 382. országos ülés május 5. 187;>. hogy van Magyarországon ember, hogy van a ki­rálytól le a koldusig lélek: a ki ezt alá nem irja. Eszme igaz, hogy akarjuk az országot megtartani a jövendőnek. De már abban mégis tévőd a bel­ügyminister ur, ha azt hiszi, hogy csak ez eszme főesznie ; a többi azután pedig részlet; sajátságos fogalom ez részletre nézve. (Derültség a szélső jobb oldalon.) És tisztelt ház, ha még a fusionalis álla­potokat parlamentalis csaták előzték volna meg a házban, melyeknek eredménye lenne az, a mi történt: akkor ott kereshetne támpontot a búvár, a, ki önök szándékai után búvárkodik. Azt a mit Szontagh Pál tisztelt képviselőtársam, mint a pártnak jellegét emiitett föl, tudniillik a nem­zet politikáját : ezt, szintén nem Sebet irányadónak tekinteni. Egy bizonyos pontig, bizonyos méltányos inertékig ez megint olyan politika, melyet tudtom­mal a háznak minden tagja, — reményiem alig kivé­tellel — aláír, aláir az egész ország, A kivitelben lehet eltérés, hogy épen azon mód-e a legjobb, a melyre Szontagh tisztelt képviselőtársam hivat­kozott,, s a melyet a belíigyminister nr szeret néha követni suaviter in re — a törvényben — és fortiter in modo, hogy ha némelykor egy apró ki­sebbségnek képviselője olyat mond, a miről min­denki bizonyos, hogy 400 képviselő tapsai között vissza fog utasíttatni. Ezen mód czélszerüsége iránt mondom, hogy mindnyájan egy értelemben lennénk-e: az kérdés; de hogy nagyban és egészben mindenki aláírja azt, a, mit Szontagh nemzeti politikának nevez és bizonyos is : igy szintén nem nyújt világot a tisztelt kormány szádékaira. És azért az én aggo­dalmaim nincsenek eloszlatva tisztelt ház és azért ina, mint a minap szükségesnek tartottam, szüksé­gesnek tartom most is részemről és ismételve kérem a tisztelt kormányt, hogy töltse be azon hézagot, a melyre báró Sennyey Pál tisztelt képviselőtársam figyelmeztette. Báró Sennyey Pál tisztelt képviselőtársam meg is nevezte ezen hézagot, emiitett föl pontokat. Igaz, hogy mi ezen pontok kettejére márt a kért választ a kormánytol megkaptuk és én szívesen köszöne­temet nyilvánítom ezért a tisztelt belíigyminister urnák. Mi tudjuk tegnap óta positive, mert csak tegnap óta tudjuk, hogy a kormány, mert hiszen a minister ur kétségkívül az egész kormány nevében beszélt, hogy a kormány a képviselői mandátumot öt évre nem kívánja fölemelni. Továbbá hogy a kormány a képviselők számát leszállítani nem akarja: és ez igen érdekes. De engedelmet kérek, épen azon mód következtében, melyben a tisztelt belíigy­minister ur nekünk ezen feleletet adta: az aggodalom az iránt, hogy miért nem felel a többi dolgokra is, bennem tápot nyert. A tisztelt belíigyminister igy szólt: „Arra nézve hogy mit akarunk az országgyűléssel, megkapta a tisztelt képviselő ur ma Apponyi képviselő ur be­széde közben a választ a ház ezen oldalairól. Meg is mondtuk most, megmondtuk megelőzőleg régen, hogy mi az öt évi országgyűlési eyclust és a kép­viselők számának leszállítását nem akarjuk. Ezt tehát kár volt kérdezni; mert az országban miiiden gyermek tudja rá a feleletet". Én nem tudom, hogy mit tudnak a gyermekek az országban; (Derültség.) de annyit tudok, hogy a fölnőttek ezt Budapesten nem igy tudják. (Derültség.) Azt tudom régen, abban igaza van a tisztelt belíigyminister urnák, hogy a háznak azon igen tisztelt oldala (A bal oldalra mutatva.) e két pontot már régen nem akarja; de ha emlékezetem nem csal; gróf Lónyay ministeriuma alatt azon bizonyos agyonbeszélési napokban készen volt a törvényja­vaslat és az akkori minister urak által alá volt irva, tán be is terjesztetett — a stádiumra nem emlékszem, — és csak azért maradt el tárgyalása, a mi miatt akkor elmaradt egyátalában minden. A belíigyminister ur tehát nem festette egészen he­lyesen a multat; mert csak föl nem tehetem róla, hogy ő azon helyről per „mi" beszélve, a háznak túlsó oldalát, nem pedig a kormányt értette. Érte­sültünk a válasz ezen módja által arról, hogy a kormánynak azon tagjai, a, kik előbb az egyik pontban nézetüket kimondották: ezen nézetöket később elejtették, s mert alig tehető föl, hogy a kormány ily fontos kérdésben, mint a parlamenti reform kérdése: határozottan nyilatkoznék a nélkül, hogy ismerné a párt hangulatát; — értesültünk a felől, hogy a háznak azon tisztelt oldala, (A jobb oldalra mutatva.) előbbi nézeteit elejtette, és hogy tehát ez esetben tisztelt ház azon erkölcsi önmeg­tagadás erényét, melyet báró Sennyey Pál tisztelt képviselőtársam sokszor magasabb erényeknek ne­vezett, mint a merev következetességét : ez eset­ben a ház azon tisztelt oldala gyakorolta. Ez ellen nincs semmi kifogásom. A transactio, a fusio természetéből folyik, hogy hol az egyik, hol a másik alkatrésze az ujon ala­kult pártnak enged előbbi nézetéből. De igenis föl­kelti méltán — kíváncsiság, tán frivol szó — óhaj­tásomat tudni, hogy az államélet fontos ágazataival szemben, melyik része az uj pártnak gyakorolta ezen erkölcsi önmegtagadás erényét: mindig az egyik része-e. vagy fölváltva? (Fölkiáltások a kö­zépen : Fölváltva!) Nem közömbös dolog az országra nézve ezt tudni ; mert csak a vak nem látta a le­folyt 8 éven át a különböző politikai irányt a ház ezen két oldala közt. Mondom ez is egyik oka annak: miért tartom én a báró Sennyey Pál tisztelt kép­viselőtársam által már januárban emiitett és tegnap­előtt újra fölhozott kérdésekre a választ a kormány részéről fontosnak, szükségesnek, kívánatosnak.

Next

/
Thumbnails
Contents