Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-395

226 895. országos ülés május 20. 1S"5. meghallgatja, és ismét az adatokat, csakis ha szükségét látja, terjesztetheti elő. Én azt hiszem, hogy egyetlenegy összeférhetlenségi bizottság sem fog a nélkül intézkedhetni, hogy meg ne hallgassa az illető képviselőt, és hogy az adatokat elő ne terjesztesse. Tehát én nem határozatlan utasítást kívánok a bizottság részére; hanem azt óhajtom, hogy világosan kimondassák, hogy mi lesz a kötelessége; minthogy a kihallgatás és az adatok megbirálása az ítélethozatalra nélkiilözhetlen, e szakasz első bekezdését következőképen kívánnám szerkesztetni: 12 5. szakasz. A bizottság meghallgatja a képviselőt, a ki ellen összeférhetlenségi bejelentés tétetett, valamint a bejelentőt is ; maga elé terjeszteti az adatokat, melyek a kérdés megvilágítására szolgálhatnak. A 2-ik bekezdés marad. Huszár Imre: Tisztelt ház! Én azt hiszem, hogy itt egyátalában valami sajtóidba fordul elő, minthogy az első bekezdésben az mondatik, hogy a bizottság belátása szerint meghallgathatja a képviselőt, tehát permissive intézkedik, és tovább az van mondva: meghallgatja a bejelentőt, tehát paranesolólag intézkedik; ellenben a 2-ik bekezdés azt mondja, hogy akár a bejelentett képviselő, akár a bejelentő, vagy mindketten meghallgattatásukat írásban vagy szóval kívánják: ez tőlük meg nem tagadható. Hiszen, ha a bizottságnak meg kell a bejelentőt hallgatni: akkor nem szükséges sem szóval, sem írásban kívánnia, hogy meghallgattassák, minthogy a házszabály maga is azt rendeli. Mivel azonban azon körülménynek, melyet Madarász képviselő ur fölhozott, hogy mindenesetre meghallgattassák azon képviselő is, ki ellen a jelentés történt, a 2-ik bekezdésben tökéletesen elég tétetik az által, hogy csak az illető képviselő kifejezett kívánságától függ, és a meghallgatásnak meg kell történni: ennélfogva e módosítást mellőzhetőnek tartom. Azonban azt mindenesetre szükségesnek tartanám, hogy itt ezen nemcsak látszólagos ; de valóságos ellenmondás kiegyenlítessék. Királyi Pál előadó: A kiegyenlítés mindenesetre egy „hat" szóból áll, melyet a nyomdában hagytak ki. Hanem az más, a mit Madarász képviselő ur mond, mert itt permissive van fölvéve, hogy a bizottság meghallgathatja és előterjesztetheti az adatokat. A bizottság permissive fölvenni azért tartotta jobbnak, mert lehetnek oly esetek, midőn nem lesz mit előterjeszteni, és nem lesz ok, miért az illető képviselőt meghallgatni. Egyátalában a bizottságnak saját belátására akartuk bizni, hogy mily esetek azok, melyekben meg kell hallgatni a képviselőt, és mikor kell neki előterjesztetnie egyes adatokat, hogy a kérdés megvilágittassék, s épen ezért jobbnak tartottuk permissive szövegezni a szakaszt. Csanády Sándor: Tisztelt ház! Ha a határozott kitételt fogadjuk el, hogy a bizottságnak kötelessége meghallgatni a képviselőt: akkor azon meggyőződésben vagyok, hogy a 125. szakasz első bekezdésében ki kell hagyni ezen pár szót: „belátása szerint", mert ez tökéletesen ellentétes a határozott kijelentéssel. Simonyi Ernő : Az előadó ur azt mondotta, hogy ezen bizottság is bíróság. Már, tisztelt, ház! minden bíráskodásnak természetes alapja az, hogy „audiatur et altéra pars". Oly biróság, mely e nélkül mond ítéletet: tudtomra a világon még eddig nem létezik. Hogy tehát ez a bizottság is a felek meghallgatása nélkül mondjon Ítéletet: az, nézetem szerint, teljes lehetetlenség. Ha meghallgatja az egyiket : meg kell hallgatni a másikat is. Ha meghallgatja azt, ki benyújtotta a panaszt, s a ki ellen a panasz beadatott, azt nem hallgatná meg, hogy a panaszra felelhessen: ez minden bíráskodás természete ellen lenne. Én nem tudom, mi czél érhető el ez által, hogy az egyikre nézve permissive, a másikra nézve pedig kötelezőleg mondassák ki a meghallgatás. Királyi Pál előadó ! Mindkettőre nézve permissive. Simonyi Ernő : A bejelentőre nézve nem permissiv, mert ez beadja a feljelentést; most tehát következik az audiatur et altéra pars. Somssich Pál: Tisztelt ház! Én tisztelt barátom aggodalmának helyét nem látom, mert a mi kételyt az első bekezdés támaszthat: azt a második bekezdés megszünteti egészen. De lehet oly eset, hogy egy képviselőt kineveznek hivatalnoknak, s mégis képviselő marad; vagy be akar jönni a házba, mint képviselő; hiszen ezt nem kell meghallgatni, hanem egyszerűen kimondani, hogy nem lehet képviselő. Ha pedig az illető kívánja, hogy kihallgattassék: akkor ezt a bizottság meg nem tagadhatja, tehát akkor megvan az audiatur et altéra pars. Kovách László: Az előttem szólott képviselő ur annak egy részét, a mit mondani kívántam már, előadta, s igy ahhoz nem szólok; de a 2-ik bekezdésben, ha jól fogom föl a dolgot, egy értelemzavaró hiba van. Ugyanis az, hogy a meghallgattatásukat írásban, vagy szóval kívánják : az én fölfogásom szerint, vonatkozhatik arra, hogy Írásban vagy szóval kérheti a meghallgatást; vagy vonatkozhatik arra, — a mi különben helyesebb is — hogy ha előadást akar tartani, azt megteheti akár írásban, akár szóban. Kérem azért a tisztelt házat, méltóztassék a következő szövegezést elfogadni. (Olvassa:) „Ha akár a bejelentett képviselő, akár a bejelentő; vagy mindketten meghallgattatásukat ki-