Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-395

224 395. országos ülc §-nak 2. és 3. bekezdése hagyassák ki. Én nem látok valóban semmi garantiát abban, ha a ház tagjai itt a terem közepén megesküsznek. (Mozgás.) Én azon régi mondással tartok, hogy elfogadom mindenkinek szavát, és elfogadom az esküt: mert a ki meg nem tartja az egyiket, az bizonyosan meg fogja szegni a másikat is. Azért, tisztelt ház, vagy fog azon bizottság ugy eljárni, hogy a közvélemény meg lesz nyugtatva és meg lesz elégedve eljárásával; vagy nem fog ugy eljárni. Ha ugy fog eljárni: akkor nincs szükség az esküre; ha nem fog ugy eljárni : méltóztassanak elhinni, hogy a közerkölcsiséget nem emeli az, hogy oly eljárás követtetik eskületétel mellett, melylyel a közvélemény nincs megelégedve s melyet nem is fog magáévá tenni. Azt hiszem, hogy a dolog semmit sem veszt az által, hogy ha e második és harmadik bekezdés elmarad, s azért bátor vagyok azok kihagyását inditványozni. Királyi Pál előadó: Igaz, a dolog lényege nem változik az által, bogy ha e két bekezdés kimarad ; hanem a bíráló bizottság abból indul ki, hogy itt is ép ugy, mint a biráló bizottságnál, képviselőről van szó. Ott a képviselő-választás érvényessége támad tátik meg, itt pedig ellene bejelentés történik, hogy oly állást foglal el, mely összeférhetlen a képviselői mandátummal. Sokan vannak, kik keveset adnak arra, hogy valaki ünnepélyes esküt tesz; de vannak mások, kik sokat adnak az esküre, és hiszik, hogy az illető így igazságosan fog Ítélni. A bizottság tehát, alkalmazkodva a biráló bizottság formájához, a melynek tagjaitól szintén megkívántatik az eskü, azt itt is megkívánja; egyébiránt a tisztelt háztól függ azt elfogadni, de én ajánlom e §. elfogadását. Perczel Béla igazságiígyminisíer: Tisztelt ház! Nekem a 120. §-ra nézve csak egy észrevételem van. Tekintve azon körülményt, hogy ezen bizottság az egész országgyűlés tartamára, következőleg három ülésszakra választatik: szükséges volna e tekintetben olyképen intézkedni, mint az állandó igazoló bizottságnak, tudniillik gondoskodni kellene kilencz rendes tagnak és kilencz póttagnak választásáról. A tapasztalat mutatja, mennyire szükséges ezen gondoskodás. En tehát bátor vagyok inditványozni, hogy a 120. §. első bekezdése következőképen módosittassék: Az összeférhetlenségi bizottságba kilencz rendes és kilencz póttag választatik. Királyi Pál előadó: Tisztelt ház

! Ezen módosítás czélszerüségét magam is elismerem? csakhogy nem a 120. §-ba kell ezt beszúrni, hanem a 98. §-ha, a hol elősoroltatik hány bizottság van és mindegyik bizottság hány tagból áll. Ha a május 29. 18?5. tisztelt ház mengengedi, hogy visszatérés történjék a 98. §-ra, ugy ezen módosítást ott lehet beszúrni. Szögyény László: Tisztelt ház! Én az igazságügyminister ur által beterjesztett módosításhoz nem járulhatok, mert az összeférhetlenségi bizottság és az állandó igazoló bizottság között analógiát nem látok. A házszabályok revisiójára kiküldött bizottság azért javasolja azt, hogy az állandó igazoló bizottság minden tagjához még egy póttag is választassák: mert ezen állandó igazoló bizottság tagjait, mint méltóztatik tudni, a háznak első alakulása alkalmával kihúzott osztályok választják egyenként. Ha tehát az állandó igazoló bizottságnak kilencz tagja az országgyűlésnek folyama alatt akár halálozás, akár más eset által megszűnik a bizottság tagja lenni : nagyon nehéz lenne azon eredeti osztályokat összehívni, hogy a hiányzó kilencz tagot megválaszszák. Ellenben az összeférhetlenségi bizottságot a képviselőház választja és ha ennek valamely tagja bármely oknál fogva megszűnik tagja lenni: igen könnyű azt uj választás által pótolni. Ennek következtében kérem az igazságügyminister ur módosítását el nem fogadni. (Helyeslés.) Csernátony Lajos: Tisztelt ház! Én csak a Simonyi Ernő képviselő ur által tett módositásra vagyok bátor egy-két megjegyzést tenni. Én tökéletesen elfogadom azt, hogy a ki szavát meg nem tartja: arról előre föl lehet tenni, hogy esküjét sem fogja megtartani; ámbár nem cultivált egyénekre nézve, a kiket nem keresek e képviselőházban, az eskületétel többet nyom, mint az egyszerű szóadás és mert sokan vannak az országban a nem-cultiváltak, — nálunk ép ugy, mint mindenütt a világon, — kik az eskületételről már régóta létező fogalmakkal birnak ; de azonkivül is tapasztaltuk és tudjuk, hogy a legfelsőbb ponttól kezdve a legalsóbbig az eskünek jelentősége már régi szokásaink és törvényeink szerint — s a világszerte fönálló szokás szerint — megvan és jelesen a biró hivatásához kötve megvan. Megvallom, addig, míg ezen kérdést elvi szempontból nem döntjük el: addig most itt ezen kérdést eldönteni nem tartanám czélszerünek és helyesnek. Hiszen állami életünk minden fokozatában ott van az eskü, a király megesküszik az alkotmányra, a ministerek megesküsznek, a bírák megesküsznek, a hivatalnokok megesküsznek. Ha tehát már egyebet nem vettünk is irányadónak, csak azt, a mi az eskü iránt a közvéleményben megvan: ez elég arra, hogy ily könnyen incidentaliter el ne döntsük ezen kérdést. Ámbár másrészről megvallom, hogy a sok esküdözést nem tartom én sem helyesnek és ha egyszer elvileg meg fog vitatni, hogy hol kell az esküt megtartani : én a mellett leszek, hogy csak kiváló ese-