Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-395

208 ;J95. országos ülés május 20. 1875. Helfy Ignácz: Tisztelt ház! Nem emlékszem most a najira, de tudom, hogy körülbelől egy hónapja, hogy a kérdéses interpellatiot a tisztelt minister urakhoz intézni bátor voltam. Nagy kíváncsisággal, mondhatom, türelmetlenséggel vártam a választ e rendkívüli fontos kérdésben. A késedelemből én azt következtettem, hogy a tisztelt minister urak abban a perezben, melyben a kérdést hozzájok intéztem : még nem tevén semmi lépést a jelzett irányban, be akarták várni azon perczet, a mikor legalább annyit jelenthessenek a háznak, hogy az első lépést az alkudozásokra megtették. Annál nagyobb meglepetéssel és őszinte sajnálattal, mondhatom, hazafiúi fájdalommal tapasztalom, hogy még ezen idő lefolyása után is a tisztelt minister ur csak azon ígérettel áll elő, hogy majd az országgyűlés berekesztése után fogja az alkudozásokat megindítani. Azt méltóztatik mondani, a mire egyébiránt a tisztelt minister urak gyakran szeretnek hivatkozni, hogy időrövidség miatt nem tehetett e tekintetben egy lépést sem. Elismerem, hogy nem rég ülnek a tisztelt minister urak a kormányon, és elfogadnám ezt az érvet sok másod- és harmadrendű kérdésekben; de oly rendkívüli életkérdésben, mint a minő a jelenleg szóban lévő ; oly kérdésre nézve, melytől önök, mielőtt az uj kabinetbe léptek, függővé tették a múlt budgetuek megszavazását, vagyis más szóval, melybe belekapaszkodva előidézték a krisist, azt mondván, hogy önök, mielőtt uj adókat szavaznak meg, mindenekelőtt meg akarnak győződni arról, mennyit képes nyerni az államkincstár, mennyire fokozódik az ország adóképessége a vám- és kereskedelmi szerződés átvizsgálásából: mondom, ily kérdéssel szemben azt mondani három hónap lefolyása után, hogy nem volt rá ideje a minister urnák, ezt érvül el nem fogadom. Megbocsátottak volna a kereskedelmi minister urnák: ha nem lett volna ideje másra semmire; ha nem lett volna ideje itt a házban egyszer is megjelenni: ha csak azt mondotta volna, mihelyt ministeri székét elfoglalta, hogy kötelességének tartja magát azonnal összeköttetésbe tenni a túlfél ministeriumával és ezen életkérdés megoldása felé az első lépést megtenni. (Élénk tetszés a szélső bal oldalon.) Újból hangoztatta a tisztelt minister ur, hogy e tárgy oly természetű, hogy lehetetlenség jelentésekkel előállni. Én újból ismétlem, hogy épen az ellenkezőről vagyok meggyőződve. Ha van tárgy, mely absolute a nyilvánosság elé való: ugy épen ez az. Ezer meg ezer tárgyról van itt szó ; ezer meg ezer áruczikkről, továbbá tarifáról és számtalan más többé-kevésbé fontos kérdésről, a melyeket nem egy minister, nem egy államtitkár, de még csak egy testület sem képes önmagában kellőleg megoldani, és kell. hogy azok átszűrődjenek és megvitattassanak a nyilvánosság napfénye előtt. Egyébiránt — így állván a dolog, — a dolog érdemére nézve természetesen nem mondhatok semmit. A minister ur nem tett semmit és igy én is csak azt constatálhatom, a mit ő constatált, hogy ott állunk, a hol állottunk a múlt kormányok idején ; daczára, hogy ép ez volt a főszemrehányás, melyet a jelenlegi tisztelt belügyminister ur február harmadiki beszédében a volt kormánynak tett. És valóban, igen nehéz e perezben a helyzet. Magam sem tudom, hogy mit kívánjak a tisztelt háztól. (Derültség.) Én e feleletet tudomásul nem vehetem. De azt kérem a tisztelt háztól, hogy tárgyalásra tűzzék azt ki, jól tudjuk, hogy arra materialis időnk nincsen, — magam sem óhajtván az országgyűlés bezárását elhalasztani. Én tehát ily körülmények közt emlékezem arra, hogy létezik a tisztelt háznak egy határozata, a mely Irányi Dániel tisztelt barátom indítványa folytán ugy emlékezem, már két esztendővel ezelőtt hozatott, a melyben a tisztelt kormány oda utasittatik, hogy ez ügyben enquettet hívjon egybe, gyűjtse össze a szükséges adatokat, a melyek után a kérdést kellőképen minden oldalról alaposan meglehessen itélni és arról tegyen jelentést a háznak ; miután ezt ugy a múlt kormány, mint a jelenlegi nem tette: én nekem ki kell egyfelől jelentenem, hogy a tisztelt minister űrtől nyert válaszszal sehogysem vagyok megelégedve; de miután másrészről a minister feleletének a tárgyalásra való kitűzését sem kérhetem : én arra vagyok bátor kérni a tisztelt házat, méltóztassék legalább oda utasítani a tisztelt kormányt, hogy közhírré tegye azon adatokat, a melyek alapján ezen alkudozások megindulnak ; tegye közhírré a megtartott enquette munkálatait, hogy ilyenek alapján a kérdés a sajtó által tüzetesen megvitattathatván, időközben legalább ugy a leendő képviselőurak, mint egyátalában a közvélemény által tanulmányoztatván a kérdés, a jövő országgyűlés azon helyzetben lehessen, hogy merítse azon meggyőződést, a melyet én már régen merítettem, hogy arra, hogy Magyarország közigazdaságilag nem fölvirágozzék, de megélhessen : első föltétel az önálló magyar vámpolitika, ennek alapföltétele pedig az önálló vámterület. Én a minister ur válaszával nem vagyok megelégedve s azt tudomásul nem veszem. (Élénk tetszés a szélső bal oldalon.) Elnök: A kérdés a melyet a tisztelt házhoz intézek: az, hogy a kereskedelmi minister urnák Helfy képviselő ur interpellatiójára adott válaszát a ház tudomásul venni méltóztatik-e van nem? (Fölkiáltások : Igen! Nem \) A kik tudomásul veszik, azokat kérem, méltóztassanak fölállani. {Megtörténik.) A ház tudomásul veszi.