Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-394

394. országos ülés a bizottságnak, sem egyes képviselőnek, hogy mint bizottság a kormány kezdeményezési jogát gyakorolja, hogy azért, a mit tesz : a felelősséget másra hárítsa. Viszont nem tartom helyesnek és megengedhetőnek, hogy a kormány másoknak eszméivel, mint pávatollakkal ékesítve álljon a ház elé. Megengedem azt is, hogy azt lehet mondani, hogy nincsen ok arra, hogy a kormány miért ne legyen felelős azért, a mit a bizottság tesz ; mert hisz nem kénytelen azt elfogadni: appellálhat a házhoz. De akkor aztán mi ezélja van az ily bizottságnak? Azt a czélt, hogy a ház előtt ne tárgyaljunk : nem érjük el, mert a ház nem mond le a tárgyalási jogról. Azt a czélt pedig, hogy a kormánynyal szemben a törvényjavaslat, vagy a budget hibáit javítsa, szintén nem érjük el ; mert a kormány nem köteles elfogadni ; vagy ha elfogadja: igen magas árt fizet érte, nevezetesen a kormány politikai felelősségének árát. A két eset közül egynek kell állania: vagy pictus masculus a bizottság a kormány kezében s működése merő formalitás, s akkor nincs ezélja létezésének ; vagy nem az, s akkor, ha külön állásának érvényt akár szerezni: akkor a parlament vagy a háznak jogkörét csorbítja; s végre nem eredményez mást, mint örökös parlamentalis anarchiát. Én azt hiszem, tisztelt ház! hogy ideje volna mindennek véget vetni. Minálunk parlamentalis élet irott malaszt volt mindeddig. Ezt valósággá kcllenne tenni. Eljött az az idő, midőn a kormány initiativáját nem szabad többé szétforgácsolni, midőn a kormánynak csakugyan szellemi vezetőjének kell lenni a ház tevékenységének, midőn a kormány felelőssége ne legyen többé frázis és fictió! Nem akarok az átalános politikai helyzet vitatásába bocsátkozni ; de azt hiszem, az ország és a közvélemény tisztában van az iránt, hogy a dolog tovább ugy, a hogy ment: nem mehet, hogy tudni kell: hogy kik után induljunk ? mi az, a mit támogatunk ? Szükség van nemcsak határozott elvi álláspontokra és programmokra ; szükség van arra is, hogy határozottan constatálva legyen, hogy a pártok miként állanak az országos tényekhez és kérdésekhez; egy szóval, parlamentalis és politikai határozatra van szükség. Igyekeztem kimutatni, hogy a jelen rendszer mellett ezt elérni nem lehet, és hogy itt reformra van szükség. Daczára ennek, tisztelt ház, én ma ez irányban nem akarok indítványt tenni, és pedig azért nem. mert indítványom azt hozna magával hogy ezen egész szerkezet utasíttassák vissza a bizottsághoz, a mely azután e fölfogásnak alapján dolgozná ezt át és kerülvén a házba vissza: csak igy képezhetné a discussio és határozathozatal tárgyát. Ez pedig oly eljárás, a mi az országgyűlés jelen stádiumában, május 19. 1875. 197 annak bezárása előtt a tizenkettedik órában, csaknem lehetetlen. De azért sem teszek indítványt, mivel ugy értesültem, hogy a legfontosabb bizottság: a pénzügyi bizottság megszűnte tisztán csak időkérdés. Én azt hiszem, hogy midőn e kérdés igy fog a ház elé kerülni: a tisztelt ház be fogja látni határozatának szükségszerű következményét, és meg fogja szüntetni a többi bizottságokat ép ugy, mint a hogy megszünteti a pénzügyi bizottságot. Hogy ez lehetséges, erről igyekeztem a házat meggyőzni, és most csak azért szólaltam föl, mivel, fölfogásom szerint, a minoritásnak föladata nem anynyira a szavazás ténye és annak előidézése : mint inkább a discussio, és az, hogy álláspontját, a menynyire lehet, itten kifejtse. (Helyeslés a szélső jobb oldalon és középen.) Csernátony Lajos: Tisztelt ház! Az előttem szólott tisztelt képviselő ur nem terjesztett elő javaslatot, nem tett indítványt; hanem igen részletesen és érdekesen elmélkedett a parlamentalis rendszer működésének hatályosságát előmozdító lehetőségekről. Nagy bámulója és, szerintem, nem alaptalanul az angol rendszernek. Én is a parlamentalismus angol rendszerét tartom a legcorrectebbnek; de — és ezen egyszerű észrevétel megtételére vettem magamnak bátorságot fölszólalni, — én ugy látom, hogy az angol parlamentalis rendszerben szokásos eljárások iránt az azokat bámulóknak is eltérhetnek a nézeteik. Részemről nem ugy fogom föl az angol parlamentben szokásos eljárásoknak természetét, a mint azt a tisztelt képviselő ur fölfogni látszik. Az angol nem azért tart meg sokmi ndent parlamentalismusában, törvényhozásában : mert azt már a legjobbnak tartja; hanem azért, mivel egyátalában nagyon nehezen és nagyon lassan változtat. Ebből csak azt vonom ki, hogy sem az egész ház comitéjének, sem a bizottságoknak rendszere nem oly tökéletesség: mi mellett én részemről rajongani képes volnék. Én is azt tartom, hogy a ház comitéjének rendszere a budget-tárgyalásokra nézve sokkal czélszerübb, mint a pénzügyi bizottság által követett előkészítési processus stb. a mi nálunk van. De hogy én magamnak ebből egy ideált csináljak: azt egyáltalában nem t3szem és valamint nem csinálok ideált az osztályok rendszeréből; ugy nem csinálok az egész ház comitéjének rendszeréből sem. Francziaországnak is volt és van most is parlamentalismusa. Ott az angol rendszer nincs behozva és azért mégis igen jól és szakavatottan vitatják meg a kérdéseket. Olaszországban a dolog az idő folytán változott, elhagyták az osztályrendszert, és aztán ismét az osztályrendszerre tértek vissza. A nézetek e részben még nincsenek megállapodva. Nem az a baj, tisztelt képviselő ur, hogy itt nincs az