Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-394

394. országos ülés a bizottságnak, sem egyes képviselőnek, hogy mint bizottság a kormány kezdeményezési jogát gyakorolja, hogy azért, a mit tesz : a felelősséget másra há­rítsa. Viszont nem tartom helyesnek és megenged­hetőnek, hogy a kormány másoknak eszméivel, mint pávatollakkal ékesítve álljon a ház elé. Megengedem azt is, hogy azt lehet mondani, hogy nincsen ok arra, hogy a kormány miért ne legyen felelős azért, a mit a bizottság tesz ; mert hisz nem kénytelen azt elfogadni: appellálhat a házhoz. De akkor aztán mi ezélja van az ily bizott­ságnak? Azt a czélt, hogy a ház előtt ne tárgyal­junk : nem érjük el, mert a ház nem mond le a tárgyalási jogról. Azt a czélt pedig, hogy a kor­mánynyal szemben a törvényjavaslat, vagy a budget hibáit javítsa, szintén nem érjük el ; mert a kor­mány nem köteles elfogadni ; vagy ha elfogadja: igen magas árt fizet érte, nevezetesen a kormány politikai felelősségének árát. A két eset közül egynek kell állania: vagy pictus masculus a bizottság a kormány kezében s mű­ködése merő formalitás, s akkor nincs ezélja léte­zésének ; vagy nem az, s akkor, ha külön állásának érvényt akár szerezni: akkor a parlament vagy a háznak jogkörét csorbítja; s végre nem eredményez mást, mint örökös parlamentalis anarchiát. Én azt hiszem, tisztelt ház! hogy ideje volna mindennek véget vetni. Minálunk parlamentalis élet irott malaszt volt mindeddig. Ezt valósággá kcl­lenne tenni. Eljött az az idő, midőn a kormány initiativáját nem szabad többé szétforgácsolni, midőn a kormánynak csakugyan szellemi vezetőjének kell lenni a ház tevékenységének, midőn a kormány fele­lőssége ne legyen többé frázis és fictió! Nem akarok az átalános politikai helyzet vita­tásába bocsátkozni ; de azt hiszem, az ország és a közvélemény tisztában van az iránt, hogy a dolog tovább ugy, a hogy ment: nem mehet, hogy tudni kell: hogy kik után induljunk ? mi az, a mit támo­gatunk ? Szükség van nemcsak határozott elvi állás­pontokra és programmokra ; szükség van arra is, hogy határozottan constatálva legyen, hogy a pár­tok miként állanak az országos tényekhez és kér­désekhez; egy szóval, parlamentalis és politikai hatá­rozatra van szükség. Igyekeztem kimutatni, hogy a jelen rendszer mellett ezt elérni nem lehet, és hogy itt reformra van szükség. Daczára ennek, tisztelt ház, én ma ez irányban nem akarok indítványt tenni, és pedig azért nem. mert indítványom azt hozna magával hogy ezen egész szerkezet utasíttassák vissza a bizottsághoz, a mely azután e fölfogásnak alapján dolgozná ezt át és ke­rülvén a házba vissza: csak igy képezhetné a discussio és határozathozatal tárgyát. Ez pedig oly eljárás, a mi az országgyűlés jelen stádiumában, május 19. 1875. 197 annak bezárása előtt a tizenkettedik órában, csak­nem lehetetlen. De azért sem teszek indítványt, mivel ugy ér­tesültem, hogy a legfontosabb bizottság: a pénz­ügyi bizottság megszűnte tisztán csak időkérdés. Én azt hiszem, hogy midőn e kérdés igy fog a ház elé kerülni: a tisztelt ház be fogja látni határozatának szükségszerű következményét, és meg fogja szün­tetni a többi bizottságokat ép ugy, mint a hogy megszünteti a pénzügyi bizottságot. Hogy ez lehetséges, erről igyekeztem a házat meggyőzni, és most csak azért szólaltam föl, mivel, fölfogásom szerint, a minoritásnak föladata nem any­nyira a szavazás ténye és annak előidézése : mint inkább a discussio, és az, hogy álláspontját, a meny­nyire lehet, itten kifejtse. (Helyeslés a szélső jobb oldalon és középen.) Csernátony Lajos: Tisztelt ház! Az előttem szólott tisztelt képviselő ur nem terjesztett elő javaslatot, nem tett indítványt; hanem igen részletesen és érdekesen elmélkedett a parlamen­talis rendszer működésének hatályosságát előmozdító lehetőségekről. Nagy bámulója és, szerintem, nem alaptalanul az angol rendszernek. Én is a parla­mentalismus angol rendszerét tartom a legcorrectebb­nek; de — és ezen egyszerű észrevétel meg­tételére vettem magamnak bátorságot fölszólalni, — én ugy látom, hogy az angol parlamentalis rend­szerben szokásos eljárások iránt az azokat bámulók­nak is eltérhetnek a nézeteik. Részemről nem ugy fogom föl az angol parlamentben szokásos eljárá­soknak természetét, a mint azt a tisztelt képviselő ur fölfogni látszik. Az angol nem azért tart meg sokmi ndent parlamentalismusában, törvényhozásában : mert azt már a legjobbnak tartja; hanem azért, mivel egyátalában nagyon nehezen és nagyon lassan változtat. Ebből csak azt vonom ki, hogy sem az egész ház comitéjének, sem a bizottságoknak rend­szere nem oly tökéletesség: mi mellett én részemről rajongani képes volnék. Én is azt tartom, hogy a ház comitéjének rendszere a budget-tárgyalásokra nézve sokkal czélszerübb, mint a pénzügyi bizottság által követett előkészítési processus stb. a mi ná­lunk van. De hogy én magamnak ebből egy ideált csináljak: azt egyáltalában nem t3szem és valamint nem csinálok ideált az osztályok rendszeréből; ugy nem csinálok az egész ház comitéjének rendsze­réből sem. Francziaországnak is volt és van most is par­lamentalismusa. Ott az angol rendszer nincs behozva és azért mégis igen jól és szakavatottan vitatják meg a kérdéseket. Olaszországban a dolog az idő folytán változott, elhagyták az osztályrendszert, és aztán ismét az osztályrendszerre tértek vissza. A nézetek e részben még nincsenek megállapodva. Nem az a baj, tisztelt képviselő ur, hogy itt nincs az

Next

/
Thumbnails
Contents