Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.
Ülésnapok - 1872-391
154 301. országos ülés május 14. ÍH1Á. tésben lehetne részesíteni, s további nyugdíjaztatásoktól meg lehetne menteni az államot. Ezen egyének között csupán 9 van olyan, a ki 10 évnél kevesebb ideig volt közszolgálatban ; a többi, habár nem nyugdijképes állami, — de mindenesetre — közszolgálatban, jelesen mint megyei tisztviselők, orvosok vagy szolgák nagyobb részben hosszas évi bű szolgálatokat teljesítettek és elöregedett, nyugdíjra szorult, keresetképtelen ős vagyontalan egyének. Ezeket vénségeik egyetlen támaszától, a nyugdíjtól, elejteni oly emberiségi tekintetbe ütközőnek látszik, hogy ezt a zárszámadási bizottság nem javaihatja. Ama 9 egyén pedig a következő : alatti kiniufolyószáma A h i v a t a1n o k neve Szolgálati minősége évet, hónanapot szólbe Mi a nyugdija Mennyi végkielégítés illetné ta M <1 3 frt kr frt kr 11 megyei irnok ..... 9, 7, 12 140 420 50 Revitzky Károly . . . . cs. kir. szolgabíró . . . 9, 9, 8 385 — 1155 — 55 Markó István szolgabírói szolga . . . 9, 4, 13 105 — 262 50 128 Papp Károly szolgabirósági szolga . . 9 8 12 105 — 210 — 140 Bükki János 9, 7, 10 122 50 367 50 181 Horváth János es. kir. úrbéri előad*') . . 9,10, — 800 — 1260 •— 208 Bittó Alajos ..... T „ szolgabírói segéd 9, 9, — 280 — 840 — 213 Iíosenbad Károly .... „ , „ szolga 9, 1, — 105 — 210 — 283 Guittman Imre .... aoírpíj •n Ti „ ot a cu 8, 3, — 262 50 840 — értelmében végkielégítésben lenne csak részesítendő azon okból, mert 1848-ik év után egyfolytában 10 évig nem hivataloskodtak oly állami szolgálatban, mely után nyugdíj jár. Ezek a D. kimutatás 4, 11, 15, 39, 40, 45, 47, 48, 50, 55, 59, 77, 84, 94, 108, 114, 115, 128, 132, 136, 140, 148, 150. 161, 172, 181, 208, 213, 219, 220, 247, 251, 273, 276, 277, 278, 279, 280, 281, 282, 283, 284, 285, 286, 288, 289, 296, 297, 298, 299, 300, 301, 316. 330, 354, 360, 375, 378 számai alatt láthatók. Ezek részére együtt 23.601 frt 50 kr évi nyugdíj lett folyósítva. Ezeknek összes évi beszámítható illetménye tesz 24.703 frt 50 kr. Tehát ezeket ezen összeggel végkielégi- | Ezen egyének valóban nem viseltek oly szolgálatot, a kikre ráillenék az 1870-ik évi márczius 22-iki határozat azon indokolása, „hogy a jog szigorú szempontja az 1849. év után nyugalmazottak közül főleg azokra alkalmaztassák, kik azon idők politikai rendszerének főképviselői voltak hazánkban". Ezen alább rendelt kenyérkereseti hivatalnokokra és szolgákra nézve is tehát a zárszámadási bizottság a könyörületi elnézést hozza javaslatba. Elnök: A zárszámadási bizottság azt inditványozza, hogy a J). alatti kimutatásban foglalt 58 egyénnek nyugdijai továbbá is folyóvá tétessenek, s ugy azoknak végkielégítés ne adassék. Méltóztatik a zárszámadási bizottság ezen indítványát elfogadni ? Madarász József: Tisztelt ház! Elérkeztünk ezen lapnál oda, a hol a tisztelt központi előadó umak előbbi fölszólalása következtében néhány megjegyzést kötelességem tenni. Declamálni nem kívánok; hanem, miután torokhurutban nem szenvedek: az én hangom nem lesz oly rikácsoló, hogy azt meg ne lehetne érteni. A mi az insinuatiot illeti, íme nézzünk szemébe : insinuatio volt-e az, a mit én legalább, meggyőződésem szerint, alaposan akartam indokolni magából ezen jelentésből, hogy tudniillik a zárszámadási bizottság kedvezni akart a nyugdijasoknak az állam rovására. Kárt akart és kárt ajánl csinálni az államnak a nyugdijasok előnyére, és meggyőződésem szerint, az előbbi kormányok tetteit el akarta csak ugy szép szerével, — bocsánatot kérek, de szelídebben nem tudom magamat kifejezni, — simítani. Nézzük meg a 18. s 19. lapon, mit csinált a zárszámadási bizottság? Alkalmazza-e magát ahhoz, a mi kötelessége a zárszámadási bizottságnak? A zárszámadási bizottságnak kötelessége volt, a ház határozatai szerint megítélni ezen nyugdijasokat, mint biroság és szigorú hatalom. Azonban engedjen meg nekem a tisztelt képviselő ur; de én nem látom azt, hogy a zárszámadási bizottság kötelességét teljesítette volna. Ha a zárszámadási bizottságnak az a föladata, a mit a
