Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.
Ülésnapok - 1872-388
106 388. országos üh's május 11. 1875. rint Tétessenek méltányló figyelembe ; a harmadik czim, melyen szintén kártérítési követelések támasztatnak: a forgalmi eszközök szaporítása; erre nézve kénytelen vagyok azon észrevétel folytán, melyet Pulszky barátom tett, az ő figyelmét fölhívni arra, hogy azon hiány, mely a forgalmi eszközöknél most mutatkozik, és melyet most utólagosan pótolni kell, nem onnan ered, mintha a kormány tájékozatlanságból, vagy nem tudom miből, nem gondoskodott volna előre. Ennek oka más volt. Midőn 1867.- és 1868-ban a vasutak terveztettek, külünösen az ország keleti részében: nem volt ember az országban, a ki határozottan megmondhatta volna, hogy minő dimensiokát fog a remélhető forgalom ölteni, mert erre biztos adatokkal egyátalán nem rendelkeztünk. Ily körülmények közt sokkal helyesebb és lelkiismeretesebb volt azon eljárás, hogy a kormány a dotatiot a minimumra redueálja, és csak a szerint, a mint a tapasztalás kijelöli : későbbre hagyja a kiegyenlítést. így a forgalmi eszközök közül a legfontosabb eset, mely előfordult, a matériái roulant. Erre nézve átalában 50.000 forint lett mértföldenként dotatio gyanánt kiszabva. — Mit mutat már most a tapasztalás? Azt, hogy mint értesülve vagyok, locomotiv elég van, de kocsi nincs ; mert az az eset forog fön, hogy Magyarország az európai vasúthálózatnak legkeletibb részén van és terményei a legvégső nyugati részekig vitetnek, például Francziaország határáig, másfelől majdnem az északi tengerig. Mi következik ebből? Az, hogy a kocsiturnus 20 — 23 napi időszakot körülfoglal. Igaz, hogy az idegen társaságok megfizetik a waggonok után a bért; de a kocsik nem állnak rendelkezésünkre, pedig megkívántatik, hogy nagyobb export esetében teljesen üzemképes állapotban legyenek a vasutak. A másik dolog az, hogy nemcsak a forgalom átalános dimensiója nem volt meghatározható ; de egyes vasutaknál azt sem lehetett megállapítani, hogy melyik állomáson milyen lett az áru, melyiken milyen lett a személyforgalom. Meglehet, hogy egyik-másik, itt-ott nagyobb mértékben fog emelkedni. Most utólagosan a tapasztalás útmutatása szerint határozottan meg lehet mondani: ezen állomáson nagyobb az áruforgalom, itt tehát szaporítani kell az áruraktárakat; másutt nagyobb a személyforgalom : ott tehát bővíteni kell a személy fölvételi épületeket. A ministeri előterjesztésben említtetett továbbá annak szüksége, miszerint kell, hogy gondoskodva legyen arról, hogy a vasúti állomások, anyagszer- és pénztári készlettel is elláttassanak. Ha figyelembe veszszük azt, hogy valamely magyarországi vasúti állomás, ha leszámítolási viszonyban van egy osztrák vasútállomással : eltart legkevesebb hat hétig, mig a leszámítolás megtörténik, de néha eltart három hónapig is; mig a liquidatio megtörténik, s a pénz az állam pénztárába visszakerül. — Ilyen körülmények közt tehát kell, hogy gondoskodás történjék; bár megvallom, nem igen tudok példát arra, hogy lenne állam, mely a concessiok kiadásánál e czimen valamely összeget a dotatioha foglalt volna és azt kell föltennem, hogy vasutaink íosz financziális helyzete idézte elő ezen hiányt, a mennyiben az építésnél már sokat vesztettek. Abban a formában, a melyben a pénzügyi bizottság e javaslatot a ház elé hozta és a közlekedési miníster magáévá tette: én részemről tökéletesen helyeslem, hogy a vasúti állomások pénztári készleteinek kiegészítéséről, a mondott módon gondoskodva legyen. Ezek volnának tehát azon átalános főbb nagy okok, a melyekből a kártérítés szüksége előáll, a miért a kár megtérítéséről gondoskodni kell. Én nem kételkedem, tisztelt ház, hogy azon kártérítési motívumokon kívül, melyeket az említett bárom kathegoriába foglaltam, fognak még más hiányok és fogyatkozások tapasztaltatni, melyek a vállalkozók mulasztásán kivül a kormány terhére esnek: mert tagadni nem lehet, hogy a vasutak építése s engedélyezése körül sok hibák történtek, a melyek iránt gyakori panaszok emeltettek. Távol legyen tőlem, hogy én e panaszok jogosultságát kétségbevonjam ; az igazat megvallva alig volt közkormányzatunknak egyetlen ága, melyben 1867. óta merőben kielégítő eredményeket lehetett volna fölmutatni. Ennek oka főleg azon kivételes . helyzetben keresendő, melybe az alkotmányunk visszaállítása után jutottunk, és ha valaki e részben külömbséget akar tenni a közlekedési eszközök s a közkormányzat más ágai közt: azt legfölebb abban fogja föltalálni, hogy az erkölcsi károkat, mint incommensurabilis mennyiségeket számokban kifejezni nem lehet; holott a vasutaknál mutatkozó fogyatkozásokat concret számok képviselik. Azonkívül azt is hiszem, hogy azon számos kártérítéseken kívül, melyek az emiitett átalános viszonyokban jogos alappal bírnak, vagy melyek egy és más tekintetben a kormány terhére esnek, lesznek olyanok is, melyek a vállalkozók lábaiból eredtek, és melyek leginkább a költséges előállításra a munka hiányos szervezésére és vezetésére lesznek visszavezethetők. Egyébiránt nem tehetem, hogy rövid észrevételt ne tegyek még azokra is, a miket Pulszky Ferencz képviselő ur az átalános vasúti politikára nézve megjegyzett, a mennyiben ő a fölmerült hibákat részben a volt kormány által követett vasúti politikának tulajdonítja. Megengedem, alapos volt a szemrehányás, melylyel a volt kormány vasúti politikáját leggyak rabban hibáztatták, hogy tudniillik vasúti hálózatunk kiegészítésénél, az ország pénzügyi helyzetére kellő
