Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-388

9S 388. országos ülés május 11. 1875. Egyébiránt azt kérdezte a tisztelt képviselő ur : mi lett volna akkor, ha megadták volna? Azt gondolom : az lett volna, a mi most. Előbb letárgyalták volna a múlhatatlan szükségleteket, később azokat, melyek kevésbé szükségesek. És e tekintetben mondhatom : tisztelt barátomnak nincs igazsága, valamint nincs igazsága abban sem, mit a forgó tőkére vonatkozólag emiitett. A pénzügyi bizottságnak egy kiváló tagja, a ki különben maga igen tekintélyes vagyonnal és igen nagy solíditással bírván, igen nagy hitelnek is örvend : azt hitte, bogy az a sok vasúti vállalat hasonló hitelnek örvend, s igy nem lenne épen szükség nagy forgó tőkére, sőt azt hitte, hogy sokszor, ha megvan a vállalatnak a szükséges forgó tőke : az nem mindig azon vállalatnak szerencséjére üt ki. Hivatkozott arra, hogy Svajczban, valamint másutt is a vasuttársulatok forgó tőke nélkül szerzik be az anyagszereket. Igenis, például az osztrák StaatsBahn szerencsés, hogy olaj gyáraiból, kőszénbányáiból olcsó áron szerezheti meg a szükséges anyagot, mig más társaság, mely nincs azon szerencsés helyzetben, 20, 30°/

0-al drágábban fizeti meg mindezeket. Innét a nagy deficit, ezt a különbözetet pedig mind a magyar állam fizeti meg. Egy nagy hitelű solid ember mindig olcsón fog hitelt kapni ; mig egy megszorult ember, ha hitelt keres: nincs abban köszönet, és épen itt van oka, hogy ezen követeléseket ki kell elégíteni; mert különben fölveszik a pénzt 10%-ra, a garantiát pedig mi fizetjük ; holott be lehetne szerezni azt 7°/

0-ra is. Egyébiránt méltóztassék meggondolni, nem nagyon kellemes helyzete lehet annak a ministernek, a ki ily fölhatalmazást kénytelen fölvenni; de fölveszi azon öntudatban, hogy én ezzel a meghatalmazással túl nem megyek sem hatáskörömön, sem az igazságos, sem a méltányos, sem a törvényes követeléseken. Ez erkölcsi felelősséget ró reá; és én nagyon szeretem, ha egy minister ezen erkölcsi felelősség érzetében valamit mer tenni; mert ha nem mer tenni, hanem folytonosan a törvényhozással takaródzik: akkor a tárgyalások hosszura fognak nyúlni. Téves az a fölfogás, midőn valaki azt mondja, hogy ezeket a követeléseket az mérsékelte; mert tudták a bankárok, hogy az országgyűlés elé kerül a dolog, és akkor Isten tudja, mennyit fognak ebből lealkudni*: miért is követelésüket előre a minimumra szállították le. Méltóztatnak látni, hogy nem szállitofták le a minimumra követeléseiket: mert eleinte követeltek 42 millió forintot, és beérték 6 millióval, a mi csak agy történt, mivel tudták, hogy az országgyűlés elé fog kerülni, és hogy nagy reductiok fognak eszközöltetni. Ezen vasutaknál nyertek a financziális bankok vagy engedélyesek ; de jobbadán minden vállalkozó itt hagyta a fogát, méltóztassanak megnézni, ezek az emberek szükségben vannak. Ha tehát a minister ma azt mondja: adok követelések fejében két milliót, ha beéred ezzel; akkor az illető talán existentiájának megmentésére az ajánlatot el fogja fogadni. Ha azonban a minister azt mondja: adok két milliót, de talán csak két év múlva: akkor az illető követelő fél azt fogja mondani: uram, ezt máihárom év óta igérik, ezzel nem érek el semmit, és ebbe bele nem egyezem. Én, tisztelt ház, a. törvényjavaslatot teljes megnyugvással szavazom meg, mivel mi ezzel ugy vagyunk, mint az, a ki egy igen szép, de adósságokkal terhelt örökséget örököl, kinek első kötelessége megtudni azt, hogy mi az az adósság, mely tőle követeltetik. Mindaddig, mig ezt nem tudja az örökös: nem tud intézkedéseket tenni; mivel mi haszna van neki abból, ha ő megvizsgálja azt, hogy apja, nagyapja, talán szépapja mily rósz üzleteket csinált, és hogy honnan származnak az adósságok; hanem legelőször is azt kellene neki megfontolni és gyorsan megtudni, bogy mi a tulajdonképeni adósság. Ha ezt tudja: akkor kiszámíthatja magának azt, hogy miképen kell ezen adósságot rendezni. Mivel pedig e javaslattal épen ugy vagyunk: azt teljes megnyugvással megszavazom. (Helyeslés.) Máriássy Béla: A jelen kormánynak és pártjának a bukott kormány ellen viselt harczában két jelszava volt, tudniillik a corruptio és a deficit mgeszüntetése. Mind a két tekintetben nagy szerepet játszott a vasúti politika; mert minden vasútnál visszaélések történtek, és igy a törvény szavai nem teljesíttettek, minélfogva követelések támasztattak ellenök. Nagy szerepet játszott a deficitben, mivel körülbelől 16 millió forinttal kellett azt pótolnunk. Hittem és reménylettem ennélfogva, midőn a jelen kormány a hatalomra jutott : legelőször egy javaslattal fog előállani, mely elénk tárja az ország érdekeit; kutatásokat, vizsgálatokat és bírálatokat tesz az iránt, hogy mily hibák történténtek a vasúti igazgatásnál és kezelésnél. Csalatkoztam. Kétségtelen, hogy nem rendelte el az aratást a kormány a vasutak terén ; mert a mező le van tarolva ; hanem elrendelte a kalászszedést, és tekintetbe vette az egyéni követeléseket; szóval: az ajándékozás terére lépett ezen fölhatalmazással. Én, tisztelt ház, a magán-érdekeket a haza érdekei fölé soha nem helyeztem és nem is helyezhetem ; minélfogva a törvényjavaslatot a következő indokokból nem fogadhatom el, és pedig elvi indoknál fogva, mivel a fölhatalmazásnak ott és azon esetben van helye, hol a kérdés kétes. E vasutaknál pedig a követelés nem kétes, mivel kölcsönös szerződésen alapul. Itten tisztában kell lenni az ügynek, mert a követelés vagy valódi, vagy nem valódi. Ha valódi, a ministernek kötelessége azt előtüntetni, és a minister e nélkül az ország nevében az illetők-