Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-361
86 361. országos ülés ápril 8. 18"!. szerű viszonyainál fogva fölényben és határozott túlsúlyban lévő hatalmas kaszttal békés utón, egyenlő eszközökkel vivott „strugge for life"-szerű versenyét. A vele fölveendő ily érteimii békés versenyküzdelemben a judaismus kezeiben eltompulnak ama fegyverek, melyeket a liberális nem zsidó elemekre való folytonos appellálással és támaszkodással mint elnyomott fél az emancipatio előtt oly hathatósan forgatott; sőt, a viszonyok gyökeres megváltoztat teljesen ignorálva vagy a többi elemekkel ignorál tatni törekedve, még mai nap is, mint már végkép elavult fegyverekkel állítólag önvédelmi, de valósággal támadó harczot viv. Az ezen támadó kaszt ellen fölveendő önvédelmi békés versenyküzdelemre első lépés a fenyegető veszély öntudatára való átalános és külsőleg is nyilvánuló ébredés, — ismétlem átalános és külsőleg is nyilvánuló ébredés; mert a veszély öntudata egyetlenegy nem zsidónál sem hiányzik ; csakhogy ezen öntudat nyilvánulásai, a mondottak szerint is könnyen érthetőleg, különféle tekintetek által lekötve legfölebb egyes egyénekre szoritottan elszigetelt, s így sikeretlen törekvésekként jelentkeznek. A liberális párt továbbá a judaismust illetőleg általa a múltból dogmákul átvett — a napjainkban szerzett tapasztalatok mellett azonban értéküket veszített sallangos phrasisokká vált nézetek tévköréből kibontakozva, szűnjék meg ezen általa dédelgetett veszedelmes kaszt útjait továbbra is egyengetni, s hatalmi törekvéseiben való elősegélését úgyszólván a liberalismus „alphá"-jának — zsidófölí'ogás szerint „omegá £í-jának is •— tekinteni. A kaszttól független, avagy függetleníthető liberális lapok hagyjanak föl e zsidóság fölött szünet nélkül zengett obligát panegyrisek közlésével, s e részben követett struezmadár-politikájukkal és agyonhallgatási rendszerűkkel szakítva, hivatásszerüleg ne vonakodjanak az ezen kérdésre nézve önmagával teljesen tisztában levő közvéleménynek hangot adni; és ne engedjék ezen égető társadalmi kérdést a elericalis lapok által — melyeknek a judaismus ellen, természetesen más szempontból folytatott küzdelme, a mint az eredmény mutatja, címek csak többet használ mint árt — mintegy monopolisáltatni; s óvakodjanak azért inert e lapok egyébkint elvileges autagonistáik, a panjudaismus szószólóiul szerepelni. A nem zsidó elemek pedig a zsidóságról példát véve, annak előnyös tulajdonságait elsajátítani törekedjenek, s ilykép a vele vívandó békés versenyküzdelemre megerősödve, annak ellenében necsak positiot positiora, vállvetve védelmezzenek; hanem tőle az elvesztett positiokat is visszafoglalni törekedjenek. Noha azonban a modern társadalmat életérdekeiben fenyegető panjudaismus veszélyei csakis az ellene társadalmi utón szervezett s a legszélesebb alapokra fektettett intensiv önvédelmi békés versenyküzdelem által háríthatók el s ekkép gyökeres orvoslás csakis az önsegélynek ezen jogilag megengedett utján várható; mindamellett e kérdéssel szemben a társadalmi érdekek képviselőjét és őrét képező államhatalom sem maradhat teljes passivitásban. Hogy ezen kérdés oly természetű, hogy az államhatalom figyelmét joggal igénybe veheti: arra nézve történeti érvek azon repressiv rendszabályok, melyek az emancipatiónak ujabb időben történt átalános keresztülviteléig minden időben, valamennyi, bármely nem-zsidó felekezet kinyomatával birt állam részéről a judaismus ellen mintegy ösztönszerűleg alkalmaztattak; noha ezen rendszabályok azonkívül, hogy amaz idők szelleméből kifolyólag az emberi jogok félreismerésén alapulva, legtöbbnyire igazságtalanok, sőt részben kegyetlenek voltak, még a ezélon túllövő czélszerütlen félrendszabályok jellegét is magukon viselik. A modern államhatalom közbelépése postulátumának ezen kérdésben való megalapításánál azonban nincs szükségünk érveinket amaz elmúlt időkből és a jelenkor szelleme által elitélt áliáspontu eljárásokból merítenünk ; mert ama követelmény megalapítására elégséges utalnunk a modern államhatalom azon eljárására, melyet ez a nemzetközi jelleggel bíró, — állami és nemzetiségi érdekeken fölülemelkedő, — és társadalmi érdekeket veszélyeztető egyéb hatalmakkal: az ultramontanismussal és az „International "-lal, s illetőleg social-democratiával szemben követ. Ugyanazon alapon, melyen a lelkiismereti szabadság, a modern cultura és haladás nevében követeljük az államhatalomtól a nemzetközi főhatalom alatt álló ultramontanismusnak a kellő korlátok közé való szorítását, a mely ultramontanismusnak hatalma pedig az ujabb politikai coustellatiok, a közművelődés folytonos terjedése és a modern eszméknek mindent átjáró ereje mellett ugy is hanyatlóban vau ; ugyanazon alapon, melyen korunknak a közgazdászati téren elért vívmányai nevében követeljük az államhatalomtól a nemzetközi vezényszóra hallgató „International" elleni védelmet a mely „International K-nak különben is hanyatló hatalma a munkás osztály anyagi és morális helyzetének javításával, a nemzetgazdászati tudomány tökéletesítése által és megfelelő policialis rendszabályokkal tökéletesen paralysálható ; ugyanazon alapon a társadalom összes életérdekei nevében joggal követelhetjük, hogy az államhatalom a nemzetközi fővezénylet alatt álló-, az ókori kasztrendszer jellegét magán viselő, ugy az állami, mint a társadalmi és közgazdászati téren tömör föllépésével valamint a hatalmába kerített s a jelen viszonyok mellett ellenállhatatlan fegyverekkel napról-napra tett ujabb hóditások utján minden ki-
