Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-361

82 361. országos ülés áprii S. 1875. Jelenteni a tisztelt háznak, hogy a kereskedelmi töi vényjavaslat átvizsgálására kiküldött bizottság tegnap megalakulván, elnökké Gorove István, előadóvá Hodossy Imre urakat választotta meg. Az elnökségnek egyéb előterjesztése nincs. Istóczy Győző: Tisztelt ház! Egy interpellatiot kívánok az igen tisztelt rnitnsterelnök ur utján a tisztelt összministerinmhoz intézni. Mielőtt azonban az interpellatio szövegét a házszabályok 121. §-a értelmében benyújtanám: engedje meg a tisztelt ház, hogy azt lehető rövidséggel indokolhassam. (Halljuk! Halljuk!) ügy hiszem azon nyilatkozatok után, melyeket az izraelita rabbi-képezde ügyének múlt évi Julius hóban történt tárgyalása alkalmával az igen tisztelt vallás- és közoktatási miuister ur részéről a zsidó elemnek Magyarországon birt nagy befolyásáról, — igen tisztelt Pulszky Ferencz képviselő úrtól pedig a zsidóság magasztalásáról hallottunk, — de az ujabb idők tapasztalatai folytán e részben az országban uralkodó közhangulat mellett is nem mondok újságot, ha azt állítom, hogy ezen elem, ngy számereje bel és külterjü szaporodásával, mint a közgazdászati téren kivívott, úgyszólván, dictatori hatalmánál fogva, mely hatalmat mindinkább egyéb terekre is kiterjeszteni törekszik: bennünket nem túlszárnyalással, mert ez többé-kevésbbé már végbement, hanem elnyomással fenyeget. Hogy ezen elem nálunk különösen nemzetiségi szempontból, calamitássá kezdi kinőni magát: bizonyítják egyebek közt az „ Ellenőr" -nek múlt évi szeptember hó végén „zsidóinkról" közölt, s országszerte mély benyomást tett czikkei is. Ezen czifcksorozat azonban a kérdést főleg csak nemzetiségi .szempontból fejtegetvén: a zsidóság lényegének megértésére, a vele összefüggő kérdések megoldására, s így az ez irányban követendő politika kijelölésére támpontokat teljes mérvben nem nyújthat. Ha a zsidó elem lényegéről, tendentiáiról, s azon eszközükről, melyeket ama tendentiák elérésére alkalmaz, biztos alapnézeteket akarunk szerezni: ugy a mi zsidóink mellett, kik csak az átalános zsidópolitika keretében mozognak, szükséges a zsidóságot, átalában vizsgálódásaink tárgyává tennünk. Az e részbeni helyes ítélet hozatalának azonban annyi természetes éh mesterkélt akadálya van; a zsidóságnak e részben a fogalmakat saját érdekében annyira bebonyolitani sikerült, hogy szerfölött nagy nehézségekkel jár tiszta belepillantást nyerhetnünk azon hatalom szervezetébe, rugóiba, vasakarattal követett czélzataiba, a mely hatalomnak a zsidóságot mai nap már elismernünk kell. Mindenekelőtt végkép szakítani kell azon téves fölfogással, mely téves fölfogást a zsidóság képviselői folyton érvényesíteni törekednek, valahányszor az bármely, habár igazolható megtámadásnak van kitéve, hogy tudniillik ezen elem pusztán egy vallásfelekezetet képez; mert ez elem tulajdonkép egy tényleg zárt társadalmi kaszt, melyet a véregység, az ős időkből átvett traditiók, az érdekközösség s vallása, — de már csak részben, habár túlnyomó részben vallása, — fűznek egy szorosan zárt egységgé. Nem más, mint ügyes sophisma tehát azon érv, mely valahányszor a zsidóságról, — sőt már odáig jutottunk, hogy ha annak csak egyes tagjáról, mint ilyenről is, — egy-egy szerény kritika meri hallatni magát, a zsidóság részéről fölhozatik, hogy tudniillik egy törvényesen bevett vallásfelekezet van megtámadva, s ekkép a lelkiismereti szabadság nevében tiltakozik minden ellene intézett megtámadás ellen; — mert a mig a zsidóság a vallás sérthetetlen terén mozogva, a társadalmi és állami téren mint külön kaszt zavarólag föl nem lép: a mai viszonyok közt józanul senkinek esze ágába sem juthat őt még csak egy szóval is illetni; — s nem is az, hogy Istent máskép imádják, hanem azon merev exclusivitás, amaz ellenszenves, — mint a német magát kifejezi, — Heerdeninstinkt; minden nem-zsidónak alsóbb, tökéletlen lényül és kizsákmányolandó objectumul való „Shylock"-szerű tekintése, melyek minden időkben sajátságaik közé tartoztak: voltak fő okai egyebek közt annak is, hogy mióta, csak a zsidók más népfajokkal érintkezésbe jöttek, a legmélyebben gyökerező gyűlölet tárgyai s a leghevesebb üldöztetések áldozatai voltak. A kritikát tehát a zsidóságnak, mint társadalmi kasztnak, s igy a jelen viszonyok közt egy anachronismusnak legalább is szintúgy tűrnie kell, a mint tűrnie kell az aristocratiának és az ultramontanismusuak a zsidóság leghevesebb támadásait. De ha a zsidóság nem tekinthető puszta vallásfelekezetnek : még kevésbé tekinthető napjainkban külön nemzetnek, és pedig főleg azért, mert az ennek fogalmi alkatrészeihez tartozó élő nemzeti nyelv hiányzik nála. De megengedve, hogy külön nemzetet képez: ez esetben uralmi törekvéseivel szemben a többi nemzetekre nézve a hatalmi kérdés tolul előtérbe, a melynek ellenében elvi tekintetben semmiféle mcgtámadhatlan ősjogot nem érvényesíthet. A zsidóság azon alakban, melyben a modern társadalomban jelenkezik: kasztszerii lényegénél fogva egy külön elvet, és pedig egy napról-napra mindinkább érvényesülő social-politikai külön elvet képvisel. S e részben azon sajátszerű észleletet teszszük, hogy mint véregység, traditiók és érdekközösség által szorosan egybefüzött zárt kaszt, a lehető legaristocraticusabb fogalom : mindamellett a democratia zászlaját lengeti, — természetesen csupán a kividé álló elemekre vonatkozólag. S ez nagyon természetes ; mert a democratia az egyénnek elszigeteltségét vonván maga után, az ily millió, összefüggő:; nél-