Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-381
404 381. országos ülés május 4. 1875. ződésről, illetőleg annak revisiojáról, csakis annyit helyezett kilátásba, hogy ezen revisio folytán a Magyarország által fisetett fogyasztási adók ezentúl alkalmasint a mi javunkra fognak esni. Megvallom, hogy mindkét állítás, illetőleg pénzügyminister urnák ezen kettős kijelentése rám nézve igen kétségbeejtő. Azt vagyok kénytelen ezek után mondani, hogy az igen tisztelt kormány talán nem is ismeri egész terjedelmükben a mi bajainkat, és nincsen tisztában azon eszközökről, a melyekkel azon bajokat orvosolni kell, — értem a pénzügyi és nemzetgazdasági bajokat. És ez az, tisztelt képviselőház, mire nézve kikérem a tisztelt képviselőház figyelmét: mert némely tekintetben uj dolgokat fogok mondani. A tisztelt képviselőházban eddig a mi deficitünk még mindig ugy tractáltatott, mint pusztán pénzügyi deficit, és ugy tractáltatott, mint egyes deficit. Én e fölfogást illusoriusnak tartom. Először a mi pénzügyi deficitünknek gyökerei főleg nemzetgazdasági viszonyainkban keresendők; a mi pénzügyi deficitünk, a mely az államháztartásban mutatkozik : nemcsak pénzügyi baj, hanem főleg nemzetgazdasági baj. De továbbá, tisztelt ház, a mi deficitünk nem is csupán pénzügyi deficit: mert a mi deficitünk kettős; egyik az, mely az államháztartásban ; másik az, mely a nemzetközi, kereskedelmi mérlegben mutatkozik, s mely az ujabb években folyton és aggasztóan emelkedik, és mely ezen mérlegnek most ujabban folytonos passivitásában áll. Sajnálattal kell kijelentenem, némileg megtört szívvel azt vagyok kénytelen mondani, hogy ezen kettős deficit együttvéve következményeiben, ha rajta segítve nem lesz : halálos baj, és pedig föltétlenül halálos. És ez az, tisztelt ház, a miről, fájdalom, eddig igen keveset, úgyszólván, nem is beszéltünk; azon másik deficitről tudniillik, mely a nemzetközi kereskedelmi mérleg passivitásában áll. A pénzügyi deficitet, tisztelt ház, átalában kétféleképen lehet orvosolni : mechanikus utón és organíce. Azon eszközök, melyeket az eddigi kormány és többség használt, nem említve a másik deficitet, melynek orvoslására épen semmi sem történt: csupán mechanikus eszközök. Az egyik volt a kölcsön, a másik az adó. Hogy ezen bajt a mi hanyatló viszonyainkban ily mechanikus utón orvosolni nem lehet: ez legbensőbb meggyőződésem; de azt hiszem, hogy meggyőződése minden gondolkodó főnek. Ily mechanikus eszközök csak kisebb bajoknál segítenek, és segítendő ott, hol a pénzügyi deficit nincsen összekötve, complicálva nemzetgazdasági bajokkal, mint van minálunk. Francziaország a közelebbi véres háború után aránylag könnyen segített pénzügyi baján. Miért? Mert nemzetgazdasága, ipara és kereskedelme teljesen rendezett és virágzó volt. Ily rendezett viszonyok között aránylag könnyen lehet a pénzügyi bajokon segíteni; de ott, a hol a nemzetgazdaság deraugirozott, a kereskedelmi mérleg passiv: ily mechanikus eszközök a baj folytonossága mellett nem fogják azt megszüntetni. A midőn tehát minálunk államháztartási bajaink orvoslásáról szó van: az én nézetem szerint nemcsak az államháztartásban mutatkozó pénzügyi deficit megszüntetésére kell gondolni; de kell gondolni egyszersmind azon másik deficit megszüntetésére, mely a nemzetközi kereskedelmi mérleg passivitásánál áll, s mely épen az igen tisztelt kormány által velünk közölt statistikai adatok szerint az ujabb években aggasztóan növekedett és növekedik folytonosan. Ezen bajokon gyökeresen segíteni épen most van idő és alkalom. Én mindamellett, hogy a jelent aggasztó szinben látom, és hogy, a mint mondottam, a hajt, ha orvoslás nem nyujtatik, halálosnak tartom : az orvoslás lehetősége fölött nem esem kétségbe. Az orvoslás módját a körülmények adják. Az orvoslás módja és az organikus intézkedés lehetősége nyujtatik azon körülmény által, miszerint az Austriával kötött vám- és kereskedelmi szerződés nemsokára lejár. Ez azon momentum, melyet ha fölhasznál és elröppeni nem enged a magyar törvényhozás; bajainkon segíteni lehet. Azonban sajnálattal vagyok kénytelen kijelenteni e tekintetben, hogy egy köznyelven forgó kifejezést használjak, az országban az észjárás most nem helyes irányban indult meg. Egy jelszó eszmezavart idéz elő, ez a jelszó: „a szabadelvüség!* Én, a mióta csak gondolkozom, mindig szabadelvűnek tartottam és tartom magamat. Elvileg mindenesetre a szabadelvű párthoz tartozom; de midőn egyes concret bajokról és azok orvoslásáról van szó : akkor nem jó az eszméket összezavarni. Ha végig tekintünk Európa mostani helyzetén: Európában ma senki sem lehet status-férfiú, a ki nem status-gazda. Ez a legelső kellék ma, különösen Magyarországban, mely szükséges arra, hogy valaki status-férfiú lehessen. Helyes status-gazdasági intézkedések és rendszabályok mellett egy illiberalis ember is nagy eredményeket vívhat- ki; de ott, a hol nemzetgazdasági és pénzügyi föladatok állanak előttünk : a szabadelvüség a helyes nemzetgazdaságot nem pótolhatja. Engedjen meg a tisztelt ház, hogy minden doctrinaire vitatkozás helyett egy nagyszerű concret példára hivatkozzam. (Halljuk]) Ma a legnagyobb jelentőségű esemény : Németországnak föllépése az európai államéletben, és azon világtörténelmi hivatás, mely az európai emberiség fejlődésében Németországnak jutott, s e téren a legelső szerep Poroszországot illeti. Eddig nem akadt még senki, a ki azt mondta volna, hogy Poroszország a
