Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-381
381. országos ülés május 4. 1875. 401 Mindenekelőtt legyen szabad sajnálatomat kifejezni, hogy már a bevezetés, a melylyel a tisztelt belügyminister nr reflectált Apponyi Albert gróf mai előadására: kioltotta bennem a reményt, hogy a tisztelt belügyminister ur azon modorban és azon komolysággal fog válaszolni a kormányhoz tegnap intézett kérdésekre, a melyet ezen kérdések nagy hordereje megkíván. (Helyeslés a szélső jobb felől) Ha a tiszteit belügyminister ur a szeretetet keverte a vitába, elfogadom, hogy tán a szeretet vezérelte tisztelt barátomat, engem is, és — ugy hiszem — a kormányt is; de nem az egyszerű keresztényi szeretet, hanem a hazaszeretet. Nem szenved kétséget, hogy azok, kik az ország jelen helyzetében, midőn, a belügyminister ur szavai szerint is, az ország a végveszélyhez közel áll, ily kérdéseket intéznek a kormányhoz : csak a legtisztább hazaszeretet által vezéreltetnek. Ismétlem, hogy a belügyminister úrtól komoly érvelést és hatalmasabb érveket vártam volna, mint a milyen azon megjegyzés volt, melyet emiitettem. A tisztelt belügyminister ur elitélte magát a jobb oldali ellenzéket is; állítván, hogy az ily, szerintünk, kellő programmal nem biró kormány ellenében a jobb oldali ellenzék nem birt nagyobbá lenni. Legyen szabad a belügyminister ur ezen vádját a múltra vonatkozó utalással viszonoznom. Csodálom, hogy a tisztelt belügyminister ur megfeledkezett saját előbbi ellenzéki állásáról, és különösen azon ritka eredményről, mely a parlamentek történetében csaknem egyedül áll, miszerint egy nagy kisebbségben lévő ellenzék vezérének sikerült a fusio eszközével a kormány irányadó egyéniségévé válni; csodálom tehát épen az ő részéről, hogy ő, ki egy kisebbséggel képes volt ily eredményeket előidézni : pártunknak ma e szemrehányást teszi. (Helyeslés a szélső jobb oldalon.) A tisztelt belügyminister ur, reflectálván Apponyi Albert képviselő ur ismételt kérdéseire, oly valamivel válaszolt, mivel már rég nem találkoztunk a ház ezen oldaláról, hogy tudniillik Magyarország megmentése képezné a kormány programmját. Engedelmet kérek, én elismerem, hogy Magyarországnak, ha ugy tetszik, megmentése lehet egy kormány föladata; de mi nem a föladatot, hanem az eszközöket kérjük. Ha méltóztatnak azt hinni, hogy Magyarország csakugyan megmentendő: ne ezt méltóztassanak megmondani; hanem azt, hogy mikép vélik az országot megmenthetni? Minél nagyobb a föladat, nézetem szerint: annál inkább fönforog szüksége annak, hogy az eszköz megneveztessék. (Helyeslés a szélső jobb oldalon) Mert a, mennyiben egy kis föladat meg nem oldatnék, a baj talán nem volna nagy; de ha ily nagy föladat, mint a ország megmentése, czéloztatikj és az nem sikerülne: a nem KÉFVH. KíAPEft. 18fJ, XVI. sikerülés egyik főoka az lehetne, hogy az eszközökre és a módokra nézve nem a kellő elhatározások történtek. Méltóztatott továbbá mondani, hogy tökéletesen igazolná a kormány intentioit azon körülmény, miszerint a fusio előtt Magyarországon csaknem átalános volt a hit, hogy csak uj pártalakulás vezethet ezen jobb jövő elé, és csak ez képezhetné a javulás eszközét. Elismerem, magam is azok közé tartozom, kik, talán a legelsők közt, magában e házban épen a tisztelt balközéphez ismételten intéztem azon fölhívást, miszerint, tekintve viszonyainkat: szüntetné meg a közjogi ellenzéket, és nyújtana segédkezet egy a fönforgó föladatot tárgyazó uj politika követésére. De a közjogi ellenzék puszta föladását a nélkül, hogy a jövő föladatokra vonatkozó egyetértés létesülne : egymagában véve elégségesnek nem tarthatom. Nagy hazafiúi tettnek ismerem el ezt, és szívesen hódolok e tekintetben a belügyminister ur hazafias elhatározásának ; elismerem azt is, hogy ő és pártja látván az országnak sűlyos anyagi körülményeit, lemondott azon lehető személyes elégtételről, hogy a fönforgó szomorú körülményeket a kiegyezési politikának tulajdonítsa. Ez bizonyára hazafias tett volt. De én részemről, és azt hiszem, sokan, kik óhajtották a közjogi oppositionak megszüntetését, — az egyszerű egyesítést, a nélkül, hogy ezzel a jövendőbeli actiohoz tartozó egyetértés is létesüljön: el nem fogadhatjuk, és azért tökéletesen csatlakozom azokhoz, mik a ház ez oldaláról ismételve hangoztattak, hogy a fusiot örömmel üdvözlöm én is, de én a fusiot nem önczélnak, hanem eszköznek tekintem ; eszköznek, mely által föladványainkra vonatkozó megállapodások, és ezen megállapodások iránt netán kije ölendő ellentétek alajjján uj pártalakulás történjék, mely egészséges voltánál fogva az ország érdekének lehetőleg megfeleljen. A tisztelt belügyminister ur sajnálatomra Sennyey báró tegnapi beszédét mint olyant jelezte, mely ingerültséget szándékoznék előidézni. Én azt hiszem, hogy ha a belügyminister ur, vagy bárki más e beszédet elolvassa : aligha fogja ezen czélzatot abból kimagyarázni; ellenkezőleg, ugy hiszem, hogy e beszéd higgadt tartalma, mérsékelt igényletei leginkább tanúskodnak arról, hogy a ház ez oldaláról ingerültség nem szándékoltatott előidéztetni. Én legfölebb beteges ingerültségnek nevezhetném, ha e beszéd csakugyan ingerültséget kelthetne ; mert hisz az, a mi Sennyey tisztelt képviselő ur által kéretett: az ingerültséget nem indokolhatja. A belügyminister ur, ugy látszik, nagy súlyt tulajdonit Angliára való hivatkozásának; azt mondotta ugyanis, Angliában soha uj kormány még csak annyit sem nyilvánít, mint a mennyit a jelenlegi kormány szándékai iránt nyilvánított. Bátor vagyok erre kettőt megjegyezni. Az Angliában töröl
