Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-381
381. országos ülés május 4. 1S75. 399 ő maga kijelölt, mint olyanokat, melyek programmjának sarkkövét képezik, melyek folytán képes csak megítélni azt, hogy miképen lehet az ország pénzügyi helyzetét rendezni: egyetlenegy lépést sem tett. Hanem én azt hiszem, tisztelt ház! hogy ékesebben minden beszédnél szólnak a számok, vagyis az utóbb közzétett pénztári kimutatások. Én irigylem a tisztelt penzűgyminister urat, a ki tegnap mintegy gyönyörködve emlité föl azon eredményt, melyet e pénztári kimutatások előtünteti] ek. Azt mondja, hogy daczára, hogy oly roszul állunk, örömmel constatálja, hogy az első évnegyed pénztári eredménye kedvezőbb a múlt évinél. Tegnap ismét meggyőződtem arról, hogy mennyit ér a nagy gyakorlat. A tisztelt penzűgyminister ur hét éven át annyifélekép kezelte, grouppierozta a. magyar budgetek számtételeit, hogy soha sincs zavarban és mindig ki tudja mutatni, hogy minden a maga rendén van. A tisztelt penzűgyminister dicsekedik azzal, hogy csaknem egy millióval nagyobb a jelen év első negyedének jövedelme, mint 1874-ben; de azt már nem méltóztatik fölemlíteni, hogy az 1874-ik év első negyedének eredménye l 1 / 2 millióval volt nagyobb, mint 1873-ban, és az 1873-ki ismét l 1 / 3 millióval nagyobb, mint 1872-ben: ugy, hogy ez tulajdonkép 3—4 milliónyi kevesbletet tüntet föl. Ez mindenesetre visszaesés és nem haladás. Fölemlíti, hogy a dohányjövedék is szaporodott volna, ha ép az első évnegyedben, oly nagy bevásárlások nem történtek volna. Engedelmet kérek : azon péntári kimutatásokból nem csak az derül ki; hanem kiderül az is, fogy tényleg körülbelül 1 / 2 milliónyi kevesblet van, vagyis, hogy kevesebb jött be a múlt évhez képest a dohányjövedékből 1 , 2 millióval. Ez mindenesetre nem tanúskodik az országnak nagy fogyasztásáról. Azt méltóztatott mondani, hogy az első évnegyed, a mint tudjuk, mindig a legszegényebb; az adók nagyobb mérvben a második félévben folynak be. Megjegyzem mindenekelőtt, hogy ez alkalommal ez nem áll; különösen nem Ml az egyenes adókra nézve; mert ha csakugyan látjuk, hogy az egyenes adóknál ez évben körülbelől egy millió emelkedés van : ez kétségtelenül tulajdonítható azon körülménynek, hogy a választási törvény folytán a választási joggal lévén összekötve az adófizetés, a polgárok a kik — hála Istennek — mégis többre becsülik polgári jogukat, mint a pénzt: nem sajnálták még az uzsorás áldozatokat sem, és megszerezték a pénzt, mely arra kellett, hogy adójukat lefizethessék. Ez alkalommal én nem biztatom magamat azon reménynyel, hogy az első évnegyed a legszegényebb volt; tartok tőle, hogy e negyed volt a legdúsabb aratás; örülni fogok, ha e tekintetben csalatkozom, A tisztelt pénzügymÍKÍster urnák el méltóztatott hallgatni azon csökkenést, a melyet a sójövedék tüntet föl: itt nem mondhatja, hogy sót vásárolt az első évnegyedben ; azt sem, hogy az első évnegyedben kevesebb só fogyasztatik, mint a többi évnegyedben. Tekintetbe véve ezen pénztári kimutatásokat : lehetetlenség, hogy aggályával ne nézzek a közel jövő elé. A tisztelt penzűgyminister ur nagyon könnyen elbánt a födözettel, azt mondván, hogy a hiányzó 21 2 / 3 milliót födözni fogja a készletből. Én először is bátor vagyok azon kérdést illetőleg kérést intézni a tisztelt penzűgyminister úrhoz, hogy mielőtt ezt a többséggel megszavaztatja: legyen szives őszintén megmondani a háznak, hogy tényleg mennyi van még azon 42 millió ezüst forintból, a mely a volt penzűgyminister ur szerint az uj évre átaljött. De föltéve, a mit, nem hiszek, hogy azon összeg még megvan : én nem értem a tisztelt péuzügyminister calculusát, hogy ő még a jövő évre is át fog vinni tetemesebb összeget. Jíe felejtse el a tisztelt penzűgyminister ur, hogy az rá nézve mindenesetre megnyugtató mint pénzügy minis térre, hogy ha deczember 31-ig el van látva; de a nemzetre nézve nem megnyugtató még önmagában e körülmény; mert a kalendárium szerint deczember 31-ike után következik január elseje. Január elseje pedig olyan nap, melyen Magyarországnak körülbelől 20—25 millióra van szüksége és nem akarom föltenni, hogy ő csak akként akar gondoskodni a magyar állam fizetésképességéről, hogy el legyen látva folyó év utolsó napjáig, s hogy a reá követkevő napon ott álljon, hogy talán a fizetésképtelenséget bejelentse. Ez ugy hiszem tis ítélt ház önmagában elegendő arra, hogy bizalmatlansági szavazatom teljesen indolkolva legyen. Csak még egyet óhajtok fölemlíteni. A tisztelt penzűgyminister frázisnak mondotta azon kérdéseket, a melyeket igen tisztelt képviselőtársam Sennyey báró hozzá intézett. Azokból, a miket előadtam, ugy hiszem szintén kiderült, hogy lehetetlenség az, hogy mindaz frázis legyen, a mire maga a ministerium jövendő politikai programmját alapítja. Lehet-e frázisnak mondani a bank, a vámkérdést stb. Föltűnt nekem különösen azon körülmény, hogy daczára az ismételt fölszólításnak, daczára annak, hogy azon oldalról is, a hol a közjogi alapot szintén „nolle me tangere u-nek tekintik ; daczára annak, hogy azon oldalról kérdés intéztetett a tisztelt penzűgyminister úrhoz, hogy vajon a közös kiadásokból szándékozik-e azon reductiókat eszközölni, a melyekre a pénzügyi bizottság utalt: nem méltóztatott válaszolni, erre beszéde alatt egyetlenegy szóval sem reflectált,